Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


Holtak felkelőben

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Márvány az ég alja,
nincs repedés rajta,
az én erős szívem
csak meg ne hasadna!
A csillagok égnek,
ablakon benéznek,
vak szemei vannak
a szelíd reménynek.

A Hold égre lábol,
fellegekbe gázol,
fénye lúgkő, gyilkol
rózsákat orcámról.

Holtak felkelőben,
lengnek lepedősen,
virágról virágra
lépnek vakmerősen.

Mindegyik csontvázon
fehérített vásznon,
az élőn csak rongy lóg,
bárkivel komázzon.
Ebek mérgelődnek,
porban tépelődnek,
aki bírja, marja,
azt mondják a vének.

Bikák felbömbölnek,
lánccal csörömpölnek,
szabad-e zokogni,
egy szegény kölyöknek?

Arcát holdfény marja,
fáj a feje-alja,
holtak fojtanák meg,
ha sírva fakadna

Nagy László