November 30,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kihízta Magyarországot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,947,854 forint, még hiányzik 52,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras jó reggelt! Azt hiszem, ez az időszak nem fog bevonulni senki emlékkönyvébe úgy, mint amire jó visszagondolni. Ha kárörvendő geci lennék – ami vagyok egyébként, csak igyekszem titkolni – ez halmozottan elmondható a NER apróbb és nagyobb katonáiról. Most nem kimondottan a Színművészetit sikertelenül ostromló százezredes úrról beszélek, az ő nyomora nem annyira érdekel. Igaz, örömmel vetnék egy kósza pillantást Vidnyányszky Attilára, de ő olyan elánnal vágta bele a fejét a homokba, hogy legfeljebb a terjedelmes hátsóját lehetne csodálni, az pedig senkit nem érdekel. Nem erről, csak úgy spontán jut eszembe: szombaton extrasok tesztet végeztek valamilyen (általam) ismeretlen oknál fogva, lett is annyi fertőzött, hogy még talán Manyóka néni is felkapta rá a fejét Lábszag-alsón, két migránsos-megerőszakolós rettegés között. Úgyhogy vasárnap hirtelenváratlanul extra kevés teszt készült – kicsit több mint 10 ezer -, mégis sikerült 2316 fertőzöttet találni. Ez matematikailag azt jelenti, hogy az igazolt fertőzöttek arány bőven 20 százalék fölött van, a tesztelt kéménylakók között. Ha így haladunk, majdcsak meglesz a nyáj immunitás, bár nem emlékszem, hogy Cecília asszony mesélt volna ilyen törekvésről.

Teljesen elkószáltam a NER katonáktól, de elterelte a figyelmemet a buta vírus. Nade. Azt írja a 444.hu, hogy a dunaújvárosi kórház főigazgatójának nem annyira tetszik, hogy a kórház dolgozói közül többen Free Eü feliratot helyeztek el a profilképükön, ezért levelet írt az osztályvezető főknek (orvosoknak és nővéreknek), hogy ejnyemár. A 444.hu feltette a maga kérdéseit (melyekre valószínűleg a büdös életben nem kapnak választ), de nekem is lenne pár kérdésem. Honnan a bús francból tudja a főigazgató úr, hogy kinek mi van a Facebook profilján? Azt lesi? Megfigyeli a dolgozókat? Bele is ugat a magánügyeikbe, vagy csak perverz módon kukucskál? És ha azt írják a profiljukra, akkor mi a bánatos franc van? Tovább megyek. Ha valamelyik kórházi dolgozó azt írja a profiljára, akárhová, bárhová, hogy bukjon Orbán, akkor is mi van? Mi a cakkos, rongyba tekert köze van ahhoz a kórház főigazgatójának? Neki ahhoz van köze, hogy jól végezze a munkáját orvos, nővér, legyen minden, ami szükséges a gyógyításhoz. És ezen a ponton véget is ér a kórházigazgató hatásköre. Nem ugathat bele abba, ki mit csinál a kórházon kívül. Pont. Tudom, ez nálunk már fel sem tűnik, de ne legyen már természetes, hogy a munkáltató belepofázik a munkavállaló magánéletébe! Normális országban – ez kurvára nem Magyarország – olyan pert akasztanának a kórházigazgató nyakába, hogy belerokkan. Jogosan. Helyesen.

Állítólag a legnagyobb csendben, ám viharos gyorsasággal kirúgták a Puskás Akadémia igazgatóját. Ez itt most királyi többes, el nem tudom képzelni azt a helyzetet, hogy összeül valaki valakivel, és megbeszélik. Ki? Kivel? Orbán Mészárossal? Mészáros a volt vagy jövendő feleségével? Orbán Mészáros feleségével? Lévai Anikó Lölövel? Ráhel valamelyik Mészáros sarjjal? A saját férjével? Nagyjából ez, és ezek variációi léteznek akkor, ha a miniszterek elnöke közpénzből buheráltat magának a kert végébe stadion, akadémiát, kisvasutat, a falu gázszerelője pedig néhány év alatt milliárdossá hízik, hála a jóistennek, a szerencsének és Simicska Lajosnak, akiben nem bízott meg tovább Orbán. Így valahogy. Na szóval, kirúgták ezt az embert, aki nem tudom, kicsoda. És akkor most mi lesz? Az semmi, de ki a francot érdekel, hogy most mi lesz? Mert engem sokkal jobban izgat, eddig mennyi pénzt sikerült elbaszni a focira, ki és mennyit lopott belőle, és mikor kerül bíróság elé a komplett magyar politikai elit. Ez érdekel, de ez nagyon.

Miután a magyar kormány minden létező módon beleugatott az ukrán önkormányzati választásokba, Ukrajna megtiltotta az országba való belépést több olyan magyar politikusnak, akik agitálni járkáltak oda. Merthogy Magyarország beleavatkozott Ukrajna belügyeibe. A hisztéria- és toporzékolásügyi miniszter azt mondta, hivatalos értesítést ő még nem kapott, de majd ha kap, akkor Ukrajna jól megnézheti magát, mert akkor leshetik az uniós tagságot. Ez annyira gyönyörű, hogy igazán érdemes lenne valahogy megörökíteni. Talán megszoborni, operát, esetleg nemzeti színdarabot írni róla. Mert gondoljunk csak bele! Adva van a büszke, bátor, erős, független és – most éppen nagyon keresztény – Magyarország. Mióta Orbán Viktor személyesen kiharcolta a szabadságunkat, azóta nap nem telik el úgy, hogy ne ordítaná bele a szélbe a kormánypropaganda, hogy márpedig Magyarország annyira nagyon független, hogy senki nem ugathat bele a belügyeibe. Ilyenkor általában az Európai Unióról van szó (az egy olyan közösség, melyhez Magyarország önként csatlakozott, és vannak olyan közös, minden tagállamra nézve érvényes kötelezettségek, melyekre az Orbán-rezsim ívesen szarik, ezeket kérik számon olyankor, amikor felhangzik a királyi udvarból a visítás), valamint a magyar ellenzéki pártok azok a külföldi erők, akik a rezsimszolgák szerint beleugatnak a belügyeinkbe. Kicsit necces a dolog, mert ugye a magyar ellenzéki pártok és a magyar ellenzéki politikusok értelemszerűen magyarok, de ezt úgy szokta megoldani a kormány, hogy kijelentik: nem magyarok. És ha nem magyarok, akkor persze máris külföldről támadnak minket.

Tehát adva van ez a nagyon öntudatos Magyarország, és a környező országok. A környező országok közül többnek a területén is élnek magyarok. Erről sem mi, akik határon belül születtünk, sem ők, akik határon túl születtek, nem tehetnek. A történelemben régebben, száz évvel ezelőtt az akkori nagyon nemzeti politikusok addig ügyeskedtek, ameddig sikerült maguknál erősebbel találkozniuk, akik úgy döntöttek, büntetést érdemel az ország. A következményeket mindannyian ismerjük. Lehetett volna persze normális kapcsolatokat kiépíteni ezekkel az országokkal most, amikor az Unión belül már nem számítanak a határok, de Orbánnak jobb ötlete volt. Ő nem akart ilyen kicsi országon uralkodni, nagyobbat akart, ezért elkezdett terjeszkedni. Mondhatni: kihízta Magyarországot. A szlogen az, hogy a nagy és erős anyaországnak kutya kötelessége segíteni a határon túli magyarokat. A valóság pedig az, hogy Orbán felhasználja ezeket az embereket, mégpedig kettős hasznuk van. Egyrészt a saját hatalomban maradását tudja vele erősíteni, hiszen sokszázezer szavazatról beszélünk, és azt mindig is nagyon egyértelművé tette, hogy mit kell tenniük az ottani magyaroknak hálából, amiért szavazati jogot kaptak, és amiért bőven jut nekik a magyar adófizetők pénzéből. A másik haszna a dolognak az, hogy a más országokban élő magyar szavazókon keresztül Orbán igyekszik befolyásolni a román, ukrán, szlovák belpolitikát is. Arra hivatkozva, hogy neki ehhez joga van, hiszen ott magyarok élnek, beavatkozik más országok választásaiba. Amikor aztán olyasmi történik, ami Ukrajna esetében, akkor jön Szijjártó, és megfenyegeti Ukrajnát, hogy leshetik az uniós integrációt, mert bosszúból gátolni fogja a jómagyar kormány.

Én elhiszem, hogy a külhoni magyarok egy része isteníti Orbánt, hálás neki a – tőlünk elvett – pénzért, de majd hosszabb távon kénytelenek lesznek felismerni, hogy senki nem ártott annyit a külhoni magyaroknak, mint ez a kormány. Itt még nem tartunk, most ott tartunk, hogy Mipetink felült a kettős mércére, és igyekszik meglovagolni, mint kipcsak vezér a döglött dakota lovat. Szép is ez.

Kellemes ébredezést mindenkinek! Mi hamarosan jövünk az első beszólással, addig – és az után is – mindenki igyekezzen vigyázni önmagára is, másokra is, hogy legalább a vírust el lehessen kerülni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!