NEHAZUGGY

Kacifánt, az ordító cserge

Swan Edgar | 2019. Szeptember 20, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt! Máris itt a péntek. Úgy elrohant ez a hét is, mint fideszes miniszter az újságírók elől. Kivételesen nem migránsok irtották a szép, fehér bennszülötteket, hanem magyar gyerek szúrt meg egy magyar nőt. Egy 11 éves gyerek. Kihallgatták, hazaengedték. Ne mondja nekem senki, hogy ez rendben van. Mit keresett egy 11 éves gyereknél egy bicska? Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy előveszi a bicskát, és beledöfi egy emberbe? Az alapvető – szerintem -, hogy a kedves szülők a bíróságon kell, hogy feleljenek a történtekért. De a gyerek se menjen már haza! Hétszentség biztos, hogy valami súlyos gond van vele. Szakember kezére kell adni, ameddig még lehet rajta segíteni.

Megint előkerült Soros György, a fő ellenség. Pedig már azt reméltem, más témát lelnek, de nem. Finkelstein halála óta egy fia ötlet nem pattant ki az ismeretlen gipszfaragó agyából. Most a londoni bejegyzésű álhírgyára szállítja az anyagot Manyika néninek, és ez nem másról szól, mint Soros Györgyről. A bevándorláspárti szélsőliberális tőzsdespekuláns (hát nem gyönyörű? Plánehogy eredeti) a sajtót is a markában tartja. A magyart is. Mert van valami érdekeltsége valahol. A 444-en vagy az Átlátszón, ez nem teljesen derült ki, de még interjú is jelent meg vele a HVG-n! Nyehehe.

Hogy nem képesek ráunni, nem is értem. Én például már rohadtul unom, úgyhogy most kutyázok egyet. Régen tettem már úgyis, ideje, és ennek legalább talán van értelme. Már persze, ha megtaláljuk azt, akit keresünk. A gazdit. Sőt, a Gazdit.

Ő itt Kacifánt:

Még nincsen négy éves sem. A neve még akkorról származik, amikor bekerült a menhelyre. Nem is szokványos bekerülés volt, „gazdi” adta le. Ráunt, vagy franc tudja. Kaci azon ritka kutyák egyike, amelyik úgy ki tudta borítani a menhely vezetőjét – Katát -, hogy én olyat még életemben nem láttam. Kata lazán felvállal kómában lévő, lebénult, félig elégett kutyát és kihozza a kómából, megtanítja járni, meggyógyítja a sebeket. Soha semmit nem ad fel, harcol akkor is a védencéért, amikor mindenki – az orvos is – feladta. És megcsinálja. Na, Kaci neki is feladta a leckét. Mondjuk megértem, találkoztam az ebbel a menhelyes karrierje kezdetén. Külsőre leginkább úgy nézett ki, mint egy Romániából kicsempészett cserge. Csakhogy a cserge nem ordít, Kacifánt viszont teli tüdőből. Nem ugatott, hanem halálsikolyokat hallatott. Bármilyen látható ok nélkül. Pillanatok alatt az őrületbe kergetett mindenkit. Kutyát, embert, ráadásul egyszerre.

Kata szabadulni akart tőle, de nem tudott. Pedig már az öngyilkosságot is fontolgatta, mint menekülési útvonalat. Aztán valahogy ott ragadt Kaci, és megtörtént a csoda. Ismét. Mert a menhelyen a csoda napi rutin, de erre nem számított senki, még Kata sem. Kaci elkezdett kinyílni. Kiderült, hogy átlag feletti intelligenciával megáldott, hihetetlenül kedves, kommunikatív, szeretetéhes, a törődést ezerszeresen megháláló, érző lény. Lassan leszokott a halálsikolyokról, mostanra legfeljebb magában dudorászik. Foxi és uszkár ősöket gyanítunk benne, de lényegében mindegy, mert annyira egyéniség, amennyire csak lehet. Nagyon-nagyon okos, kedves, játékos fazon lett az ordító csergéből. Annyira okos és annyira vágyik a tanításra és játékra, hogy Kata most ezért esett kétségbe. Ezt írta nekem:

Annyira édes lett, és olyan játékos.

És én nem tudok vele annyit játszani, hogy ez megmaradjon. És majd szép lassan lekopik róla a jelleme, és marad egy szófogadó kutya, akinek a program az életében, hogy eszik és napi 2x jutifalatot kap.

Játszani hívja Katát:

Mivel nem volt teljes a siker (hiszen Kacin kívül ott van még 40 kutya, aki figyelmet kér), elmagyarázza érthetőbben, mit szeretne:

Az ordító csergéből

Egy végtelenül kedves, szófogadó, okos, játékos kutyus lett. Ír, olvas, kártyázik

Van egy bűnös szenvedélye. Imád kertet locsolni. Nem kutyául, lepisálva, fenéket. Slaggal. Nem viccelek, komolyan fogja a tömlőt és viszi.

Ha valaki egy nagyon … hmmm … különös kinézetű, elképesztően intelligens, vicces, játékos, imádnivaló családtagot keres, aki kedvére futkoshat a kertben és bújhat a gazdihoz a kanapén, akkor hívja Katát. Olyan családot szeretnénk Kacifántnak, ahol jó sokan vannak – lehetőleg gyerekek is, nagyi is, mindenki is – ahol valakinek általában van egy kis ideje játszani, labdázni, bujócskázni, kirándulni, hancúrozni, tanítani és tanulni az egykori ordító csergével. Mert ő mostanra egy tanulni vágyó, kulturált úrifiú lett. És még valami, mert nagyon fontos: Kacifántnak kifejezetten van humorérzéke. Ez embernél és kutyánál sem egyértelmű mindenkinél. Egy ilyen eb mellett sok mindent lehet csinálni, de unatkozni és szomorkodni biztosan nem. Ja, külön kérés Kata részéről, hogy Kacifántnak az új otthonában szabad slag-használati joga legyen. Kaciról érdeklődni Takács Katinál lehet a 06 70 223 64 76-os telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen.

Jó ébredezést. Mi hamarosan jövünk az első beszólással. Pusszancs.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

A Nemzeti Konzervatívizmus Konferencia (NatCon) egy szimbolikus esemény, amely jól írja le Európa helyzetét – mondta a miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva szerdán Brüsszelben. Orbán Viktor szerint Európa a szabadság és az elnyomás határmezsgyéjén egyensúlyoz. A miniszterelnök a NatCon második napján azt nyilatkozta, hogy a rendezvény betiltása, majd később az engedélyezése olyan, mintha a nyolcvanas évek végén […]

Tovább