NEHAZUGGY

Jó, akkor minek nevezzem?

Jó reggelt, drága emberek! Fenébe is, Kurvahétfő. Na, nem baj. Nem tudják, akkor most Angela Merkel megbukott, béke poraira, vagy mi lesz? Én úgy tudom, hogy már megint nem bukott meg úgy, ahogy az Origonyolcaska különítmény naponta vizionálja (a Magyaridőkön már csak erre futotta ma reggelre: Mérget már nem vennénk rá, hogy 2019-ben is Angela Merkelnek hívják majd a német kancellárt), márpedig napokkal a hesseni tartományi választás előtt megintcsak vizionáltak rendesen, bugyogott felfele belőlük a sok jóslat.

Tény, hogy a szövetségi szinten nagykoalícióban kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) is sokat veszített támogatásából. A CDU a voksok 28 százalékát szerezte meg, az SPD pedig a szavazatok 20 százalékát kapta, ami mindkét párt esetén több mint 10 százalékponttal alacsonyabb az öt évvel ezelőtti választási eredményhez képest. Feljöttek a Zöldek (19,5%), a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) a voksok 12 százalékát szerezte meg. No, ennek ellenére, a bégető szakszervezet őszinte bánatára nem szakad a kormány a hesseni választás után, bár az vitathatatlan, hogy a német szövetségi kormány teljesítménye javításra szorul. Egy dolgot viszont baromira nem értek, és gyanítom, hogy ez már így is marad: amikor ezek a közpénzszolgák fröcsögve merkeleznek, akkor arról miért nem esik soha egyetlen szó sem, hogy Merkel Orbán egyik elsőszámú szövetségese Európában, akivel kurvára egy csapatban játszik a vezérük? Sőt, Merkel azon szövetségesei közé tartozik Orbánnak, aki a legritkább esetben sem fogalmazott meg olyan frontális, félreérthetetlen kritikát vele kapcsolatban, amit mások igen? Majdnem biztos vagyok benne, hogy Merkel visszafordíthatatlan bukása távolról sem szolgálja majd annyira Döbrögi érdekeit, mint ahogy azt remélik a szélsőjobbos cselédei, de legyen az ő bajuk a majdani meglepődés.

Nehogy elfelejtsem: Brazíliának közben szélsőjobbos, erőszakos, kiszámíthatatlan elnöke lesz. Aki nemcsak simán egy újvonalas populista (Orbánhoz és Trumphoz hasonlóan), hanem egyenesen egy katonai diktatúrában érezné jól magát; szívesen látná holtan a fiát, ha kiderülne, hogy meleg; lájkolja az emberkínzást, szavak szintjén is őszintén megveti a demokráciát, és egyszer még arra is vetemedett, hogy egy képviselőnőnek azt mondja: csak azért nem erőszakolja meg, mert nem érdemli meg. Nos, Brazíliának, a világ negyedik legnagyobb demokráciájának élére egy eszelős vadbarom került, vagyis a szélsőjobboldal elfoglalta Brazíliát. Távolinak és érdektelennek tűnik, pedig nem az. Igaz, a világ nem tegnap érett meg a pusztulásra, de egyre világosabb, hogy kegyetlenül rossz irányba halad.

Térjünk vissza a honi pusztulathoz. Négynapos megfeszített munkába csap bele a mai szent napon a magyar országgyűlés. Azt már tudjuk, hogy Kövér elvtárs megcselekedte, amit az állampárt elvárt tőle és Demeter Mártára ráuszította az Alkotmányvédelmi Hivatalt. Ezen túl hatalmas ünnepi pillanat lesz az, hogy a mai napon Budai Gyula, egykori elszámoltatási kormánybiztos (akinek elszámoltatni nem igazán sikerült senkit, meghurcolni a sárban annál inkább) visszatér a parlamentbe. Balog Zoltán fájóan megüresedett helyére, akik meg lelkészi hivatalához tér vissza (ahol szerintem mindig is a helye lett volna, talán feleannyi kárt okoz, bár természetesen lett volna más, aki elvégzi helyette a munkát). Nos, Budai kartársnak saját jogon nem sikerült mandátumot szereznie, de mázlija van, nem szabadulunk az ő fényes elméjétől. Elég baj ez.

Ja, és a világért se felejtsem el, oly nagyon izgalmas: Budai felszentelése után a tisztelt Ház dönthet Simonka György (Fidesz) mentelmi jogának felfüggesztéséről is. A Polt Péter elsikálóművész ezt azzal indokolva kezdeményezte, hogy a kormánypárti politikust gyanúsítottként hallgathassák ki bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és más bűncselekmények miatti nyomozásban. Ejjha. Még a végén Mészároslölö is sorra kerül. (Ja, nem.)

Közben őszinte undorral vegyes megvetéssel figyelem, ahogy az utóbbi hetekben Volner János, a Jobbikból kizárt, sértődött volt alelnök hogyan vált a propagandamédia hősévé, és hogyan nem szégyelli a pofáját végighaknizni azokat a kanálisokat, ahol korábban a kutya sem volt kíváncsi a véleményére, hanem közös erővel mocskolták őt is, meg a pártját is. Ma reggel veretes interjút közölt emberünkkel a lopott pénzből működő Magyar Idők, amelyben ezt ígéri:

Hamarosan nyilvánosságra kerülnek olyan információk a Jobbik piszkos ügyeiről, amelyek kiszivárgását eddig igyekeztek visszatartani.

Erre ennyit tudok mondani, a drága képviselő úr Facebook-oldalán találtam:

Volnernek a Fideszt láthatóan nem sikerült megbuktatnia a gőzerő és a lelkesedés ellenére sem, de arra még van esélye, hogy a fideszes média címlapjairól és összelopott pénzből kényelmes stúdióiból, a Fidesszel összehajolva megbuktassa a Jobbikot. Így kell ezt.

De mondok ennél durvábbat. Az egész Európában óriási felháborodást, Szlovákiában pedig belpolitikai válságot kiváltó szlovák újságíró-gyilkosság szálai Magyarországra vezetnek. Úgy értem, nem a hanyatló Nyugatra, hanem ide, a béke szigetére, a világegyetem legbiztonságosabb országába. Ameddig a párhuzamos univerzumban kitalálják, hogyan lehetne a Soros-szálat megtalálni az ügy hátterében, maradjunk a tényeknél. A hvg.hu birtokába európai rendőrségi határozatból az derül ki, hogy két magyar férfi került a Ján Kuciak gyilkosai után nyomozó szlovák hatóságok látókörébe, az egyiktől szerezhették be azt a fegyvert, amivel megölték az oknyomozó újságírót és barátnőjét. Bár a magyar rendőrség által több helyszínen (többek közt Budapesten, Kecskeméten és Zebegényben) tartott házkutatások nem hoztak átütő eredményt, mert nem találták meg a keresett fegyvereket, lefoglaltak mobiltelefonokat, számítógépeket és egy sor más számítástechnikai eszközt, valamint adathordozót. Ezek vizsgálatától – ami már nem Magyarországon fog történni – sokat várnak, hiszen bizonyíthatják, hogy valóban kapcsolatban álltak-e a magyarok a bérgyilkosokkal. Ez azért kemény, nem? De.

És még ennél is sokkal keményebb, hogy a Direkt36 oknyomozó cikke, amely a Szkripal-mérgezéssel foglalkozik. Mint tudjuk, a Nagy-Britanniában élő egykori orosz kém, Szergej Szkripal megmérgezését követően, a Vlagyimiroviccsal egyébként nagyon szoros kapcsolatot ápololó Orbán és kormánya mégis úgy döntött szolidaritást vállal az Egyesült Királysággal, és kiutasít egy orosz diplomatát. Hát volt ebben némi meglepetés, szó se róla. Az igazi meglepetés viszont nem ez, hanem ami valójában a színfalak mögött történt. Kár volt bedőlni a szemfényvesztésnek: a magyar és az orosz fél tulajdonképpen megegyezett abban, hogy nem okoznak komoly károkat egymásnak. Vagyis a Szkripal-ügyre adott magyar választ szándékosan úgy vezényelték le, hogy az a két ország különleges kapcsolatát ne veszélyeztesse, miközben a felszínen formálisan kölcsönösen elítélték egymást. Gondolom, változatlanul nem szabad Orbánt Putyin ügynökének és láncos kutyájának nevezni, mert akkor éktelen sápítozásba kezdenek a rabszolgái. Jó, akkor minek nevezzem?

A végére üzenem a családbarát, keresztény, felsőbbrendű magyar kormánynak és összes migránserőszakkal hergelő csatlósának: kisgyerekes családapa akarta megerőszakolni Makai Viktóriát, a sikeres ultrafutónőt, akit végül a keresésére indult férje mentett meg az erőszakoló vadbaromtól. A tettes egy 37 éves férfi, H. István, aki a tett helyszínétől mintegy negyedórányi autóútra lakik a testvérével, valamint élettársával és közös másfél éves kislányukkal. Nincs több hozzáfűznivalóm. Elviselhető hetet mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább