Február 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi a francról konzultálnak megint, ha pontosan tudják a válaszokat?

Hahó, drága emberek! Február, 13, nem péntek, csütörtök. Na ugye hogy kanyarban is lehet, sőt érdemes előzni? Ahogy az unortodox, alufóliasisak alatt puhított közgazdaságtan honi állócsillaga három napja költői kérdésbe csomagolva volt szíves megérdeklődni: miért is ne sajátíthatnánk el mi magyarok a kanyartan és az előzés tudományának készségeit? Szerintem is jogos: miért is ne? Gondolom, ez már az lehetett: amikor a 340 forint fölött jegyzett euró megelőzte a 339,71 forinton jegyzett eurót. Kanyarban. Mindössze néhány óra leforgása alatt.

Viszont úgy láttam, már az MTI sem a régi. Mikor múlt pénteken beszámoltak az éppen aktuális lélektani határátlépésről és kanyarban előzésről (1 euró=339,23 forint), ezt írták:

– Történelmi csúcsra erősödött az euró a forinttal szemben pénteken 10 órakor. 

Tegnap meg valószínűleg Soros meghekkelt valamit, mert aztán két zavarbaejtő hírrel álltak elő:

Történelmi mélypontra gyengült a forint az euróval szemben szerdán délután, röviddel fél három után. Az eurót ekkor 339,71 forinton jegyezték. 

– Történelmi mélypontra került szerdán a forint az euróval szemben a bankközi piacon, az euró árfolyama átlépte a 340 forintot.

Mélypont, gyengülés, hát hova jutunk így? Az a helyzet, hogy az MNB élén álló unortodox kuruzsló és mások állításaival szemben, miszerint ez kurvajó nekünk, mert pörgeti az exportot, munkahelyeket teremt, és hozzájárul a növekedéshez, a gyenge forint árát a fogyasztók fizetik meg. Attól függetlenül, hogy kire szavaztak. Pontosan ugyanúgy, mint 2008-ban, amikor a forint szintén gyengélkedett (a jelenleginél sokkal súlyosabb világgazdasági konjunktúrát most hagyjuk), és amikor a jelenlegi doktorminiszterelnök forintválságról és bizalmi válságról lamentált, amit szerény meglátása szerint csakis a kormány cseréjével lehetett volna megakadályozni. Merthogy akkor még meg akarta védeni a forintot, most már nem akarja. Most már legfeljebb a székét, a hatalmát és a Mészáros törvényesen ellopott vagyonát akarja megvédeni.

Ezért két balatonfüredi ultiparti között, a Fidesz kihelyezett frakcióülésén újabb úgynevezett nemzeti konzultációt lengetett be. Nem azért, mert a gyenge forint zavarja, vagy mert a drága magyar embereket lekörözve aggódik a retek egészségügy és a hanyatló oktatás miatt, vagy mert érzékeli, hogy a beteg stadionépítési mániája és Mészáros percenkénti zsírosodása a jóérzés minden határán túlment, hanem

mert egyes aktivistacsoportok számára az erőszakos bűnözők jogai fontosabbak lettek a törvénytisztelő emberek jogainál, ezért erről a magyar embereket is meg kell kérdezni.

A szokásos zártkörű igehirdetés pont annyira volt zártkörű, hogy a propaganda még éppen beférjen, innen tudjuk, hogy a közpénz-szemfényvesztés tovább folytatódik. Vagyis a civil jogvédők, romák, ügyvédek, bíróságok elleni hadviselést is onnan nyomja tovább, ahol január 9-én elkezdte. Az érdekli őelborultságát (=a kormány), hogyan vélekednek a magyarok az iparággá vált börtönbiznisz, a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása, a Szeviép-ügy kapcsán felmerült bírói korrupció gyanújáról és a gyönyöspatai romák kártérítése kapcsán felszínre került kérdésekről. Különös tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz évben sok jelentős kérdésben kikérte a magyar emberek véleményét és közös döntéseik igazolták a nemzeti egyetértés erejét

Nekem lenne néhány kérdésem azon túl, hogy mekkora fenenagy bátorság kell ahhoz (semekkora), hogy a tendenciózusan feltett, előre megrágott válaszokkal megtámasztott, a demokratikus párbeszédet nagy ívben elkerülő álkérdéseket  megint nemzeti konzultációnak adják el. Ráadásul a kiszámíthatóan felpiszkálható sötét reflexekre, vad előítéletekre apellálva. Olyan, korábban elképzelhetetlennek gondolt legalja szintje ez Orbán munkásságának, hogy a megélhetési migránsozás adja a másikat.

Tehát január 9-én a felcsúti küldetéstudat teljes bizonyossággal állította, hogy ezek az ügyek a magyar társadalom igazságérzetébe belemartak, sebet ejtettek rajta, felhorzsolták a magyar néplelket, vagyis azonnali beavatkozást igényelnek, úgyhogy ő máris utasította, akit kellett, hogy ez így tovább nem mehet. Ha január 9-én azt hazudta állította, hogy ezek az ügyek felháborítják a magyarokat, akkor most mi a kérdés? Miről kell konzultálni? Pláne, hogy korábban a rengeteg milliárd közpénzzel kitömött Századvég felmérte és megmérte, hogy a magyarok háromnegyede (ötből 4 magyar) elutasítja az úgynevezett börtönbizniszt, illetve hogy a magyarok kétharmada igazságtalannak tartja a gyöngyöspatai kártérítést. Sőt, ha jól emlékszem a Hír Tv is megkérdezte a magyarokat, akiknek – a szavazás végeredménye szerint – 150%-a 97 százaléka Orbán Viktorral ért egyet, miszerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni.

Vagyis a naiv kérdésem az, hogy mi a büdös francról konzultálnak, ha már úgyis tudják a válaszokat? Mire kap a Századvég milliárdokat? Miért mossák az agyakat egy hónapja azzal, hogy a társadalom a Fidesz oldalán áll ezekben a kérdésekben, ha utána a további hergelés céljából nemzeti konzultációt is indítanak, újabb meg újabb csilliárdokat elégetve? Egyáltalán mi a fenének szondáztatja a propagandagyár három naponta a közvéleményt, ha utána ezekkel a csúfos, gyalázatos álkonzultációkkal úgyis tovább keltik a feszültséget? Zárójel: annál nem sok ótvarabb dolog van, mint amikor a törvények be nem tartásáról, a bírósági ítéletek kiröhögéséről elhíresült önkényuralom a törvénytisztelő emberek jogai fölött moralizál.

Najó, ne tegyek úgy, mintha hülye lennék. Pontosan tudom, hogy még soha olyan érdemi, valós kérdésekben nem indítottak nemzeti konzultációt, amiből szarul jöhettek volna ki. Pedig az lenne az igazi nemzeti konzultáció, ha sokféleképpen megválaszolható kérdéseket is bevállalnának.  Érdekes, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról kurvára nem kérdezik meg az embereket, hát hiszen nőügyekre a nagyember nem kíváncsi, másrészt azt érdekes módon Varga Judit a magyar emberek megkérdezése nélkül is képes volt egyedül eldönteni, hogy nem ratifikáljuk, és kész. Egyébiránt a kórházak festését-mázolását kivel konzultálta meg a doktor úr, ha már a kórházi beszállítókat azzal zsarolja, hogy ugyan már, tegyenek „gesztust” a kormány felé, és engedjék el a lejárt követelések 20 százalékát. Kicsit hiányolom, hogy a halálbüntetés visszaállítása kimarad ebből a magyar társadalmat kiskorúnak és kreténnek néző kommunikációs offenzívából, de jól elleszünk megint egy ideig. Addig sem azzal van elfoglalva az ökölbe szorult drága magyar ember, hogy a forint történelmi gyengülésével párhuzamosan történelmi csúcsra emelkedtek az árak februárban az előző hónaphoz képest, és egy családi nagybevásárlás még soha nem került annyiba, mint mostanság.

És arról miért nem konzultálnak nemzeti alapon, hogy közpénzmilliárdokból éppen ingyenes tudatformáló táborokat készülnek szervezni 16-18 éves fiataloknak? Akik sajnos nem elég fideszesek hazafiasak és keresztények ahhoz, hogy tömegesen az állampártra voksoljanak 2022-ben. Szóval 2022-ig 10 ezer diák, évi 1,5 milliárd forint = összesen 4,5 milliárd. Ingyenes tudatmódosítás. Ennyire jól megy a fiatalok megszólítása? Erre volt elég, hogy egy 22 éves egyetemista kedvéért személyre szabottan törvényt módosítottak? Erre tenyésztik a nagytehetségű Fidelitast? Csak nem attól tartanak a nemzeti félrevezetésügyi pártállamközpontban, hogy 2022-ben azok fognak tömött sorokban az urnákhoz járulni, akiknek az Orbán-dinasztia felemelkedése árán elcseszték és lehugyozták a jövőjét? Hát sok sikert a megveszekedett orbánistáknak, az eszelős, fegyelmezett pártkatonáknak ehhez a Kerényi szellemét idéző gusztustalanság.

És hogy valami vicces is legyen, mielőtt becsavarodunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.