Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Márpedig a hergelés alapvető kormányzati stratégia

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Nyugi, vasárnap van. Akinek nem kell munkába rohannia, az nyugodtan húzza magára a takarót, vagy kávézzon, vagy tegye amit reggel nyolckor csinálni szokott. Én addig csendesen mesélgetek. Az a helyzet, hogy majdnem azt gondoltam, támadt egy normális gondolata a kormánynak. Olyan emberi. Az történt ugyanis, hogy olvasgattam az MTI híreket és azt láttam, hogy lakóotthonokat építenek a fogyatékkal élők számára. A projekt neve: „Boróka Otthon kiváltása”. Jó, hülye neve van kicsit, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy a tömegszállások helyett 12 fős lakóotthonokat alakítanak ki azok számára, akik nem élhetnek családban. Ez jó dolog, nem? De. Aztán kiderült elég hamar, hogy a 760 millió forintos beruházás – végre, nem ellopják a pénzt, hanem arra fordítják, amire kell. Gondoltam én a gyenge agyammal – döntő részét az Unió finanszírozza. Konkrétan 630 millió uniós forrás, 130 millió forint közpénz. Amilyen gyanakvó vagyok, nem tudok másra gondolni, minthogy ebből megint oda nem fog jutni, ahová kellene, valamelyik stróman viszont jól fog járni. Megint.

Meg nem tudom mondani, miért gondoltam, hogy mozdult valami fideszéknél, amit akár emberinek is nevezhetnénk. Szó sincs róla. De propagandának tökéletes, Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára már tolja is a kormány elkötelezett nagylelkűségéről szóló roggyant talicskát és igencsak meg lennék lepve, ha a következő hetekben nem hallanánk még ezt a történetet. Naponta háromszor.

A szürke reggel ellenére (még nem igazán kelt fel a Nap) máris fény ragyogta be a lelkemet, amikor olvastam ezt a felemelő hírt:

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ártatlan áldozatainak emlékére állított márványtáblát avatott fel Kövér László, az Országgyűlés elnöke szombaton Limában, latin-amerikai hivatalos körútjának utolsó helyszínén – tájékoztatta a házelnök sajtóirodája vasárnap az MTI-t. 

A házelnök Kaleta Gábor nagykövettel közösen avatta fel az emléktáblát.    
    A perui parlamenti képviselők és ott élő magyarok jelenlétében tartott megemlékezésen Kövér László rámutatott, hogy Budapestet több mint 11 ezer kilométer választja el Limától, mégis számos erős kapocs van Peru és Magyarország között, amelyek alapja a közös nyugati keresztény kultúra. 
    Mint fogalmazott, 1956-ban a magyarok fegyvert ragadtak a szabadságukért a világ legrettegettebb állama ellen, az istentelen és embertelen hatalmat megtestesítő kommunista Szovjetunió ellen, amely akkor több harckocsival támadt Magyarországra, mint amennyi harckocsit küldött Hitler Lengyelország ellen a második világháború kitörésekor. A magyarság 1956-os szabadságharcával a perui nép szolidaritást tanúsított, a nagy földrajzi távolság ellenére lélekben közel álltak a magyarokhoz, így a márványtábla erre a kontinenseken és óceánon átnyúló, példaértékű barátságra emlékeztet – mondta a házelnök. (MTI)

Az. A szoros lelki kötelék Peru és Magyarország között legendás. És példaértékű is. Nem az a bajom nekem, hogy Kövér László Peruban indokolatlanul táblákat avat, istenkdedik és ökörségeket beszél. Az a bajom, hogy nem marad ott.

Közben aktívan döglődik a Facebook, szóval vagy meg tudom osztani a cikket, vagy sem. Nem tudom, mi nagyszerűt találnak ki megint Zuckerbergék, de hogy valamit igen, az tuti. Olyankor szokott így küzdeni az oldal, amikor megpróbálnak beüzemelni valami újkeletű remekséget, ami aztán vagy jobbá, vagy rosszabbá teszi az oldalt. Ha nem erről van szó, akkor a gépem döglődik. Annak igazán nem tudnék szívből örülni. Elfelejtettem szólni a Mikulásnak, hogy egy új laptopot kérek ajándékba.

Szétnéztem a mindig napos oldalon is, ha már itt be kell érnem a szürkeséggel. Az Origo megint lerántja a leplet a migránsoknak osztogatott név nélküli bankkártyákról. Ebben még az sem gátolja meg őket, hogy már régen tudható a kártya mibenléte. Igazuk is van, a rajongótáboruk nem olvas mást, mint pártpropagandát, a büdös életben nem fogják megtudni, mi is az a kártya. Tehát vidáman lehet tovább hülyíteni őket, bármit el fognak hinni. Márpedig a hergelés alapvető kormányzati stratégia.

A Magyar Időkön Szakács Árpád tovább vívja a kultúrharcát. Azt nem tudom, hogy nyerésre, vagy vesztésre áll-e a dolog, de azt tudom, hogy attól még soha, senki nem lett tehetséges, ha a valóban tehetségeseket szapulta napszámban. Valószínűleg ez mostanra sem változott, még Orbán Viktor sem képes egyszerű kinevezéssel tehetséget osztani. Nem uniós forrás, nem is közpénz az, hogy megtehesse.

A Pesti Srácokon Ferenczi Orsolya űrkutatásért felelős nénit sztárolják teljes erőből. Morvai Krisztina a második helyre szorult az öldöklő küzdelemben, de még van esélye fordítani. Én mindenesetre mindkét hölgynek teljes erőből szurkolok, mindketten megérdemlik a fényt és a csillogást, nagyjából egyenlő mértékben okosak és gerincesek.

A nyolcaskán Volner János az új bálvány, de jut energia egy kis buzizásra is. Az a portál amúgy is meglehetősen sokat foglalkozik ezzel a témával. Én nem értek hozzá, de szakemberek szerint azok szoktak ilyen engesztelhetetlen dühvel gyűlölködni, akik maguk előtt is tagadják, hogy nem az ellenkező nemhez vonzódnak. Ez pedig butaság, hiszen az nem választás kérdése, az emberi élet ahhoz túlságosan rövid, hogy valaki a gyűlölködésre és az önmaga elleni küzdelemre fordítsa a neki jutó időt. De ők tudják.

Főzök magamnak egy kávét aztán igyekszem felébredni. Aki teheti, az még bátran lustálkodjon. Ágyba visszük a beszólásokat, mert mindent az olvasókért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.