NEHAZUGGY

Mert azt a mocskot valakinek majd el kell takarítania

Lehetőleg nem annyira napsugaras, de attól még nagyon szép reggelt, kellemes lustálkodást mindenkinek! Még reggel van, de máris elmondhatjuk: tegnap nem éltünk hiába. Megtudhattuk, hogy első Orbán Viktor úgy nevelte a lányait, hogy azok megálljanak a saját lábukon. Szülőként mondom – bár nekem nincs lányom -, többnyire mindannyian ezt célozzuk meg, hogy a gyerekeink a saját lábukon álljanak. Tehát hogy ne élősködjenek másokon, ne éljenek vissza a szüleik pozíciójával, ne tiporják el a gyengébbeket, ne lopjanak, ne csaljanak, ne hazudjanak. Én például úgy neveltem a fiaimat, hogy bármennyi pénz is van a családi kasszában, ne villogjanak töbmilliós karórával, egy fél autó árába kerülő hátizsákkal, egy lakás áráért megvásárolható luxusautóval akkor, ha akár csak a halvány lehetősége is felmerülhet annak, hogy a pénz korrupcióból (lopásból) származik. Aztán arra is megtanítottam a gyerekeimet, hogy sehol ne dobálják szét a szemetüket, ne szarjanak oda sehová akkor sem, ha nem látja senki. Mert azt a mocskot valakinek majd el kell takarítania. Valamint arra is megtanítottam őket, hogy a felnőtt kor felelősséggel jár. A tetteik következményeit vállalniuk kell, amikor annak eljön az ideje. A szabad döntés joga éppen úgy megilleti őket, ahogy a következmények vállalásának a felelőssége is. Én csak remélni tudom, Orbán ezeket sem hagyta ki a nevelésből.

A megfejtést nem tudom, de a kérdés gyökeret vert a fejemben – tehát mostantól keresnem sem kell a gyökereimet, pontosan tudom, hogy hol vannak -, vajon mitől lehet az a habzószájú, őrjöngő gyűlölet ami felszakadt Huth Gergely – PestiSrácok főszerkesztője, talán újságíró, erre azért nem esküdnék meg – belső szerveiből arra a hírre, hogy Juhász Péter előkerült? Biztosan nem én vagyok az, aki elájul egy csúnya szótól, de én ilyen magából kifordult őrjöngést még életemben nem láttam leírva. Élőben hasonlót már igen, de az illető nem egyszerűen atombuta és üldözési mániás volt, hanem ráadásul seggrészeg is, miközben előadta. Másnap ő szégyellte. Bevallom, a cím alapján azt hittem, a Vadhajtásokra tévedtem. Mondjuk lehetséges, hogy oda is bedolgozik a mester, de ez az iromány egészen párját ritkítja, még a jelenlegi állapotok között is. Ugyanis egyáltalán nem derül ki a cikkből, mi a jelenlegi probléma Juhász Péterrel. Elcsábította Huth barátnőjét 20 évvel ezelőtt? Kiharapta a főszerkesztő úr autójának a gumiját? Mondott valami szörnyűt? Az kiderül az írásból, hogy Huth iszonyatos dühöt érez, de ebből nem cikket szokás írni, hanem orvoshoz kell vele fordulni. Szerintem.

Itt egy rövid idézet, ez talán a legszelídebb:

Persze kézenfekvő lenne arra kérni a jobb súlyban lévő olvasókat, hogy ha meglátják Juhász Pétert, egy jobbegyenessel viszonozzák a létezését. Ám ennél mi sokkal szelídebbek vagyunk, ezért inkább arra kérem Önöket, hogy ha meglátják Juhászt (bár kicsi a valószínűsége, hogy ez a toprongy ott fordulna elő, ahol rendes emberek szoktak), akkor súgjanak a fülébe szavakat.

Szerintem Huth maga is éppen elég jó súlyban van, aligha szorul mások közreműködésére. Amennyi ebből a rövid idézetből kiderül – mármint arról, hogy miért kell nagyon utálni Juhászt -, éppen ennyit tudunk a végére is. Semennyit. Ezért tényleg kár volt, bár az én gyomrom háborgásán kívül különösebb hatást aligha váltott ki az iromány. De nekem ciki, kínos, szégyenletes. Mindegy, az én bajom. Talán egy halvány támpont van a gyűlöletária végén:

Akiknek pedig mutogatni és beintegetni támadna kedve, azt tanácsolom: tanulják meg tisztelni a demokráciát és a más véleményt! Mi ugyanis nem propagandisták vagyunk, csak azok, akik kiderítik és kimondják az igazat az ellenzéki szavazókat hülyítő sunyerák szélhámosokról.

Ez lehet a baj? De baszni és szűznek maradni nem lehet ám egyszerre. Ez ősi dakota közmondás, ráadásul igaz. Az úgy van ám, hogy amennyiben egy lap, portál – majd mostmár tévécsatorna is – kormányzati támogatásokból és kormányzati hirdetésekből él, és abban a kormányban egyetlen párt akarata érvényesül (ezt hívjuk egypártrendszernek), tehát az az egy párt dönti el, melyik lap, portál, tévécsatorna, rádió jut bevételhez, aminek fejében annak a pártnak az érdekeit védik foggal-körömmel, annak a pártnak az üzeneteit közvetítik, annak a pártnak az ellenfeleit támadják minden létező módszerrel, az propaganda. Az illető lapnál, portálnál, tévénél, rádiónál fizetésért munkálkodókat propagandistának nevezik. Nem csak nálunk, mindenhol a világon. Ezen tényleg felesleges megsértődni, mert az semmit nem fog változtatni a tényeken, azonban rendkívül szánalmas képet fest az illetőkről. Én így gondolom.

Hopp, már látom, mi a dühkitörés oka. Juhász Péter valami olyasmit akar, ami nem érdeke a pártnak és a propagandamédiának. Életben tartani a függetleneket. Ezek szerint ettől retteg Huth Gergely annyira. Kellemetlen.

Veszem a búcsúmat, kellemes szombatot kívánok mindenkinek. Hamarosan jövünk, és jól beszólunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább