NEHAZUGGY

Kártékony, mint a mértéktelen alkoholfogyasztás

Jó reggelt kívánok! Azt merészeltem írni néhány nappal ezelőtti napindító posztomban, hogy tudomásom szerint a pitypang nem mostanában virágzik. Ezer bocsánat, hamut szórok a fejemre. Itt a tegnapi bizonyíték (olvasónk, Tiszi küldte a fotót, köszönjük), hogy tévedtem:

Ez itt egy virágzó pitypang. Novemberben. Tolmácsolom ezennel az üzenetet:

Szóljatok már a gólyáknak, hogy forduljanak vissza. A klímaváltozás miatt elég lett volna november közepén elindulni. 

Én szóltam, de tartok tőle, hogy ezzel picit elkéstünk. Nem baj. Majd jövőre. A klímaváltozás meg amúgysem létezik, csak a megfelelő embert kell kérdezni hozzá. Most ne kérdezzék, a hondurasi  migránskaravánnal keménykedik éppen. Úgy döntöttem, hogy az újabb hosszú hétvége örömére (akinek nem inge, azzal mélyen együttérzek) néhány bulvárhírrel és azok értelmezési kísérletével szórakoztatom önöket.

Kezdjük a tegnapi kedvencemmel. Néhány héttel azt követően, hogy a miniszterelnök úr és kormánya újabb dicsőséges kétharmadot lapátolt össze Strasbourgban a magyar jogállamiságot méricskélő Sargentini-jelentés vonatkozásában, Trócsányi László igazságügyi miniszter – aki tegnapi állás szerint Ankarában turnézott – kijelentette: Magyarország minden segítséget megad Törökországnak a jogállamiság és az igazságszolgáltatás megreformálásához. (Nem röhög!) Semmi okom kételkedni a miniszter úr szavaiban, miszerint Magyarország rendelkezik azzal a szakértelemmel, amellyel segítséget nyújthat az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megerősítéséhez, és kész átadni az új bírósági eljárási kódexek bevezetésével kapcsolatos tapasztalatait Erdoganéknak. És képzeljék el, ez nem elég, de a törökök részéről nagyfokú nyitottságot érzett Trócsányi úr, aki szerint kollégája a magyar felajánlást nagy örömmel elfogadta. Igaz, hogy a kedélyes megbeszélésen egy árva szó nem esett a török szultán véreskezű tisztogatásáról, arról, hogy válogatás nélkül zártak börtönbe tanárokat, vallási vezetőket, újságírókat, katonákat, ügyészeket, bírákat, rendőröket, köztisztviselőket azzal a váddal, hogy részt vettek az Erdogan elleni puccskísérletben. Szerintem innen már csak egyetlen lépés maradt: a korrupció elleni zéró toleranciából kellene még török barátainkat kioktatni, mert e tekintetben talán még több szakértelem halmozódott fel az elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolc évben. Nem, én sem röhögök, ezen lehetetlen.

Gyanítom, hogy sorra születnek a párközpont megrendelésére fogant, felháborodott, ordítva toporzékoló cikkek azzal kapcsolatban, hogy Emmanuel Macron francia államfő az Ouest-France című francia regionális lapnak adott interjúban azt merészelte állítani, hogy jelenlegi európai politikai helyzet őt a két világháború közötti időszakra emlékezteti. Elmondása szerint:

A félelmek, a nacionalista befelé fordulás és a gazdasági válság következményei miatt megosztott Európában szinte módszeresen látjuk megjelenni mindazt, ami az első világháború utáni Európa életét meghatározta az 1929-es válságig. (…) Európa veszéllyel néz szembe: a nacionalista lepra miatti szétesés és a külső hatalmak közti hánykolódás veszélyével. Azaz azzal a veszéllyel, hogy elveszti szuverenitását. Ami azt jelenti, hogy biztonsága az amerikai döntésektől és azok változásaitól függ, Kína egyre inkább jelen van az alapvető infrastruktúráiban, Oroszországot időnként megkísérti a manipulálás, a nagy pénzügyi érdekek és a piacok pedig sokszor nagyobb helyet foglalnak el, mint amit az államok képesek betölteni. 

Remek lenne, ha egyszer ebben a büdös életben nem a végbelükkel gondolkodnának az urak és nem a hergelésből, uszításból, sértődöttségből próbálnának naponta jelesre vizsgázni. Az egyik kollégám a minap elmagyarázta, hogy nem szokott jó vége lenne annak, ha egyesek (népek és nemzetek) vélt felsőbbrendűségükre hivatkozva osztogatják az észt a gonosz világnak, amelyik tőlük csak elvett, pedig ők csak adtak, adtak, mindig csak adtak a világnak. Az a véresszájú nacionalizmus, amiről Macron beszél, nem egyirányban elsülő fegyver, viszont bármikor bárki a rossz végére kerülhet. Ilyen a természete. Segítek: a nacionalizmus akkor is nyomorba dönt és pusztít, ha magyar, ha román, ha szerb, ha ukrán, lengyel, orosz, vagy éppen piréz nemzetiségű az, aki ebből a háborús ideológiából akar politikai tőkét kovácsolni. Még egyszerűbben szólva: az ukrán, vagy a román nacionalizmus a magyar kisebbséget fenyegeti Ukrajnában és Romániában, elvileg ezért csapkodja a kocsmaasztalt a magyar diplomácia is, nem? De. Akkor meg? Aki most vinnyogva kéri ki magának, hogy történelmi népszerűtlensége csúcsán Macron leprának nevezi a leprát, az próbálja gondolkodásra adni a fejét, mielőtt baromságokra nyitja a száját.

Vagy ha ez sehogyan nem megy, akkor ott van Orbán példaképe az anyaságban gátlástalan hatalmi játszmákban, Vlagyimir Putyin, aki az Orosz Népi Világgyülekezet elnevezésű nemzetközi ernyőszervezet csütörtöki plenáris ülésén, Moszkvában azt mondta: komoly következményekkel járhat a ruszofóbia és a primitív nacionalizmus, valamint az egyházi ügyekbe történő beavatkozás a posztszovjet térségben. Szerinte ezen törekvések célja az „arctalan protektorátusok” létrehozása, mert „a megosztott, emlékezetüktől megfosztott, vazallusi szintre süllyesztett népeket kényelmesebben és egyszerűbben lehet kormányozni” és önös célok érdekében felhasználni. (Szerintem nem magára gondolt, de még csak nem is Orbán nevű pincsikutyájára.) Sajnálkozását fejezte ki, hogy ez a szándék egyebek között a posztszovjet térségben is megjelent. Az elnök szerint bevetésre került a „barlangi nacionalizmus és a ruszofóbia” eszköze, valamint az egyházi életbe való durva és könyörtelen beavatkozás figyelhető meg. Véleménye szerint az ilyen politika veszélyes, és komoly következményekkel járhat. Amellett, hogy persze Putyin láthatatlan ellenségek elleni verejtékes harca és paranoiája (mindeközben Oroszországban) ugyanolyan szánalmas és áttetsző, mint Orbán nevű tanítványa és rajongója esetében, csak annyit akartam mondani, hogy a nacionalizmus csak primitív lehet. És kártékony, mint a mértéktelen alkoholfogyasztás. Öl, butít és nyomorba dönt. Aki még nem olvasta, annak jó szívvel ajánlom ezt a vendégírásunkat a témával kapcsolatban.

Úgy vélem, az Index tegnapi cikke is ebbe a gondolatkörbe illik, ne hagyják ki: A magyar kormány kedvenc konteójára fogott fegyvert a pittsburghi mészáros. Minden idők legnagyobb amerikai antiszemita támadását egy kiadós sorosozás váltotta ki. Amerikában náci propaganda, amire mi már csak legyintünk… Nem kellene pedig. Nagyon nem kellene.

Kissé túlcsordultam az ország határain, amely arról ismert, hogy az állami hírhamisítást leplező újságíró ellen vádat emelnek, meg arról, hogy egyetemet vegzálnak és üldöznek el, mert Soros, meg hajléktalanokat ütnek, mert a főnök szerint itt rend lesz, és közben magasról tesznek rá, hogy az évek óta táplált kollektív népnemzeti szorongás inkább előbb, mint utóbb fizikai agresszióba csap át.

Sebaj, legalább Palkovics László innovációs gurunak új ötlete támadt: a szakképzésben is kancellárok felelnek majd az intézmények gazdálkodásáért, azaz semmit nem tehet a főigazgató a kancellár nélkül, aki fölött csak a miniszter áll. Szerinte ez már eddig is jól bevált a felsőoktatásban, tehát máshol is élen kell járni a jó példával. Kár, hogy sok egyetem erről valószínűleg mást gondol, amennyiben a mindenhez is értő miniszter által (politikai alapon) kinevezett és neki felelős hivatalnokok nem ritkán háttérbe szorítják a tudós vezetőket, akiket többnyire az intézményi közösség választott meg. Vagy adott esetben nem választ meg, mert az intézmény közösség akarata semmit nem jelent, amikor a miniszter egy nem támogatott, ámde politikailag lojális jelölt kinevezését csakazértis lenyomja az érintettek torkán.

Így áll a helyzet november 2-án, és majdnem biztosak lehetünk abban, hogy a NER ma sem fog szórakozás nélkül hagyni bennünket. Munkaszüneti nap ide vagy oda, az éberség mindennél fontosabb. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, mi ma sem pihenünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább