NEHAZUGGY

Ilyen a valóság egészen szégyenletes meghamisítása

Fejben is harmatos jóreggelt kívánok! Sajnos vége az ünnepi hosszú hétvégével egybekötött lazulásnak, úgyhogy jöhet a mehet. Még mielőtt belemerülnénk az új hét örömeibe, beszéljünk meg valamit, ami az uborkafa alatt maradt itt.

Tisztelettel kérlek, fejezzed be (sic!) a magyar emberek méltatlan támadását, és ha javasolhatom: mielőtt legközelebb ilyen súlyos témában megszólalsz, nézz körül saját házatok táján!

Így végződik a Magyarország negyedik leggazdagabb emberének luxusjachtján lefotózott Szijjártó Péter (úgy is, mint külügyminiszter, úgy is, mint minden kocsmadiplomaták és toporzékoló teremfocisták védőszentje) dörgedelmes szombati Facebook-posztja, amelyből elsősorban az következik, hogy a haja szála nem görbült a több bűncsekemény-gyanús disznóságot szimultán elkövető szabadságharcos felmosónak.

Másodsorban az is következik belőle, hogy mivel amiatt nem kell aggódnia, hogy esetleg a főnöke elengedi a kezét, mint Borkai Zsoltnak, ugyanonnan folytatja a munkálkodást, ahol az adriai, korrupciós luxushetyegés előtt abbahagyta. Vagyis csuklóból visszaugat mindenkinek, aki a szájára veszi Magyarország, azaz a magyar kormány szent nevét, és ezt nem a legnagyobb elismerés hangján teszi.

Ha van cinikus, gyomorforgató hepciáskodás, akkor a korrupciótól bűzölgő közelmúltjával a puttonyában, Szijjártó hőbörgése feltétlenül ezek közé tartozik. Hergeli a rajongóit anélkül, hogy kibontaná az igazság szálait. Ami persze az ökölrázásra berendezkedett hívek és hívők nem túlságosan vájt fülének égi muzsika, de ha az ember utánamegy a sztorinak, akkor a pofájáról lesül a bőr. Szijjártó Varga Judit lendületével rongyolt bele Michael Roth német külügyi államtitkárba, aki ődiplomatasága szerint

minden létező alkalmat megragad(t) arra, hogy Magyarországot és Lengyelországot támadja. S ez a mai napig így van. Sőt, a támadásai nyomán ma már inkább csak legyintünk, mondván “business as usual”. Ma viszont valami olyasmit mondott Michael Roth, ami után nem lehet nem megszólalni. A német államtitkár ugyanis feltette a régi lemezt és antiszemitizmussal vádolta meg hazánkat.

Pedig még a leghülyébbek is tudják, hogy

Magyarországon a zsidó közösség biztonságban van, a zsidó honfitársainknak nem kell félniük, kulturális fesztiváljaikon nincs szükség állig felfegyverzett katonákra, a zsinagógákat és a temetőket állami finanszírozással építettük újjá és büszke házigazdái voltunk tavaly az Európai Maccabi Játékoknak.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mikor, hol és pontosan mit állított a Német Külügyminisztérium Európa-ügyekért felelős államminisztere. Annál is inkább, mert Szijjártó Péter múlt heti, a közvéleményt a legaljasabb módon félrevezető, az állami korrupciót akarata ellenére újra szomorú fénytörésbe helyező luxuskiruccanása után már azt is nehezen hiszem el, amit kérdez.

Szóval utánanéztem, és nemigen találtam semmit antiszemitizmusról, a német politikusról, a magyar emberekről és Magyarországról. Leszámítva egy igen hosszú, ellenben rendkívül tanulságos interjút (amelyet már mások is megtaláltak), amely nem az antiszemitizmusról szól, és még kevésbé szól arról, hogy Roth antiszemitizmussal vádolta volna Magyarországot. Ehhez képest valóban Lengyelországról és Magyarországról esik szó benne, Európa illiberális nagyhatalmaival összefüggésben pedig konkrétan arról, hogy miközben e két ország kormánya (!) búcsút mond a demokráciának, az Európai Unió rendre üres szavakkal reagál eme aggasztó jelenségre. Az interjú arról szól, hogy ennek változnia kell, és lépéseket kell tenni az autokraták ellen. Vagyis pontosan arról beszél Roth, hogy megkerülhetetlen a jogállamisági kritériumok uniós támogatásokhoz kötése. Az, amit az uniós költségvetéssel összefüggésben teljesen másképp értelmeznek e két ország illiberális vezetői.

Ennek a terjedelmes, a t-online.de oldalon megjelent pénteki interjúnak – amelyben Roth szó szerint a legnagyobb tisztelet hangján és a Felcsúton vagy Dunakeszin teljesen ismeretlen önkritikával beszél az Európai Uniót sújtó kérdésekről, beleértve a saját hazáját – egyetlen kósza (fél)mondat erejéig esik szó az antiszemitizmusról, amire Szijjártónak muszáj volt reagálnia, mert ez borzasztó és megengedhetetlen. Az interjú idevágó része szabadfordításban így hangzik:

T-online: Lengyelországgal és Magyarországgal összehasonlítva a jogállamiság itt azért nagyon jól működik.

Roth: Azért nálunk is elég sok baj van. Az egyik szempont, amely a Magyarországgal szembeni 7. cikk szerinti eljáráshoz vezetett, az a felívelő antiszemitizmus volt. Nem tudok viszont kritikusan beszélni a más országokban tapasztalható antiszemitizmusról anélkül, hogy szóvá tenném a németországi antiszemita bűncselekmények számának ijesztő növekedését.

Tudom, hogy ez Szijjártó Pétert és az ő híveit a legkevésbé sem érdekli. Tudom, mert olvastam a nap kommentje-gyanús ömlengések tucatjait, amelyekből kiderül, hogy mennyire nagyon tetszik nekik, ahogy a Miniszter Úr miniszter úr helyrerakta és briliánsan kiosztotta ezt a pofátlan, felfuvalkodott hólyagot, aki nem hajlandó befejezni Szűz Mária országának rágalmazását. Tudom, hogy nem különösebben érdekli a híveket és hívőket, hogy pontosan minek örülnek és min háborodnak fel, de amit Szijjártó kiöklendezett a közösségi oldalára, az a valóság egészen szégyenletes meghamisítása. Ha semmi másért nem, azért biztosan, mert Roth igenis szétnézett a saját háza táján, és nem az volt a célja, hogy a saját országát tökéletesnek állítsa be, ahol minden fasza, csak ezek a keleti autokraták ne lennének.

Abból, hogy Roth külön kihangsúlyozza, hogy nem megengedhető ezen autokratikus berendezkedésű államok és társadalmak kollektív meggyanúsítása és megbélyegzése, hiszen ezekben az országokban a működő civil társadalomnak nagyon is szüksége van az Európai Unió támogatására, sehol nem következik az, hogy a német államminiszter méltatlanul támadta volna a magyar embereket. Az igazságszolgáltatás politikai nyomás alá helyezését, a sokszínű, független sajtó szétverését, a civil társadalom vegzálását nyugodtan tekinthetjük ténykérdéseknek, amelyekre Szijjártó ezúttal sajnos nem reagált. Meg arra sem, hogy Magyarország leginkább látszatdemokrácia. Ehelyett egy széthazudott félmondatba csimpaszkodva, a teljes kontextus, a helyreutasított német politikus szavainak pontos idézése nélkül hergeli a rajongótáborát. Akik nem kíváncsiak a tényekre, de boldogan és elégedetten díjazzák ezt a trágyaszagú, kocsmai ökölrázást.

Ebben a fejezzed be a magyar emberek méltatlan támadását magyartalanul szabadságharcos hőzöngében, amely az interjú és Michael Roth mondanivalója szempontjából teljesen irreleváns félmondatra épül, amit ráadásul úgy állít be Szijjártó, mintha a német politikus most fedezte volna fel, hogy Magyarországon növekszik az antiszemitizmus (nem, ezzel szemben azt állította, hogy a 7. cikk szerinti eljárás egyik szempontja ez) benne van a magyar diplomácia minden vállalhatatlansága és szégyellnivalósága.

Akkor is benne lenne, ha a fideszes magyar állam- és kormánypárt az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia jegyében nem éppen néhány nappal ezelőtt tüntette volna ki a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével a nyíltan antiszemita nézeteket hangosan és érthetően terjesztő Raffay Ernő nevű történészt, vagy ha például a Nemzeti Alaptanterv körül nem egy nyíltan antiszemita, a Fidesz által szintén elismert irodalomtörténész sertepertélt volna Takaró Mihály személyében. Ezzel a mentalitással, meg azzal ahogyan két perc alatt kideríthető hazugságokra építik a megveszekedett, uszító politikájukat, a Nyugat valóban elveszítette a vonzerejét a szemükben. Igaz, ott ezzel a politikai B-közép típusú sértett vernyákolással egy Szijjártó a külügyminiszérium takarítóbrigádjába is nehezen verekedhetné be magát.

Abban viszont egyetértek vele, hogy Magyarországon jelen állás szerint a zsidó közösség biztonságban van. Nagyobb biztonságban, mint például a pártállam beszélő fejei és szélsőjobboldali nyúlványai által vegzált melegek. Vagy a libernyákok. Ha ez dicsőség, akkor szerintem baszhatjuk, Szijjártó Péter!

Utóirat a határtalan impertinenciához:

És tényleg az a Gulyás Gergely igyekszik rátromfolni hisztériázásért felelős elvtársa kirohanására, aki pár nappal azelőtt azzal mentegette a nyíltan antiszemita, hergelő nézeteket valló, fent említett történészt és a tisztikeresztet, amire szégyent hozott, hogy nem kell feltétlenül azonosulni a nyíltan antiszemita nézeteket valló történész minden mondatával? Tényleg. Finkelstein szellemi örököseinél egyszerűen nincs felső határa a pofátlanságnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább