Hacsaknem Blog

Itt a határvidéken, Barbáriában

Kellemes szép reggelt mindenkinek! Péntek van, az időjárásjelentéstől én is megkímélem a kedves olvasókat, mindazonáltal az okosabbak azt mondják, a mai nap szavai: esőkabát és esernyő. Erről tehát körülbelül ennyi mondanivalóm van, térjünk rá ezzel a lendülettel a közéleti viharokra. Amelyek közé az én felfogásom szerint feltétlenül nem tartozik hozzá a Hosszú Katinka-Shane Tusup duó magáneleti lírájának sokadik felvonása, miszerint soha nem lesznek ők már egy pár. Semmilyen tekintetben. Pedig tele van velük a sajtó. Hogy tudniillik Shane törölte Katinka Facebook-oldalát, aki állítólag megcsalta edző párját és sosem szerette igazán. Azt hiszem, erről így is többet beszéltünk, mint amennyit egészséges lelkületű ember megenged magának, úgyhogy a kommentároktól megkímélem magunkat.

Az úgynevezett alt-right budapesti menetelése, valamint a Fidesszel és külön Orbán Viktorral való összeborulása a komolyan vehető sajtó teljes kizárása mellett, mindenképpen a pillanat egyik legfontosabb történése akkor is, ha a szabolcsi nyomorban nulla a hírértéke. Éppen ezért csupán egyetlen TGM-től kölcsönvett gondolattal szeretném illusztrálni a lényeget:

Sokan tanulnak Steve Bannon mondókáiból Nyugat-Európában a jobboldalon, de eszük ágában se lenne kormányintézménybe hivatalosan meghívni, meghagyják botrányhősnek, akit csak amott a távoli határvidéken hívnak meg a jó modorra ügyet se vető barbárok.

Valahogy így van ez: itt nem csak hogy kormánytagokkal együtt tarthat előadást hagymázas elképzeléseiről, de egyenesen tanulni akarnak tőle, és a miniszterelnökkel parolázik. Itt a határvidéken, Barbáriában.

Ahol a miniszterek elnökének új szervére (kormányszervre gondoltam, még mielőtt bárki félreértené) közel 1 milliárd forintot csoportosítanak át. Nem teljesen világos, hogy miért éppen 994 milliót – ha már úgyis az Orbán nevű embernél a kassza kulcsa, fel lehetett volna kerekíteni, senki nem szólt volna érte, errefelé nem divat ilyen apróságokat szóvá tenni -, de az mindenestre jó hír, hogy van mibű vízfejűsíteni és bürokratizálni és Orbán mindenhatósága alá minél inkább betolni a plebejusok apparátusát. Remélem, hogy a szélrózsa minden irányába mutató kisemberi bizalmatlanság szülte a Miniszterelnöki Kormányiroda nevű izét, bocsánat, a miniszterelnök kormányzati igazgatási munkaszervezeteként működő különös hatáskörű központi államigazgatási szervet. Mert egy idő után az ember a saját gatyájában sem bízhat, pláne akkor, ha úgy döntött, hogy professzionális maffiahálózat formájában kormányoz.

Azzal kapcsolatban is optimista vagyok, hogy szeretett kollégám már nem sokáig fogja visszasírni a csütörtöki Lázár Jánost, bár Gyulyás Gergely távolról sem egy akkora szórakoztatóművész, mint elődje, a műfajt megteremtő, minden hájjal megkent hódmezővásárhelyi bukott kiskirály. Viszont ez azért jó hír, mert általában nem sok szórakoztató dolog hangzik el egy ilyen fellépés keretében, Gulyás sokkal sótlanabb, mint Lázár, de a feladatot kiválóan teljesíti. Erre a legjobb példa, hogy a sztárjogász úr, aki korábban elmondta, hogy nem tör miniszteri babérokra, arra a kérdésre, hogy miként fogadta kinevezését a Miniszterelnökség élére, azt bírta válaszolni: tudomásul vettem. Ebben tökéletesen össze van foglalva minden, amit az állampárt működéséről tudni érdemes, úgyhogy csak idő kérdése, ameddig az ifjú tudomásulvevő arroganciában utoléri elődjét.

Addig is álljon itt Gulyás kissé elsikkadt, bár igen fontosnak mondható bejelentése (nem az, hogy Orbán házánál ne lehessen demonstrálni, hanem a másik): már a télen belengetett, Orbán tegnapi ígérete szerint pikkpakk elfogadásra kerülő Stop Soros törvénycsomag árnyékában egy alkotmánymódosítással új bírósági struktúrát hoz létre a kormány. Trócsányi már valószínűleg meg is szövegezte a módosítást, aminek lényege, hogy a Kúriával egy szinten, azzal egyenértékű közigazgatási bíróságot hoznak tető alá. Igen, arról a Kúriáról beszélünk, amelyik a fényességes esthajnalcsillag szerint nem nőtt fel a feladatához. És igen, régóta dédelgetett álma ez a kormánynak, hiszen születnek még olyan, a közigazgatást, államigazgatást érintő független bírósági ítéletek, amelyek nem Orbán szája íze szerint valók. Ez pedig nem csak felháborító, de megengedhetetlen is. Úgyhogy bár Gulyás arról mesélt, hogy a jelenlegi bírósági rendszert ez az új struktúra nem érinti, ennyire ne legyünk naivak szerintem se.

Ugyan Gulyás élete első kormányinfója kizárólag a kormány elsöprő sikereinek leirata volt, ha jól rémlik, valami olyasmit is előadott ő, hogy már többen jönnek haza, mint ahányan elmennek, azért figyelemre méltó az Egyesült Királyságban kalandozó magyarok száma: 98 ezer. A lakosság összetételére vonatkozó 2017-es adatokat a brit statisztikai hivatal tette közzé, ebből olvasható ki ez a szám. Tudom, nem kell vele foglalkozni, mert bezzeg mennyi lengyel (922 ezer) és mennyi román (390 ezer) dolgozik ott, hozzájuk képest sehol nem vagyunk, és amúgy is ez a világ rendje. Ha nem tetszik, hogy mi történik a hazájukban, akkor nem is kár értük, a többiek meg úgy is hazajönnek, mert még soha nem dübörgött annyira az ország, mint most. Jó, mondjuk az némiképp ellentmond ennek a hurráoptimizmusnak, hogy egyáltalán nem csökken, ellenben növekszik az ott élők száma (2015-ben ugyanez a szám csak 80 ezer volt), de nem szeretném összezavarni a pusztán szelektív gondolkodásra/önkritikára hajlandó hazafiakat a statisztikákkal.

Szerencsére az ellenzéki oldal megújulása is ugyanúgy dübörög, mint a régi vágású kereszténydemokrácia: a párt történelmi mélypontjának számító április 8-ai választást követően lemondott az elnökség, ezért most folyik a tisztújítás (bármit is jelentsen ez). Ennek egyik fejleménye az, hogy a budapesti MSZP elnökét már nem Kunhalmi Ágnesnek, hanem újra Molnár Zsoltnak hívják. Igen, arról a Molnár Zsoltról beszélünk, aki tavaly nyáron a nyilvánosság előtt került konfliktusba azzal a Botka Lászlóval, aki kollaboránsokról és árulókról beszélt az MSZP kapcsán, és akit el is takarítottak az útból. A 2014-ben leköszönt Molnár most újra visszaült a helyére, Kunhalmi Ágnes pedig a pártelnökségért szállhat harcba Tóth Bertalannal. Kell még valamit mondanom?  Aligha.

A végére egy kis Kövér Lászlót tartogattam, de utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy megkímélem kedves mindnyájunkat tőle. A fénylő csillag ma reggeli igehirdetéséről később bizonyára szót ejtünk, ő végképp már nem fér bele ebbe a posztba (jobb is). Egy kis szívemnek kedves zene után visszatérünk! Szép napot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább