NEHAZUGGY

Hogy jön ahhoz a magyar kormány?

Madárcsicsergéses szép tavaszi reggelt kívánok mindenkinek! A nap híre volt tegnap – egy a sok közül -, hogy valakik a vírus elleni védekezéshez szükséges eszközöket loptak el több kórházból. Én azt jól tudom, hogy vezérlő fejedelmünk katonákat vezényelt a kórházakba? Meg mindenhová máshová is. Ha éberék ennyire résen voltak, hogy az orruk előtt lopták ki a gumikesztyűket tízezer számra, talán itt lenne az ideje minden kórházhoz TEK-eseket küldeni. Hogy vigyázzanak a katonákra, el ne lopja őket is valaki.

Kétszázezer maszkot és tízezer orvosi védőruhát ajándékozott csütörtökön Magyarország Bosznia-Hercegovinának annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni ország meg tudja őrizni védekezési kapacitását. (MTI)

No. Nem arról van szó, hogy kitört rajtam az irigység. Ez nem az első ilyen nagyvonalú adománya a magyar embereknek (nem elfelejteni, hogy ezekért a védőeszközökért mi fizetünk! Még a nagyon baráti Kína sem ingyen osztogatja, pénzért vásárolja a kormány, mégpedig a mi pénzünkért), adtunk már mindenkinek a környéken. Mindannyiszor az volt a kísérő meskete, hogy mer’mifelelősséggeltartozunk a határon túli magyarokért és ezek szerint mindenki másért is. Ha nem hallom ma is a saját lapát fülemmel a nemzetnek üzengető vírusfelelősöktől (körülbelül huszadszor), hogy az idősotthonok ellátása védőfelszereléssel az önkormányzatok felelőssége és kötelessége, akkor talán nem forr fel az agyvizem olyan sebesen, mint ahogy felforrt. Hogy van ez pontosan? A jómagyar kormány felelősséget érez az összes környező ország polgára iránt, de a saját polgáraira ez a felelősség már nem terjed ki? Az itthoni idősotthonokat nem szükséges ellátni maszkokkal, azt oldják meg az önkormányzatok? Az egy dolog, hogy van, vagy nincs pénze az önkormányzatoknak. Nyilván próbálják átcsoportosítani a forrásaikat. Ami sokkal komolyabb probléma, hogy nem tudnak beszerezni. Mert nincs a piacon elég védőfelszerelés, és a kisebb-nagyobb városok önkormányzatai nem tudnak Kínából rendelni, hiszen az ő szükségletük piti tétel.

Szijjártó éppen tegnap este hencegett az ATV-n, hogy a különféle kormányok beszerzői egymást verik le a kínai gyártók ajtaja előtt. Akkor elvárják, hogy ebben a versenyben vegyen részt Budapest, Pécs, Balassagyarmat? Külön-külön? A magyar kormány nagyban szerzi be – már amennyiben elhisszük Szijjártónak, hogy hetente tömegével jönnek a repülőgépek, pukkadásig tömve védőfelszereléssel -, a kormánynak mégsem jut eszébe megkérdezni az önkormányzatokat, hová mennyi kell? Miféle hozzáállás ez? Hogy jön ahhoz a magyar kormány, hogy ne a saját országának polgára legyen az első ilyen helyzetben? Hogy képzelik ezt? Hogy merészelnek akár egy fél pár gumikesztyűt is kivinni az országból addig, ameddig az össze egészségügyi dolgozó, minden szociális ágazatban munkát végző, sőt, az összes postás, rendőr, tűzoltó nincs bőségesen ellátva ezekkel? Beszarás, esküszöm.

És akkor most visszakanyarodnék – sőt, nem csak -nék, fogok is – a minapi jóreggelthez, amivel többeknél sikerült kivernem a biztosítékot. A nagyon kevés időmből nem keveset áldoztam arra, hogy elolvassam a hozzászólásokat. Tanulságos volt, mondom is, milyen következtetésekre jutottam. Először is – a többiek nevében nem nyilatkozom, bár sanszos, hogy ők sem gondolják ezt másként – soha nem írtam és soha nem fogok írni azért egy cikket, hogy azzal tapsvihart arassak. Eddig is a véleményemet írtam meg, ezen az sem fog változtatni, ha egyesével, vagy akár tömegével sértődnek meg kedves és kedvetlen olvasók. Az meglepett, hogy sikerült a bevásárlási kalandom leírásával olyan reakciókat kiváltani, amilyeneket eddig csak Gyurcsány Ferenc nevének nem kimondottam pozitív előjellel történt emlegetése kapcsán láttam a rajongótábortól. Eddig sem és ezek után sem fogok torzítani a mondandómon azért, hogy a kedves vagy kedvetlen olvasó ne csalódjon a Szalonnában. Aki ezt várja, az eddig sem figyelt eléggé éberen. Nem azért nem fogunk az elvárásoknak megfelelően írni, mert olyan okosnak gondoljuk magunkat. Azért fogjuk a jövőben is megtartani ezt a szokásunkat, mert véleménycikket – publicisztikát – máshogy nem lehet írni. Amint valamilyen elvárás, és nem a saját véleményünk jelenti a vezérfonalat, csak hazug írás, propagandaanyag születhet. A hazugságot pedig elsősorban és azonnal éppen az olvasók fogják megérezni. Az olvasó mindig tudja, ha nem tudja, akkor érzi, ha egy szerző nem azt írja le, amit gondol, hanem azt, amit valaki elvár tőle. Lehetséges, hogy időnként tévedünk, rosszul ítélünk meg bizonyos dolgokat, de soha nem hazudunk sem pénzért, sem tapsért. Ha ez mégis megtörténne, akkor lenne itt az ideje bezárni a portált, mert abban a pillanatban szűnne meg a cél, amiért létrehoztuk.

Mielőtt a mindenkinél nagyságrendekkel okosabbak leírnák (úgyis le fogják írni) és a mások helyett megsértődők megsértődnének (ettől persze simán meg fognak sértődni), megismétlem a véleményemet: aki nem hajlandó a tőle telhető legnagyobb elővigyázatossággal viselkedni a járvány idején, aki akkora pöcs, hogy nem fogja fel: nem csak a saját, hanem önmagán kívül mások egészségét is veszélyezteti azért, mert ő jobban tudja, az nem normális. Akárhány éves. Az üzletekre vonatkozó látogatási korlátozásokat, a korcsoport szerinti beosztást lehet szeretni, lehet nem szeretni. Magánügy. Azonban be kell tartani, mert egyrészt rendeletbe adta a kormányzó, másrészt ha más logikája és haszna nincs is, egy feltétlenül: nem egyszerre csődül be a boltba rengeteg ember, hanem kicsit eloszlik a vásárlók száma. Aki szenved a karanténban – mindenki szenved, ez kivétel nélkül mindenkinek rossz -, és szüksége van arra, hogy kimozduljon a lakásból, az ne az üzletben kiránduljon, ne oda szervezzen baráti találkozót, hanem a szabadba, parkba, erdőbe, rétre, ahol nem veszélyeztet másokat. Nem az időseket minősítettem általában, kizárólag csak a hülyéket. Az csak szerencse, vagy éppen szerencsétlenség kérdése, hogy azt tapasztaltam vásárlás közben, amit. Ha a 9-12 közötti idősávban mehetnék vásárolni és ott azt tapasztalnám, hogy a 65 év alattiak nyüzsögnek, korzóznak és minden elemi óvatosságot leszarva tartózkodnak a vásárlótérben, akkor azt is megírtam volna. Akkor is, ha tudom – mert most is tudtam, hogy szektavendetta lesz -, hogy néhány sértett ifjú nekem fog esni. Senkitől nem várok el egy centivel sem többet, mint amit önmagamtól ebben az ügyben.

Még valamit szeretnék mondani. Fogok is. Az egyáltalán nem baj, ha valaki, vagy akár sok valaki nem ért egyet bármelyik cikkünkkel. Az sem baj, ha akár a portált, akár a cikk szerzőjét szidja valaki, mint a bokrot. Ez mindenkor az olvasók előjoga, benne van a pakliban, teljesen rendben van. Nem gondolkodhatunk egyformán, bárkinek lehet más véleménye és nem köteles fésülgetni a szavait. Már csak azért sem, mert mi sem szoktuk. Arra azonban megkérem az érintetteket, hogy akinek értelmezési problémái vannak, az inkább olvassa el akár többször is a másik hozzászóló kommentjét és úgy szóljon a másikhoz, ahogy elvárja, hogy hozzá szóljanak. Még egyszer: a hozzászólók egymás közötti kommunikációjáról beszélek, és már csak arról. Aki akár azért, mert félreérti a másikat, akár azért, mert az agyára ment a karantén, akár azért, mert trollkodni óhajt tűrhetetlen, személyeskedő, sértő módon beszél a másikkal – még egyszer a gyengébbek kedvéért: nem a hevesebbé fajuló vitáról, hanem a bántó szándékú személyeskedésről beszélek -, azt úgy kivágjuk a komment szekcióból, hogy csak úgy füstöl. Akár új olvasónk, akár régi.

Ennyi volt mára a mondanivalóm. Kellemes ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább