NEHAZUGGY

Kövér László megnyerte a kultúra ellen vívott harcot

Napsugaras szép reggelt! Bár éppen a napsugár lustálkodta el felénk a felkelést, de hátha előkerül hamarosan. Vasárnap van, nagyon nem érdemes kiugrálni az ágyból, ilyenkor állítólag a fű sem nő. Meg amúgy is. Én például felkeltem, de minek? Még most is az agyam romjait locsolgatom kávéval, hátha fel tudom vakargatni a padlóról.

Sokaknak ez már garantáltan eredménytelen lenne. Mármint a vakargatás. Nem erről jut eszembe, csakúgy: Potápi Árpád János, aki látható módon képtelen választani a keresztnevei közül, tegnap Mohácson járt. Ez mondjuk a minimum azon a napon és nem csak neki kellett volna mennie, hanem az egész kormánynak. Aztán mindjárt ott is maradhattak volna. De nem mentek, csak háromnevű barátunk, aki viszont merőben új, eddig soha, semmikor, senkitől nem hallott gondolatokkal örvendeztetett meg mindenkit. Ilyenekkel:

a kormány olyan erős magyar nemzetben gondolkozik, „amely vállalja keresztény hitét, a keresztény eszmeiséget, és emellett a magyar nemzethez való ragaszkodást vallja magáénak”

Hát én nem tudom, Potápi soknevű ember és a kormány miben gondolkodik, de szeretném jelezni, hogy énnekem nincsen keresztény hitem, nem is lesz és nagyon jó néven venném, ha befejeznék végre ezt az össznépi, álszent, képmutató nyivákolást a hitről és a kereszténységről. Mert unalmas, szánalmas és undorító, de legalább ezt egyszerre tudja. a kormány – ha tudna gondolkodni, de nem tud, nincs mivel – pedig jobban tenné, ha azzal foglalkozna, ami a dolga. Egészségügy, oktatás, az ország gazdasága, stabilitás, szociális biztonság, demokratikus jogok biztosítása. A hitet meg azt, hogy ki mihez ragaszkodik, bátran hagyják a polgárokra, mert ahhoz aztán a világon senkinek semmi köze nincsen. A kormánynak halmozottan nincs hozzá köze.

Ha már a soknevű Mohácson volt, Kövér László portás egyenesen Szlovákiába, ott is Nyárasdra trappolt ki egy kis szart kavarni. Ez mondjuk neki nagyon megy, úgyhogy hozta a formáját most is. Fröcsögött, gyűlölködött, hazudozott és kultúrharcolt. Mert most ez a legújabb ellenség. A kultúra. Harcolnak is ellene rendesen a fiúk, a maguk részéről már győztek is. Ennyi kulturálatlan büdöslábú tahót ritkán látni, mint az ország vezetésében és annak közelében. Ennek tükrében Kövér igazán példásan reprezentálja a győztes kultúrharcost. Gratulálok neki.

Romániában tovább folytatódik a dübörgő népszavazás. Arról népszavaznak a polgárok, hogy az alkotmányban kicseréljék-e a házasság szót egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasság-ra. Nem mondom, szerintem is ez korunk legégetőbb problémája. A románok is átérzik ezt, mert az elmúlt 24 órában (ott kétnapos a népszavazás) a szavazásra jogosult polgárok 5,72 százaléka rohant voksolni. Pedig fontos lenne nagyon, mert mi van, ha egymáshoz kényszerítenek egy tölgyfát és egy barnamedvét? Vagy – ez még szörnyűbb – két meleg tengerimalacot? Vagy nem tudom.

Az lehet a helyzet, hogy a románok úgy vannak ezzel, hogy baromságokról nem szavaznak. Az evidencia, hogy a házasság egy férfi és egy nő önkéntes döntése. Ha mégsem önkéntes, akkor arra vannak megfelelő jogszabályok, mivel törvényellenes. Az a nagyon kevés meleg pedig nem zavar senkit, miután nem a saját elhatározásából meleg senki, egyébként pedig pont olyan ember, mint mindenki más és ezen túlmenően mindenkinek a magánügye a dolog. Romániában sajnos nem volt ott a magyar kormány és a komplett Fidesz színe-visszája hogy elmagyarázza a polgároknak, hogy az összes meleg liberális – ez persze fordítva is igaz, mert az összes liberális meleg -, mindegyiket Soros György pénzeli, mert ő akar ott állni a Hargitán a honvéd helyett és az összes buzi liberális a keresztény gyökereket akarja kiásni és megzabálni, majd szorosan ez után kiárusítani az országot. Ha ezt megteszik, akkor mindenkinek kötelező lesz a saját nemével házasságra lépni, a férfiakat nővé, a nőket férfivá kell operálni, a folyók visszafelé folynak és a végromlás megállíthatatlan.

Sajnos ez a románoknak kimaradt (nekünk sajnos nem, meg is lett az eredménye, már mindenki mindenkit gyűlöl), úgyhogy azt gondolják, a drága idejüket nem fogják hülyeségekre fecsérelni. Mondtam már a kollégának hogy soha nem gondoltam hogy irigykedni fogok a Romániában élőkre, de pedig ez történik. Újra, mert nem először. Elég baj az nekem.

Aki teheti, feküdjön vissza még egy kicsit. Aki nem teheti, az tartson velünk ma is, aztán vessen magára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább