NEHAZUGGY

Lábjegyzet az aranykorhoz

Jó reggelt mindenkinek Pofátlangátlástalanisztánban! És mindenhol máshol is, ahonnan látható a világító fényes magyar siker, amit napról napra nem győzünk felérni a vaksi szemünkkel, a süket fülünkkel és a tompa agyunkkal. Először is kezdjük egy jelentéktelen adattal.

A kormányzati propaganda és külön Novák Katalin lépten és nyomon arról lelkendezik, hogy a magyar kormány nagyszerű és az egész világon irigyelt családbarát támogatásai és intézkedései miatt egyre több gyermek születik. Ezt mondta maga a félisten is évértékelő hőbörgésében. Jó hír, hogy 2010 és 2018 között 90 ezerrel több gyermek született, mint abban az esetben, ha minden maradt volna a 2010-es tendenciák medrében. Ez valóban fantasztikus, hát még ha hozzávesszük, hogy 2019-ben 89 200 gyerek született, 607-tel, azaz 0,7 százalékkal kevesebb, mint 2018-ban. Ezzel szemben 2009-ben még 96 442, 2008-ban pedig 99 149 volt az újszülöttek száma.

Erről semmit nem mondott sem a félisten, sem más. Tök jó, hogy mióta pénzt adnak érte, egyre többen kötnek házasságot (most nem akarok belegondolni egy pénz miatt megkötött házasság lehetséges kimenenetelébe), ám valahogy a népességcsökkenés elé nem sikerül keresztbe feküdnie egyik nagyon okosnak sem, pedig elszántak és nem adják fel. Olyannyira jól működik a dolog, hogy már 9,8 millió fő alá zuhant Magyarország népessége. Ami annak fényében – szintén a felcsútitól tudom -, hogy trianon és a honfoglalás óta az utóbbi tíz év volt hazánk aranykora, egészen tragikus. Ha a KSH adatai nem hazudnak, akkor a természetes fogyás tekintetében az évszázad negyedik legrosszabb mutatóját sikerült tető alá hozni tavaly. Azt végképp nem akarom megtudni, mi lett volna, ha nem az elmúlt tíz súlyos fideszes év lenne az aranykor, és nem maradt volna minden a 2010-es tendenciák medrében.

Nem tartozik ide egyáltalán, csupán apró lábjegyzet az aranykorhoz: 141 ember fagyott halálra Magyarországon, az utóbbi hetekben majdnem minden nap meghalt egy ember kihűlés következtében (20 nap alatt 19). Fűtetlen lakásokban és a szabad ég alatt egyaránt. A többségükben idős, legyengült szervezetű emberek között életerős személyek is áldozatául estek az aranykornak. Nem probléma, a propaganda dübörög tovább, ezek nem ügyek, az elvtársaknak és elvtársnőknek magasztosabb küldetésük van, mint az évről-évre ismétlődő tömeges fagyhalál ellen tenni valamit. Például a kommunizmus áldozatainak tegnapi emléknapján, az összes dúlt keblű Kövér László és Schmidt Mária és Szijjártó Péter és Gulyás Gergely és a többiek végre fröcsögve kommunistázva megborzonghattak azon, hogy a kommunisták ma is velünk élnek.

Megvetett kistestvéréhez, a nemzetiszocializmushoz hasonlóan jogszerűvé és hétköznapi gyakorlattá tette embertársaink megbélyegzését, kirekesztését, sőt megkínzását és meggyilkolását is. 

Schmidt asszony diagnózisa pontos. Ugyan az én jelen tudásom szerint ma nem gyilkolnak embereket, de a megbélyegzésért, kirekesztésért, kínzásért teljes mellszélességgel küzdenek, és egyáltalán nem szégyellik magukat. Tegnap jól meg is állították a börtönbizniszként csúfolt gyakorlatot. Mint már oly sokszor leírtam: fellázadtak saját maguk ellen, és a magyar jogállam dicsőségére a parlamenti többségüket felhasználva akadályozzák a saját törvényeik alapján hozott jogerős bírói ítéleteket végrehajtását. Vagyis konkrétan eldöntötték és megválaszolták a kérdést, amiről majd ezután kérdezősködnek a nemzeti konzultációjukban. Nem jobban, csak ennyire nézik hülyének a választóikat.

Van viszont egy hasonlóan undorító, sőt egyenesen tragikus nem mellékszála a történetnek. A dekázó igazságügyi miniszter javaslatát 139 igen szavazattal, 2 nemmel, 4 tartózkodás mellett fogadták el. Úgy, hogy a 199 fős parlamentben 133 fideszkádéenpés gombnyomogató ül. Akik a Jobbik (és a Mi Hazánk) jelenlévő képviselőivel karöltve nyomtak igent, az LMP tartózkodott, az MSZP és a DK nem szavazott. És mindössze két képviselő volt – Szél Bernadett és Szabó Szabolcs -, aki tényleg komolyan gondolja, és fel is vállalja, hogy ez itt már nem jogállam, és ha nem jogállam, akkor az ellen csak egyféle módon lehet fellépni. A tisztelt ellenzéki képviselők viszont, akik egyébként előszeretettel diktatúráznak és mantrázzák az ellenzéki összefogás csodákra képes erejét, arra nem voltak képesek, hogy ebben a gyalázatos, a maradék jogbiztonságot is sárba döngölő témában egységesen, erőt mutatva, elveket követve bebizonyítsák, hogy bár semmi nem múlik rajtuk abban a gyászos parlamentben, de legalább következetesek ahhoz, amiről lamentálni szoktak. Ehhez képest szanaszét szavaztak, nem szavaztak, vagy tartózkodtak, vagy ott sem voltak, vagy egyenesen együtt szavaztak az állampárttal. Csak azért, mert a társadalom bűzös előítéleteivel szembemenni nem kifizetődő.

De akkor még egyszer megkérdezem: mi a baj a Fidesszel? Mert az oké, hogy az ügyészségnek nevezett sóhivatal szerint Orbán kijelentései nem minősíthetők uszításnak, de a demokratikus ellenzék szerint állítólag igen. Meg állítólag azt is tudják, hogy a ordenáré orbánista uszítással szemben (én Polték elsikálása ellenére úgy vélem, hogy Orbán és bandája tíz éve megállás nélkül uszít; amit ebben a témában Magyar Györggyel művel a sakálmédia, egyenesen hátborzongató) a szabadságvesztés nem jelentheti azt, hogy a börtönben kínozni kell az embereket. Állítólag ezeket mind tudják, de azt nem vállalják, hogy kényes, egyben veszélyes kérdésekben valóban ellenzékként viselkedjenek, inkább kiszolgálják a gyűlöletpropagandával rommá hülyített, darabjaira szakított társadalom igényét a gyűlölködésre. Persze van rá válaszuk, tudom, de még véletlenül sem következik belőle semmi megnyugtató.

Közben az állampárt elégedetten konstatálja, hogy az átmeneti üzemzavar után újra sikerült megkapaszkodni, és lehet gondtalanul tovább harácsolni.

Meg lehet zsarolni a budapesti városvezetést azzal, hogy ha nem az lesz, amit a Fidesz akar, akkor kiszállnak a fővárosi színházak finanszírozásából. Miért is ne lehetne, hiszen a kórházi beszállítókat még ez idő tájt is zsarolják.

Aztán rá lehet lőcsölni a fővárosra a szétvert Liget felelősségét, a 16 milliárdos változatból 63 milliárd forintosra hízott Biódom nevű fenntarthatatlan, soha meg nem térülő, félkész monstrummal együtt. Majd előkapirgálják a pénzt ahonnan akarják.

Lehajolhatnak az egészen apróért is, mint ahogy a Rogán-féle kabinetiroda tette, midőn a kibaszott fotópályázatukon jobban járt a zsűri, mint a győztesek. Kitömhetik az összes haverjuk összes zsebét a közösből, hogy még Szőcs Géza albérletére is fussa.

Fű alatt, egyedi döntésekre hivatkozva, nyilvánosan meghirdetett pályázati felhívás nélkül oszthatják az adófizetők százmillióit a Magyar Turisztikai Ügynökség révén, de természetesen úgy, hogy Tiborcz István volt üzlettársa és a hozzá köthető bodajki kastély is az eddig titkolt közpénzcsap útján újulhasson meg.

És mivel már minden probléma megoldódott, dollármilliókat fizethetnek az amerikai hírszerzés új vezetőjének is. Nehogy már pont neki ne jusson.

Szanaszét szopathatnak mindenkit. Miközben Bayer elvtárs uniós támogatásból szidhatja az Európai Uniót, miközben az MTA lapjában nem jelenhet meg egy oxfordi agykutató Orbánt bíráló beszéde. Minden sínen van, ez itt meg mind jelentéktelen lábjegyzet az aranykorhoz. Minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább