NEHAZUGGY

Honnan jön ez a rengeteg mocsok?

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Soha rosszabbat, mint a tegnap esti Belgium-Brazília negyeddöntő. Tudom, tudom. Megígértem, hogy nem lesz szó fociról, és jól nem tartottam be, úgyhogy most megint nem lesz szó fociról. Csak annyit szeretnék mondani, hogy Brüsszelt még mindig nem sikerült megállítani. Azért ne csüggedjen Bayer úr, ha a foci valóban a társadalom tükre, akkor még van hova ásni a gyalogsági ásóval, ameddig végre térdre kényszerülnek ezek a gazok. Sőt, a magukat nemzeti érzelműként reklámozó agymosó-fórumok kútfejei se csüggedjenek, akik napi 24 órában ilyesmikkel és ennél sokkal cifrábbakkal hergelik a híveiket:

Az ártatlan posztnál csak a kommentek gyalázatosabbak. Csak szólok: ennek az oldalnak legalább háromszor, de inkább négyszer több követője van, mint nekünk. Tudom, ha nem nézünk oda, nem foglalkozunk vele, nem pazarolunk rá szavakat, akkor nem létezik a jelenség sem. Rossz hírem van. Nem csupán létezik, de akkor is pusztít és nyomorba dönt, ha nem beszélünk róla. Remélem, hogy a következő az lesz, hogy tiltakozásul már focit sem fognak nézni ezek a derék nemzeti atyafiak, mert milyen foci az, ahol az ember színe nem kizárólag fehér? Szóval gyalázat, de a világ legjobb négy csapata között immár ott van Belgium és Franciaország is.

Ezeknek a sötét tahóknak itt és most üzenem, hátha két rasszista szemforgatás között talán feldereng az agyukban, hogy mennyire sötétek: az afrikai származású Kylian Mbappé – aki egészen lenyűgöző játékával és két góljával meghatározó szerepet vállalt az Argentína elleni győzelemben – a világbajnokságon keresett minden pénzéről lemond (ha Franciaország a döntőbe kerül, ez mintegy 140 millió forintot jelent) az általa szponzorált alapítvány javára, amely fogyatékos gyerekekek számára biztosít sportolási lehetőséget. A 19 éves (!!!) futballista úgy véli, hazája képviselete a futballpályán nem lehet pénzkérdés. Kezdeményezéséhez lapértesülések szerint csapattársak is csatlakoztak, mások mellett a Barcelona hátvédje, a kameruni születésű (tehát fehérbőrű, fajtatiszta, kereszténymagyar megközelítésben: szintén büdöstalpú fekete) Samuel Umtiti  is kijelentette, a nemzeti együttesben nem az anyagiak miatt játszik. Nos, kedves patrióták, lenne min gondolkodni pirkadattól alkonyatig, bár nincsenek illúzióim. Akik ilyen ordas, dohos eszmékben tobzódnak, akik a futballsikerekből is ócska rasszista uszítást generálnak, azok bármire képesek. Ha ez a patriotizmus, akkor szívesen leszek bármikor hazaáruló.

Csodálkozni nincs min, megütközni és tiltakozni viszont kötelesség. Ez is két napos hír, de tökéletesen illeszkedik a magyar patriotizmus ócska, de legalább veszélyes jelen kurzusába. Amit közpénzen tolnak a legmagasabb állami szinteken. Az történt, hogy Németh Szilárd birkazabáló honvédelmi államtitkár Nógrádi György világhírű kamu biztonságpolitikai szakértő társaságában a felvidéki Martosfeszten osztotta az észt a honvédelemről és a hazaszeretetről. Mert a határon túl sem kergültek meg még eléggé a kisebbségben élő magyarok, van munka bőven. A teljes terjedelmében is lenyűgöző produkció fénypontját a kamu professzor/illiberális mesélő hozta. Nógrádi azzal szórakoztatta a hallgatóságot, hogy leáldozott a politikai korrektségnek. A hitelesség kedvéért egy állítólagos saját példát hozott fel: Norvégiában egyszer a reptérről a szállodába egy afrikai férfi vitte kocsival, de 800 helyett 1100 koronát kért el. A portás mondta neki, hogy átverték, mire Nógrádi azt válaszolta: persze, hogy átvert, hiszen afrikai! Erre a portás kiakadt, hogy ilyet nem szabad mondani. Na, Nógrádi szerint ez ma már nem lenne így Norvégiában, mert a píszinek annyi. Kapásból lenne egy csomó kérdésem ezzel kapcsolatban, de csak annyit állapítok meg: amikor egy kormány fizetett pártfogója és hivatalos szócsöve rasszizmussal öblögetve ünnepli a píszi halálát, akkor kultúrnépek azzal a lendülettel küldik el a büdös picsába. Ehhez képest gondolom megtapsolták a biztonságpolitika Coelho-ját. Aki konkrétan azt állította, hogy aki afrikai, az csak gazember lehet. Még szerencse, hogy keresztény magyar taxishiénák soha senkit nem vernek át, mert ők nem Afrikában születtek.

Semmi gáz, más frontokon is dúl a tolerancia és a normalitás. A propagandisták, közpénzköltők és aggódó hazafiak tömött sorokban és futószalagon okádják magukból az egymást túllicitálni kívánó műveket, vezércikkeket. A tömény nemzeti epét. Miközben idén 35 nagykövetség áll ki a Budapest Pride mellett, nem beszélve számos cégről, Budaházy Edda művésznőtől az utolsó fideszes betanított segédmunkásig őrjöngenek, tépik a hajukat, forgatják a szemüket. Hogy ezek hogy képzelik, hogy egy évben egyszer csak úgy felvonulnak és provokálnak minket, normális embereket, veszélybe sodorják a nemzeti kultúránkat, komplett családok buzulnak be, gyerekek állnak meg a fejlődésben, midőn ezeket a beteg szörnyetegeket meglátják. Ha már úgy is a nemzeti ökölbeszorulásnak jutott a főszerep ebben a posztban, akkor idézek egy számomra ismeretlen tollforgató monumentális munkájából:

Minden normális ember pontosan tudja és érzi, hogy ha az LMBTQ+ tünetcsoport bővülési logikáját követjük, akkor nem csak megszűnik a normalitás, hanem egyenesen üldözendő bűn lesz, mert a normalitás kirekesztőnek lesz bélyegezve.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a Pride-ot undorítónak találni teljesen normális.

A normálisoknak egyszerűen sem motivációjuk, sem energiájuk arra, hogy az életük örömei mellett megvédjék a normalitást. Elképzelni sem tudják egyébként mindazokat a különösségeket, amelyek a nagyvárosok anómiájában tenyésznek és amelyek szépen lassan, gyorsuló ütemben, felzabálják a családot, a közösségeket, a társadalmat, a lokalitást, minden emberi létezés alapvető kereteit. (…) Aztán az elmebetegek átveszik lassan a diliház irányítását, hiszen nekik hihetetlen mennyiségű szabad energiájuk van. És a normálisoknak lassan menekülni kell.

A Pride egy rossz, egy szörnyű dolog. Az önpusztító ostobaság ünneplése.

Én egyenként nagyon sajnálom ezeket az embereket. Döntő többségük reménytelen, örömtelen életet él, olyat, amit mi el sem tudunk képzelni. Még szerencsétlen heteroszexuálisnak is jobb lenni, mint szerencsés homoszexuálisnak.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet boldog heteroszexuálisként élni úgy, hogy közben az ember ilyen nyomorult módon rettegjen attól, hogy őt üldözik. Nem is akarom elképzelni. Azt viszont tudom, hogy ezt a felsőbbrendű undort, ezt a felfokozott harci készültséget, ezt a normalitással mellet döngető sötét ostobaságot valahol tenyésztik. Különben honnan jön ez a rengeteg mocsok? Mi lesz a vége annak, ha embereket hosszú éveken át ezzel a szellemi méreggel fertőznek? Egy komment talán megmagyarázza. Persze, tudom, nem reprezentatív, de sajnos az összes többi is hasonló:

Pedig már most szerveződnek olyan csoportok akik nyíltan vállalják majd a ratyikkal szembeni fizikai harcot. Több olyan embert is ismerek akik kifejezetten tenni fognak azért hogy pár b uzit jobb belátásra serkentsenek. És bizony akár tetszik a kormánynak akár nem előbb utóbb még a rendőri felvonulás ellenére is lesznek összecsapások és b uziverések. És ha ez megtörténik, mivel a ratyik felhergelik az egészséges embereket akkor ez a kormány hibája lesz, ergo bekerül majd a nemzetközi sajtóba hogy Orbánék nem tudták megfékezni az egészséges hetero tömeget a ratyiveréstől.Minél tovább húzza a kormány az időt és minél elnézőbb, később annál nagyobb balhé lesz és ha előkerül ismét a könnygáz és gumilövedék akkor már Orbán is rálép a gyurcsányi útra és a Fidesz támogatottsága pedig rohamosan esni fog. Úgyhogy a kormány döntse el végre a családokat támogatja vagy a ratyikat, nem lehet mindkettőt.

Itt tartunk. Csak remélni tudom, hogy az ellentüntetők dühe, haragja és nemzetileg kötelező frusztrációja ellenére ma nem lesznek atrocitások, vagyis nem lesz buziverés Budapesten. Ez viszont aligha lehet megnyugtató. Szebb napokat mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább