NEHAZUGGY

Megérdemlik. Helyesbítek: megérdemeljük

Szép nyári vasárnap reggelt, vidám csiripelést mindenkinek! Kissé nehezen ébredtem. Valahogy mindig elmegy az életkedvem akkor, ha olyan helyen kell élnem, ahol humortalan emberek bármiféle hatalomra szert tehetnek. A humorérzék szerintem éppen olyan fontos, mint a víz vagy a levegő. Igen, a vasalódeszkán úszni tanító pedagógusról beszélek – pedagógusról, nem tanárról. Tanári diplomát bárki tud szerezni, pedagógusnak születni kell. Azért van belőlük olyan kevés -, de amit erről gondolok, azt tegnap este elmondta Bálint kolléga. Csak annyit fűznék hozzá: mindenki óvakodjon az olyan emberektől, akik nem értik a humort. Mert azok semmi mást sem értenek. Időközben a tankerületi vezető – aki csuklóztatta a pedagógust – lemondott. Ez azonban egyrészt nem menti fel azokat, akik kinevezték, másrészt nem szünteti meg a jelenséget.

Tuzson Bence elcsacsogott a Magyar Hírlap újságírójával. Mármint amennyiben a MH újság, akkor nyilván nevezhetjük újságírónak az alákérdezőt. Egészen parádésnak találom, amikor valaki önmagából csinál hülyét, és még csak észre sem veszi, mi történt. Ez csak akkor tud fájdalmas lenni, amikor mások rovására ostoba valaki, nagyjából annyira, mint három pár gumicsizma.

Tuzson Bence: Azért az mégiscsak nonszensz, hogy az elmúlt években az ellenzék mindent lélegeztetőgépekben mért, most pedig egy világjárvány közepén, amikor más országokban épp ezek hiánya miatt haltak meg ezrek, sokallják a berendezések számát.

Ja, és bocsánatot is kell kérni. Azt most nem tudom pontosan, hogy Tuzsontól vagy egyenesen Orbán Viktortól, de valakitől kell. Esküszöm, ezeknek valamiért nagyon beakadt ez a bocsánatkérés. Hol azt követelik, hol tiszteletet. Értem én, hogy mindenki arra vágyik, ami neki nem adatott meg, de előfordul, hogy azért nem kap meg valaki valamit, mert nem nem méltó rá. Például.

Nadehogy lélegeztetőgép. Amiből nagyjából 6 000 (hatezer) darab porosodik valahol, ha Szijjártó viszonylag keveset hazudott ezzel kapcsolatban. És persze, ha ezek valóban lélegeztetőgépek. De tételezzük fel, hogy azok és annyi van belőlük. Jön a keresztkérdés: mi a büdös francnak? Magyarországon a járvány kellős közepén sem volt olyan pillanat, amikor egyszerre, egy időben 100 betegnek szüksége lett volna gépi lélegeztetésre. Sőt, ha jól tudom, ennyi lélegeztetőgépre egész Európában nem volt szükség egyszerre. Bármi lehet, ez nem kérdés. Inkább legyen több, mint kevés, de azért van egy ésszerű határ, amit nem érdemes átlépni, mert az már a hülyeség földje. Mondom lassan, tagoltan, hogy a fideszesek is értsék: aki szomjas, annak adni kell egy pohár vizet, de nem kell belenyomni a fejét a kútba, mert megfullad. Aki éhes, annak enni kell adni, de nem kell halálra zabáltatni erőszakkal. A kormány márpedig most ezt csinálja a lélegeztetőgépekkel. Ha már annyira aggódnak a mimagyarok életéért, miért nem tettek abba a nyüves konzultációs borítékba néhány szájmaszkot? A posta ugyanannyiért elvitte volna, van, ahol nem lehet hozzájutni – például azokban a falvakban, ahol gyógyszertár sincs -, és van, akinek nem telik rá. Ha a hülye álkérdések mellé néhány maszk is került volna a borítékba, legalább lenne valami értelme azoknak a milliárdoknak, amiket megint eléget a kormány azért, hogy népszerűsítse a Fideszt. A maszk – a legolcsóbb műtősmaszk is – leginkább arra jó, hogy a viselőjétől óvja a környezetét. Ez így hülyeség, amennyiben ha csak kevesen hordják. Ha azonban mindenkin van ilyen, akkor már komoly védelmet jelent. Na, mindegy. A következő járványnál a fideszesek kössék a szájuk elé Orbán levelét, az legalább vicces, ha meg nem is védi őket semmitől.

A debreceniek elkezdték keresni azt a kormányprogramot, melynek keretében a város a következő 10 évben 600 milliárd forint közpénzt kap fejlesztésre. Egyelőre senki nem találja sehol. Cikkek, nyilatkozatok, de még kormányhatározat is van, hivatalos programkiírás azonban vagy nincsen, vagy mindenki hülye, mert nem találjuk, esetleg titkos. Ez azért vicces – nem az -, mert közpénzről, a mi pénzünkről beszélünk. Megint. És ez még nem is a vége a dolognak. Azt mondta Kósa Lajos, hogy ez olyan, mint egy krimisorozat. Ott sem tudjuk meg az elején, ki a gyilkos. Majd kiderül apránként. Ilyenkor arra gondolok, hogy ezek itt az ország krémje, a politika elitje és az ő végtelen bölcsességüket honoráljuk havi többmillió forinttal. Megérdemlik. Helyesbítek: megérdemeljük.

Ha már pénz. Valami bútorcserére készül a kormány. 20 milliárd forintot óhajtanak költeni a következő években irodaberendezésekre. Hogy hol, mely hivatalokban, megyékben, településeken cserélnek és micsodát, az még nem derült ki. Én pedig azt javasolnám, hogy az ismeretlen hivatalok ismeretlen dolgozói elülhetnek még néhány évig a kopottas székeken, azt a pénzt tessék hozzácsapni a Lánchíd felújítási költségeihez és máris megoldódik az egyik gond a sok közül. Na, okos vagyok? Nem. Ha az lennék, most én nyilatkoznék ökörségeket a tévében havi kétmilláért, nem itt ütném a billentyűt vasárnap hajnalban az átlagbér töredékéért. De ez van, ki mit érdemel.

Ma szép időt jósolnak a meteorológusok – kinek a napsütés, kinek a vihar szép -, kellemes pihenést, napozást, kertészkedést, kirándulást,bőrigázást mindenkinek! Hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább