Szeptember 21,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kocsmai diplomácia, primitív hiszti, hírünk a nagyvilágban

Halihó, jóreggelt, minden jóságot! Miután tegnap kivettem a részemet a napi közéleti fostalicska eltaszajtásából, pár órára leszakadtam a világhálóról. Amikor visszamásztam, az összes pofám leszkadva maradt. De semmi másért, csak mert képes vagyok olyan nyilvánvaló, már jó előre borítékolható disznóságokon kiakadni, amelyek másokat még csak szemrebbenésre sem késztetnek.

A hétfői menetrend szerinti úgynevezett parlamenti ócska cirkuszról nem sok mondanivalóm van, már előtte mindent elmondtam, ami fontos. De hogy Németh Szilárd az ő összes agyával és főzőzsenijével úgynevezett alkotmányrevizor lesz… igen erős hétkezdés.

Bár az is igaz, hogy nem az egyetlen sarkalatos pontja a politika büdös fejében gyökerező hanyatlásunknak. Mióta Donald kacsa űrhaderőt tervez és a Twitteren szólogat be valótlanságokat Angela Merkelnek, szerintem bármi is megtörténhet. Az erős hétkezdés jegyében derült ki tegnap – apropó Merkel -, hogy a német kancellár Berlinbe invitálta fénylő csillagunkat, aki állítólag segédkezet nyújthat a CDU-CSU kormánykoalíció egyben tartásában, miután Horst Seehofer, Orbán bajor belügyminiszter cimborája két hét haladékot adott a kancellárnak ama intézkedés bevezetésére, mely szerint megtagadják az országba való belépést azoknak a menekülteknek az esetében, akiket az EU területén már máshol regisztráltak. Ez értelmezhető az okosok szerint a német-magyar kapcsolatokban beálló fordulatként és az Orbán iránti komoly elismerésként.

Mivel én nem vagyok okos, azt gondolom, hogy ha ez így van, akkor fene a már rég megevett minket is, meg az egész Európai Uniót is. Annak fényében különös tekintettel, hogy szombaton – Helmuth Kohl halálának első évfordulóján – a felcsúti üstökös finoman megfenyegette a Fidesz európai pártcsaládját, az Európai Néppártot, mondván: lehetne alapítani egy bevándorlásellenes páneurópai pártot, ha az Európai Néppárt nem tér vissza a kereszténydemokráciához. Aztán ugyanabban a beszédben megforgatta a rongyos köpönyeget és visszatáncolt:

Az Európai Néppárt vezetői által a mi rovásunkra elkövetett hibák ellenére úgy döntöttünk, hogy kitartunk az európai pártcsaládunk mellett. Most könnyű lenne – tekintettel a 2019-es európai választásokra – létrehozni mondjuk egy új formációt a közép-európai országok hasonszőrű pártjaiból, vagy éppen egy bevándorlásellenes összeurópai formációt. Nem kétséges, nagyot hasítanánk a 2019-es EP-választásokon. De azt javaslom, álljunk ellen a kísértésnek, és tartsunk ki Helmut Kohl eszméi és pártcsaládja mellett. Dezertálás helyett inkább vállaljuk a nehezebb feladatot, újítsuk meg az Európai Néppártot, és segítsünk abban, hogy visszataláljon kereszténydemokrata gyökereihez.

És azt mondják az okosok, hogy tényleg ez az ember fog nagylelkűen segédkezni abban, hogy a ne hulljon darabjaira az Unió és benne Németország? Minden idők legelvetemültebb kelet-európai korrupt félistene fogja megmenteni Európát saját magától? Ne szórakozzunk már! Vagy ha Európa szerint ez vicces és szórakoztató, akkor csinálják csak.

Számomra változatlanul mellbevágó, hogy minden, amire ez a kormány és ez a kormányzás nevű fedőakció épül, az égig érő hazugságokon, a permanens kampányon kívül semmi másban nem ragadható meg. Ahol pedig a kormányzás helyett kampány van, ott nincs mit számonkérni az elvtársakon. Ott a politikai cselekvési tervek sima vallási és hitbéli kérdésekké válnak, mindennel vissza lehet élni, mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet mondani, mert naés. És meg is érkeztünk (már megint) a mindenkori magyar diplomáciát a kocsmai trollkodás szintjére degradáló toporzékolásügyi főmegbízotthoz. Mekkora szánalom ez az ember IS, bár afelől nincs kétségem, hogy a saját kútfejéből még egy gombostűt sem tehet innen oda, de adja a pofáját mindenhez, és innentől kezdve tökmindegy, hogy közönséges végrehajtó, vagy valami egyéb. Szóval Szijjártó eltrappolt nagy boldogan Ámerikába, ahol találkozott Mike Pompeo nevű kollégájával, aztán valami tök mást adott elő itthon arról, ami ott elhangzott.

Az amerikaiak szerint erről volt szó:

Sürgős segítséget kell nyújtani Ukrajnának az orosz agresszió fényében, többek között elősegítve Ukrajna és a NATO együttműködését, illetve ellensúlyozva Oroszország rosszindulatú befolyását Közép-Európára.

Nos, ebből Pétercsatár egy szót nem említett (bezzeg amikor Putyin seggnyalóinak nevezik őket, hogy fel vannak háborodva), ehelyett:

Szó volt az ukrán oktatási törvény ügyéről is. Tájékoztatta amerikai kollégáját, hogy egyeztetett Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, akivel abban maradtak, hogy a megoldásra koncentrálnak, és a jövővel, nem a múlttal foglalkoznak. Ez a megközelítés az Egyesült Államok támogatását is bírja.

Meg hogy a két ország közötti stratégiai szövetség, meg hogy az amerikai és a magyar kormány politikai megközelítései között rendkívül sok hasonlóság van, meg hogy mindketten nagyon fontosnak tartják a saját polgáraik biztonságának garantálását. Ennyit rólatok, bazmeg. Így kell elhinni Pétercsatárnak bármit ezután is. Ja, hogy Donald felhívta Viktort és azt mondta neki, hogy védje erősen a déli határt. Aha. Hát persze.

Tudom, hogy Vajna Tímea és hites ura babaprojektje egy egész országot lázban tart, én magasról leszarom, inkább beszéljük meg, hogy a Szijjártó-féle ostoba, primitív, hiszti diplomácia hogyan viszi hírünket a világban. Korábban én is megemlékeztem arról, hogy Joakim Medin svéd szabadúszó újságíró könyvet írt Orbán Magyarországáról (Orbanisztán – Félelem és undor az illberális Magyarországon címmel). Mint most kiderült, a stockholmi könyvbemutatót Magyarország svéd nagykövetségének első beosztottja, bizonyos Győri Péter helyettes konzul verte szét, aki jelenetet rendezett a helyszínen. A csávó magához ragadta a mikrofont, és a kivonuló magyarok bekiabálásai közepette elkezdte védeni az Orbán rezsimet. Mondjuk, neki ez a dolga: védeni a védhetetlent. Csakhogy.

Végül a kiadómnak kellett elkérni tőle a mikrofont. Kényelmetlen légkört teremtett ez a közjáték és a sok dühös bekiabálás a bemutatón, volt olyan résztvevő, akire azért tettek megjegyzéseket ott, mert zsidó

– mesélte Medin az incidensről a hvg.hu-nak. Győri négyszemközt aztán azt mondta Medinnek, hogy most néhány évig inkább ne írjon Magyarországról. Ezt arra hivatkozva kérte, hogy az újságíró nem beszél magyarul (az, hogy Magyarországon dokumentálta a könyvét és még Kovács Zoltán szóhurcolóval is készített interjút, az mellékes), és ő sem ír Svédországról, mert nem tud svédül. Valahol a távolban felsír egy raklapnyi faék, ehhez a prosztósághoz képest egy faék is akadémiai színvonalat képvisel. A legszebb meg az egészben, hogy a svéd lapok az incidens után keresték Győri elvtársat, hogy mi a fasz volt ez, ám válasz helyett válasz helyett Magyarország stockholmi nagykövetsége adott ki egy szignó nélküli közleményt (a propaganda név nélküli szalagmunkásai legnagyobb csodálatára), amely szerint fenntartják, hogy Medin a könyvében figyelmen kívül hagyja a tényeket és téves következtetéseket von le. Vagyis már megint alaptalanul báncsák a Viktort.

Ez ennyi. Közben Palkovics tegnap tovább győzködte az akadémikusokat arról, hogy á, ez nem az, aminek látszik, dehogyis kell tartani az MTA függetlenségének hasbarúgásától. Megállapodás változatlanul nincs, de a miniszter úr szerint történt előrelépés. Akkor jól van akkor, erről még ma ejtünk néhány szót, úgyhogy nem ragozom.

Mindeközben Fidesz-féle szélsőséges olasz kormány ámokfutása folytatódik. A Matteo Salvini nevű belügyminiszter felemelkedett Schmidt Mária Soros-zsoldosozásának szintjére, is le is körözte azt. A jóember az Olaszországban élő romák összeszámlálását javasolta, miután sajnálatosnak nevezte, hogy azokat sajnos nem lehet kitoloncolni, szemben az országban illegálisan tartózkodó külföldiekkel. Itt a szép új világ a küszöbön, de valamiért mégis olyan nagyon ismerős. Nem baj, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság aggályosnak találja Mari néni listáját. A hatóság szerint az ilyen típusú adatbázisok építése és nyilvánosságra hozatala, állampolgárok valamilyen szubjektív kritérium alapján történő listázása minden esetben adatvédelmi szempontból (is) aggályos. És akkor mi van? Ja, semmi. Aggályos, de sajnos ők nem tehetnek semmit.

Akkor ennyi volt ma reggelre a következmények nélküli pusztulat körképe, később jövünk vissza. Meg a 32 fok is. Szép napot!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.