Január 17,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mehetünk oviba

Szottyos szép estét! Miután már jó ideje nem kérdeztem, majd most: mikor lesz már tavasz? Kezdjünk az olvasókkal (kommentelőkkel), mert ez az új házirend minálunk. Már ha találunk olyan hozzászólást, amit érdemes megosztani mindenkivel. Szerencsére általában találunk.

Eszemben sincs összevetni másokkal az én sikeremet. A berlini Dieterével (haverom nővérének a férje) meg aztán pláne. A lúzer. Schönefelden pályafény-karbantartó műszaki, mindig csak a meló. Alig jut ideje egy évben egyszer két hétre a mi tulipántos kis hazánkba látogatni a feleségével, a három évente újra cserélt szakadt Toyotájával. Aztán meg kipihenni az itteni fáradalmakat, Tenerifére. Vagy valahova. Otthon sincs nyugta a sokrohadt migráncstól, ráadásul azt beszélik, hogy a liberálisok szobrot akarnak állítani Sorosnak az Alexanderplatzon, és kötelezővé akarják tenni a munkakezdés előtti imát Mekka felé fordulva. Reggeltől estig kész rettegéssel telnek a mindennapjaik. Színházba havonta csak egyszer jutnak el, de például vacsorázni se nagyon a családdal, jó ha heti egy alkalmat ki tudnak szorítani a szűkös költségvetésükből. Hát élet az ilyen? Franc se hasonlítgassa magát ilyen szerencsétlenekhez. A miniszterelnök úrnak igaza van. Én a saját logikám mentén sokkal sikeresebb vagyok, mindennap hálát adok a Teremtőnek és örvendek, hogy luk van a seggemen. Meg, hogy meg vagyok védve. Ezek az igazi sikerek, ott a szakadék szélén billegő nyugaton fogalmuk sincs róla, minek lehet örülni igazán. (Aegean)

Biztosan én látom rosszul, de mintha zúgolódna Európa. Spanyolország, Franciaország (Románia és Lengyelország szinte folyamatosan) és most nálunk is betelni látszik a hetvenhétszer túltöltött pohár. Ezredszerre. Persze ha lennének Magyarországon szakszervezetek (mármint igaziak, amelyek a melósok érdekében dolgoznak), ütősebb lehetne egy tiltakozás. Így majd meglátjuk.

Közben Párizsban – nem szerintem, egy párizsi szerint – nagyjából kitört a forradalom. A fideszes propagandaoldalak ugyan veszettül ünneplik a dolgot (mert a franciáknak alapvető joguk, hogy elzavarják a nekik nem tetsző kormányt, bezzeg ha nálunk történne valami, propagandáék széttépnék magukat heveny idegességükben), amit értek is. Macron nem barátja Orbán Viktornak. A kérdés az, hogy amennyiben sikerül leváltani a francia kormányt, mi következik utána? Ha baloldali kormány, akkor majd azt is le akarja váltani a nyalonchad?

Sírva röhögök. A Magyar Időkön fő hír, hogy Párizsban menekülnie kellett az M1 stábjának, mert oda mentek közvetíteni a zavargásokat, de kiderült, hogy zavargások vannak. Jajó.

Nekem ennyi mára elég is volt. Ámde utolsó erőmmel kapaszkodom a klaviatúrába, ugyanis most szólt egy olvasónk (köszi, Szonja!) hogy nekünk bizony szülinapunk van. A harmadik. Mehetünk oviba. Elmarad a nagyívű melldöngetés, hogy mennyire nagyszerűek, csodálatosak és fantasztikusak vagyunk. Ami persze így van, de minek ennyit beszélni róla. Élünk – bár ezt nem mindig élvezzük annyira -, írunk, szóval alighanem van ránk igény és talán nem is csináljuk annyira rosszul azt, amit vállaltunk. Nem mondom, hogy csupa móka és kacagás volt az eltelt három év, mert nem. Vért izzadunk minden áldott nap, de mit csináljunk, ha már nem volt hely a Parlamentben havi másfél milláért?

Mindenesetre vannak terveink. Tudom, hogy belengettük már régebben (természetesen soha semmi nem úgy megy, mint ahogy azt mi szeretnénk), de igen rövid időn belül komoly meglepetéssel fogunk előállni. Nyugi, nem az lesz a meglepetés, hogy lehúzzuk a redőnyt! Azon kívül készülünk a karácsonyra is nagy erőkkel. Elöljáróban annyit: valószínűleg még a fenyőfák lángra lobbantása előtt ajándékot hozunk. Egy állatvédő szervezettel, lelkes szakértőkkel, egy tehetséges brit grafikussal és a Szalonna egyik szerzőjével közös projekt keretében készül valami szép meglepetés. Már a nyomdában van, hamarosan többet is elárulunk. Nyugi, nem lépünk a Bayer-Szakács páros nyomdokaiba és nem próbálunk pénzt keresni azzal, hogy kötetbe gyűjtjük a megjelent hülyeségeinket. Ez ingyen lesz, de legalább minket nem közpénzből fizet senki. Igaz, nem is telik szlovák rendszámú terepjáróra, de még egy normális számítógépre sem, de inkább így, mint máshogy.

Szóval így ünnepelgetjük a szülinapunkat csendesen és szerényen – minden hónapban kérdés, tudjuk-e finanszírozni a következő hónapot -, de azt el kell mondanom, hogy jó veletek lenni. Megható, hogy sokan az első perctől kezdve velünk vannak, mások később csatlakoztak. Lassan, de növekszik az olvasói kör és ez jó visszajelzés nekünk. Köszönjük szépen mindenkinek.

Végezetül van egy csodálatos dal (köszi, Edgar!) ami egyedül méltó ehhez a mai naphoz. Ha már ünnepelünk, csináljuk elszántan. A dal meghallgatásához szükség is lesz a vasakaratra. Bocsánatot kérek mindenkitől.

Jó éjt.

Mai cikkeink:

Itt legalább 9 éve, de az is lehet, hogy 29 éve, és még valószínűbb, hogy ezer éve senkinek semmilyen felelőssége nincs

Orbán fáradt

Ha nem vállalsz felelősséget, akkor RABSZOLGA VAGY!

Irgalmatlanul rozsdásodik a propaganda gépezete

Túlkiabálni az alkalmi süket, önfényező bagázst

Beírtak engem mindenféle Könyvbe

A vici lejáratása

A nap kommentje (megint) Siriustól:

Apróhirdetek: “Miniszterelnökünk tolvEjét és lánygyermekét CEU-ra cserélném.”

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.