Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kegyes hazugságok önpusztító mocsara

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok! Nem kérek előre elnézést azért, ami most rendhagyó módon következni fog, mert semmi okom rá. Fontosnak gondolom, és ez elegendő indok arra, hogy szóvá tegyem. Nem biztos, hogy népszerű lesz, amit írok, de beleállok. Feltéve és meg is engedve, hogy ez itt nem egy pusztába kiáltott monológokra, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokra épülő fórum, ahol naponta felhányjuk a soros borsót a falra, aztán majd lesz valami. Ki-ki levakargatja, vagy nem vakargatja le, és holnap kezdjük elölről az egészet. Ezzel szemben azt gondoljuk, a Szalonna egy kicsivel több ennél. Mi, akik létrehoztuk, valamiféle együttgondolkodásra alkalmas, közösségi dolognak tartjuk ezt az oldalt. Ahol például nem azért szoktunk helyt adni különféle véleményeknek a sajátunkon kívül, mert akkor meg van úszva a meló, hanem mert szerintünk fontos, hogy amennyiben egy írás/vélemény/álláspont megüti a szubjektív mércénket (nem sértő, nem dehonesztáló, és nem öncélúan semmitmondó, vagyis közérdeklődésre tarthat számot), jusson el minél több emberhez. Vagyis minél több ember véleménye jusson el minél több emberhez. Mert abból talán születhet valami előremutató, és valami azon is jóval túlmutató, hogy mi itt egy maroknyian főállásban gondolunk valamit a világról, azt kőbe véssük, majd kiadjuk az ukázt, hogy ez van, lehet oszlásnak indulni.

E meggyőződésünknek megfelelően közöltük le tegnap Edit cikkét, amelyben személyes tapasztalatai alapján – nem reprezentatív közvélemény-kutatást végzett az ismerettségi körében, direkt fel is hívta rá a figyelmet, hogy nem reprezentatív – amellett érvelt, hogy talán nem célravezető pusztán a nyugdíjasokat és a közmunkásokat okolni azért, mert a Fidesz (a falra hányt borsóval ellentétben) levakarhatatlanul rágyógyult az ország nyakára. Ezzel szemben az állampártnak ennél jóval szélesebb beágyazottsága van, olyan társadalmi csoportokban is, amelyek kurvára távol esnek a szegény kisnyugdíjas és a nyomorgó közmunkás életformától. Beleolvastam a kommentekben – hiszen fontos a visszacsatolás -, úgyhogy rá is térek a lényegre:

Tegnap délután óta (amikor ezt a hevenyészett képernyőfotót gyártottam) simán lehet, hogy folytatódott még a megmondáscunami, de ez is bőven megteszi gyógypedagógiai segédeszköznek. Ha van igazán lesújtó része annak, amit csinálunk, akkor ez az. Szembesülni a pusztába kiáltott szó falra hányt borsó jellegével és istenverte hiábavalóságával. Ezzel a kurva szar érzéssel tavaly április 8-án este szembesültem úgy igazán, ezek csak ilyen emlékeztető utórezgései a kozmikus hiábavalóságnak. Hogy ott él az ember a kis bugyrában (és nincs egyedül), a kis virtuális valóságában, az áthatolhatatlan, hermetikusan lezárt világában, az ökölbe szorult agyával, és nem lát ki belőle. És minden, ami nem arról szól, ami ellentmond annak, ahogyan ő tudni véli az abszolút igazságot, azonnal hazugságot, ostobaságot kiált. Nem érvel, hanem rúg. Szinte törvényszerűen üt szeget a fejébe, hogy valaki biztosan fizetett azért, hogy őt idegesítse, hogy neki szembesülnie kelljen a fejében létező abszolút igazság ellenkezőjével. És jön – erre azért az elmúlt három és fél évben se volt túl sok példa – a kinyilatkoztatás: ez itt demoralizáló szar orbánpropaganda, olcsó, sunyi maffia agymosás.

Tényleg? Tényleg van ember, aki azt hiszi, hogy nekünk itt az a megrendelt feladatunk és küldetésünk, hogy lelkesítsünk, vagy éppen demoralizáljunk? Hogy azért tépjük rongyosra a szánkat, hogy sötét érdekeknek engedelmeskedve keresztbe tegyünk valami értelmesnek? Vagy hogy azt írjuk le, amit jólesik hallani elég sok embernek? Mégis miben különbözik a fenti hozzáállás attól, amivel az ellenkező oldalon állókat savazni szokás? Miben különbözik a fenti reakció, ez az önhergelő vagdalkozás attól, amit az agymosottnak titulált Fidesz-szavazók szemére szokás hányni? Az, hogy valakinek az ismerősei között nincs egy se, aki azért szavaz Orbánra, mert csak rosszabb ne legyen, abból egyenesen az következik, hogy az egész országban nincs ilyen ember, viszont mi direkt hazudunk, hogy ő, a mindent is tudó szarul érezze magát?

Tényleg ennyire a kegyes hazugságok önpusztító mocsarává süllyedt ez az ország? Tényleg már csak a bezárkózás, a csukott szemmel hadonászás és az önáltatás maradt? Mert az világos, hogy a Fidesz a kegyes hazugságaival rohasztotta maga alá a szektáját, és egy egész országot, de úgy tűnik, hogy a kegyes hazugságokra nem csak a Fidesz szektájának van szüksége. Tényleg neki kell esni a kommentelőtársnak (aki ugyanúgy nem szavaz a Fideszre, mint a méltatlankodó úr), és trafikot, zsák krumplit a szemére hányni, és azonnal megvádolni azzal, hogy agymosott, mert ő viszont naponta találkozik olyan emberekkel, akik az olvasónk cikkében leírt kategória valamelyikébe tartoznak? Mi a szent szart érünk el azzal, ha tagadjuk a valóságnak azt a részét, amit nem esik jól tudomásul venni, mert nem illik bele a vágyálmainkba? Mert mi másképp tudjuk, nekünk másak a tapasztalataink, de egyúttal az abszolút evidenciák felkent birtokosainak is érezzük magunkat? Mennyivel lesz jobb a következő meg a következő meg a következő választáson majd megint pofára esve értetlenkedni: hogy a faszba’ nyert a Fidesz, amikor nekem egy ismerősöm se volt olyan ostoba, hogy Orbán bűnbandájára szavazzon?

Attól nem zuhanok kétségbe, hogy valakik Orbán-propagandával, agymosással és maffiával gyanúsítanak (nem a milliárdokkal kitömött sakálmédia oldalain verik az asztalt, hogy a saját pénzükön hazudják szét az életüket tíz éve), azt viszont aggasztónak találom, hogy a gondolkodás helyett a szektás elhülyülés útjára lépnek azok is, akik elvileg értik és tudják, mekkora a baj. Ennek pedig csak azért szenteltem ennyi karaktert a klasszikus reggeli poszt helyett, mert az egyáltalán nem egyedi eset, hogy elvileg azonos platformon álló emberek ugranak egymás torkának gondolkodás nélkül, teljesen értelmetlenül, mintha az életükről lenne szó. A kormányzatilag hosszú évek óta teregetett és példaként állított intolerancia, az állandó árokásás, a békeidőben harcolás, az emberek egymás ellen uszítása nem újdonság, de az mégis mellbevágó, hogy ott is látványos károkat okozott, ahol elvileg van igény az ellenállásra.

Igen, egy normális országban a Fidesz egy parlamenti küszöbön egyensúlyozó szélsőjobboldali törpepárt lenne, Magyarországon viszont teljhatalommal uralkodnak tíz éve. Ennek a választási rendszer meghekkelésén, a választási csalásokon, a közmédia elfoglalásán és pártmédiává züllesztésén, a valaha független intézmények megszállásán túl is van számos oka. Akár tetszik, akár nem, egy dolog biztos: az önámítással és egymás torkának átharapásával nem leszünk beljebb, sem előrébb. Úgyhogy megfontolásra ajánlom az alábbi sorokat azoknak, akik előbb rúgnak és utána gondolkodnak. Vagy utána se. Ha a maradék józan eszünkből is kivetkőzünk, semmi nem fog változni. (Szerintem az alábbi sorok sem megrendelésre születtek, ahogyan sem eddig nem készült, sem ezután nem készül megrendelésre egyetlen cikk a Szalonnán sem.)

[…] a társadalom nagyon jelentős része ma már érdekelt abban, hogy a rezsim hosszabb távon fennmaradjon. Egyre több a haszonélvező, és nem csupán az oligarchák, a maffiacsalád. Mindazok nyernek, akik közvetlenül ennek a körnek a megbízásából dolgoznak. […] Továbbá az a nagyon széles kör is a rendszer fennmaradásában érdekelt, amelyik egzisztenciálisan fenyegetve van. Majdnem valamennyi állami-önkormányzati intézmény vezető posztját a rezsim hű emberei vették át, ők döntenek arról, hogy mi történjen a pedagógussal, az orvossal, az ápolóval, a katonával, a bíróval, a tanárral, az akadémikussal, a művésszel – akik egzisztenciális kiszolgáltatottak. Felettük mézesmadzaggal, bunkósbottal uralkodnak. A harmadik széles kör a kitaszítottaké, a nyomorgóké, azoké, akik reménytelen helyzetben vannak, esélyük sincs a kitörésre. Passzívak, be vannak zárva a maguk világába. Képzetlenek, tartósan állástalanok, a közmunkára, az alkalmi élelmiszercsomagokra szorulnak. Közéjük tartozik a kisnyugdíjasok egy része is. Ha ezt a három nagy csoportot összerakjuk, kiderül, hogy a társadalom többsége voltaképpen a nemzeti együttműködés rendszerének szilárd bázisát alkotja. (Békesi László)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.