NEHAZUGGY

Kétségtelen, hogy a vitrines embert nem volt hülyeség hazarángatni Londonból

Jó reggelt kívánok! Nekem is nehéz összeszedni magam a tegnapi torokszorító nap után, de miközben most szívből megvetem az életet az ő igazságtalanságáért, én is méltatlannak tartanám, ha a gyomorforgató közéleti fertővel egy lapon emlegetném azt a nagybetűs legendát, akit elveszítettünk. Meg sem próbálom.

Sok minden elhangzott és sok minden történt az elmúlt tíz évben, aminek soha nem lett volna szabad elhangzania és megtörténnie, de az szerintem is új fejlemény, hogy az elvtársak már úgy tartanak és hirdetnek nemzeti egységet, hogy az ország felét csuklóból kizárják belőle. Márminthogy ez eddig a permanens módon morcos és ökölbe szorult aggyal és lélekkel közlekedő házelnöknek tartozott a munkaköri leírásába, hogy egy-egy interjúban felböfögje, ki magyar, és ki nem magyar, egyáltalán mi a magyarsághoz tartozás definíciója, és hogy ennek alapján ki nem méltó arra, hogy magyarként számon tartsák.

Tegnap óta viszont új lapot nyitott az állampárt, új szintre léptették a propagandát, amikor a Gulyás Gergely nevű emberrel (jelen esetben fontos: Miniszterelnökséget vezető miniszter) megüzenték így lazán, kormányzatilag, hogy „az ellenzék nélkül is létrejöhet a nemzeti egység”. Vagyis ők ott a kibaszott elefántcsontból faragott tornyukban, a kovászos uborkával díszített csilliárdos várukban erre a következtetésre jutottak a rendkívül sikeres járványügyi védekezés nyomán. Ők mindent megtettek ezért, ők akarták, ők szerették volna, ők remélték, hogy legalább a bajban, de sajnos nem rajtuk múlt. Rajtuk tizenegyedik éve semmi nem múlik, hiszen ők mindig csak a jót akarják, kergetik, hajszolják, de a gonosz ellenségek miatt a legnemesebb szándékaik is darabjaira hullanak. Nincs még egy ország, ahol egy politikai érdekcsoport ennyi időn keresztül uralkodik megszakítás nélkül, de soha semmiért nem vállalja a felelősséget. Cserébe ez az új hivatalos kommunikációs csapásirány: ők saját hatáskörben is létrehozzák a nemzeti egységet, egyáltalán nem kell ehhez az ország fele. Akkor sem, ha ez hozzávetőleg ugyanannyi embert jelent, mint amennyien rájuk szavaztak. Kétség nem fér hozzá, hogy a gipszfaragó vitrinest nem volt hülyeség hazarángatni Londonból. Van itt még kút mérgezetlenül bőven.

Különben a járvány elleni védekezés sikerét annál semmi nem mutatja meg jobban (a megannyi salátába pakolt önkényes, jogfosztó intézkedés átpasszírozása mellett), mint az, hogy előkerült az egészségügyért felelős államtitkár – akit a kutya nem látott az egész járvány ideje alatt, még annyit sem, mint a világszínvonalon tehetséges Kásler doktort -, becsörtetett a közpénztelevízióba, és megállapította, hogy sikeres volt a járvány elleni védekezés. Ha valaki nem tudná, vagy elfelejtette volna, nem lenne szégyen: az egészségügyért felelős államtitkárt Horváth Ildikónak hívják. Nagy öröm, hogy minden rendben van vele, és jól szolgál az egészsége.

Erről jut eszembe, hogy tekeredjek vissza szépen egy gondolat erejéig a tegnap este is méltán szóba került Varga Judit igazságügyi miniszterhez, akinek a szellemi képességeire még azok is büszkék lehetnek, akiknek semmi közük a nemzethez. Ez a drága asszony, aki a magyar kormány bocsánatkérést követelő offenzívájának egyik legfontosabb zászlóshajója, megszakértette az Európai Bíróság csütörtöki ítéletét, amely szerint a civil szervezetek (értsd: külföldről finanszírozott Soros-szervezetek) átláthatóságra hivatkozó szopatását célzó törvény uniós jogba ütközik, jogsértő és vállalhatatlan. Varga Judit nem fárasztotta magát azzal, hogy kitérjen az ítélet azon részére például, amely „hátrányosan megkülönböztetőnek” és „indokolatlanul korlátozónak” minősítette a jogszabályt az érintett civil szervezetekre és potenciális támogatóikra nézve, hanem azt bírta kipréselni magából, hogy a kormány elkötelezett a civil szervezetek átláthatósága iránt:

a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló magyar szabályozásnak is ez a célkitűzése, „amelynek jogszerűségét a bíróság mai ítélete megerősítette”.

Hogy mi van? Tehát az Európai Bíróság kimondta a törvényükről, hogy jogsértő, uniós jogba ütközik, amiből Varga azt a következtetést vonta le, hogy az EU Bíróság ítélete megerősítette (!) a civiltörvény jogszerűségét (!). Értem vajon, hogy miért Varga Juditnak hívják az igazságügyi minisztert? Hogy a francba ne érteném? Ott írja fehér alapon fekete betűkkel, hogy a szaros törvényük – amiről már akkor is lehetett tudni, hogy egy ordenáré jogi sufnimunka, amikor benyújtották – sérti az uniós jogot. Erre Varga szemrebbenés nélkül benyögi, hogy a szaros törvényük jogszerű, és erről szól a bíróság ítélete. Ez itt a tankönyvi bizonyítéka annak, hogy miért nem lehet értelmes párbeszédet és vitát folytatni ebben az országban, mióta ezek a kivételesen tehetséges népek felkapaszkodtak a hatalomba. Például ezért. Mert azt is letagadják, amiről papír van, amit mindenki lát a szemével.

Ezért harcolnak minden fronton az egész világgal is, ezért követelik a bocsánatot mindenkitől és vinnyognak, mint akiknek a farkára léptek. Mert addig nem dőlhetnek hátra, ameddig a beteg hazugságaikhoz nem hajlítják a valóságot. Ameddig nem mindenki azt látja, amit ők. Nem véletlen, hogy Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátor és íródeák tegnap éppen a Háárec című izraeli újságban tett helyre a lapban két nappal korábban megjelent véleménycikk szerzőjét. A gazdája alászolgája leereszkedőnek és mélyen előítéletesnek nevezte az írást, amely szerinte egy egész nemzetet bélyegzett meg idegengyűlölő antiszemitaként. (Fidesz= magyar nemzet, naná.) Sajnos nincs idő és hely részletezni a teljes óbégatást (ITT bővebben el lehet olvasni), de ezt azért idézem:

Fontos különbséget tenni idegengyűlölet és a hagyományok, illetve a kultúra iránt érzett büszkeség között. Nem fogunk bocsánatot kérni azért, mert megőrizzük és megerősítjük azt, ami a miénk – valószínűleg ez az oka annak, hogy oly sok magyar szereti a miniszterelnökünket.

Egyszerűen tökéletes. (Kocsis Máté közben munkamegosztásilag a New York Times szerzőjét és az egész lapot oktatja.) Ők tényleg megőrzik és megerősítik azt, ami az övék. A NER holdudvara lájkolja is ezt keményen. Az összes Mészárosával. A drága híveknek és a nemzeti egységből kitaszajtottaknak meg marad a „szottyos gyűlölet”, a földikutya átmérőjű migránsalagutas elmebaj, a színes, agymosó propagandakiadványok a nyugdíjasoknak (miközben éppen csendben kinyírják a nyugdíjasok támogatott üdültetését?), a gecidrága, értelmetlen nemzeti konzultációk arról, amiről ők akarják, és marad a büszke nemzeti melldöngetés ragacsa alól mindegyre lólábként kilógó nyomorúság.

Mert a nagyfene nemzeti egységükben és büszkeségükben – a nagy fehér kipcsak már ki is osztotta az összes eszét a rádiójában – azért mégiscsak az a helyzet (erről soha egyetlen Vargakovács nem ír felmosásügyi olvasói és válaszlevet), hogy a legszegényebb uniós országok közül nem sikerült kitörni (nem én mondom, az Eurostat mondja) annak ellenére sem, hogy Forbes-listás milliárdost is adtunk már közpénzből a világnak. Azzal nem döngetik a mellüket, hogy az egész EU-nak példát mutató gazdasági csoda országához képest csak kettő másik van (Bulgária és Horvátország), ahol még a magyarokénál is kisebb a háztartások fogyasztása. Arról nem születnek kétoldalas cikkek a sakálmédiában, hogy a román (!) nettó bér már annyit ér, mint a magyar, pedig a fene se tudja milyen mélyről indultak harminc évvel ezelőtt. Szóval lenne bőven miről beszélni ahelyett, hogy saját magukkal hoznának létre nemzeti egységet, de hát pont azért kell ez az undorító hergelés, hogy a lénygről még véletlenül se eshessen szó. Ha meg véletlenül szó esik róla, akkor letagadják, nem ügy.

Már veszem is a búcsúmat, minden jót! Ezt még itthagyom:

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább