December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogy angyalok nem sűrűn fognak röpködni a legocsmányabb politikai iszapbirkózásoknak otthont adó, a Kövér nevű ember gyűlölete által irányított házban, az biztos

Najó, van miniszterelnök az ország élén, a haza meg van mentve. Még vagy 30 évre. Vagy tizenkettőre. Vagy izé. Jó reggelt kívánok mindenkinek, akit érint a dolog! Végre péntek, végre nem kell már izgulni, hogy vajon a kétharmados fideszes többségnek sikerült jó gombot nyomni, vagy sem nem. Sikerült. Ellenzéki pártok nevetséges tiltakozása ide, vagy oda. Én nem tartozom azok közé, akik ezt a szemükre akarná hányni, de abban nem sok következetességet vélek fölfedezni, hogy az új országgyűlés alakuló ülésén részt veszünk és együtt mormoljuk az eskü szövegét Farkas Flóriánnal, majd két nappal később tüntetőleg, felháborodva nem veszünk részt Orbán beiktatásán, mert mit tudom én miért is.

Ez persze nem helyezi semmivel sem jobb fénybe az örökzöld autokrata háborús óbégatását még akkor sem, ha az újfent várandós Orbán Ráhel jelenléte némiképp elvitte a bulikát. Merthogy a szemfüles fotográfus észrevette a parlamenti páholyban meghúzódó észrevennivalót: gömbölyödik a következő saját láb (leszarom, hogy képzavar). Szerintem ez nem hír, a felsőbbrendű keresztény fehér ember ünnepélyesnek alig nevezhető beszéde viszont annál inkább. A kizárólag erős mondatoktól túlcsorduló, a szokásos terjedelemre kalibrált beszéd akkor is a szégyenteljes uszító beszédek sorába helyezendő, ha a rommá amortizált a haza nem lehet ellenzékben, meg az utóbbi napokban sokszor hangoztatott a kétharmaddal a háromharmadot fogom szolgálni jól hangzó, mézesmadzag funkciót betöltő kijelentéseket sikerült megfejelni minden idők legcinikusabb faszságával (bármit is jelentsen):

Azon leszek, minél többször érezzük úgy ebben a házban, hogy angyal szállt át felettünk.

Aki vissza tud emlékezni az elmúlt ciklus történéseire, annak minden és mindennek az ellenkezője is eszébe juthat a kocsmai hőbörgések szintjére züllesztett törvényhozással bezárólag, de az aligha, hogy a parlament méltó helyszíne lehetne annak az intézménynek, ahol a nép bizalmával felruházott nagytudású erkölcsi világítótornyok munkálkodnak a haza érdekében. Hogy angyalok nem sűrűn fognak röpködni a legocsmányabb politikai iszapbirkózásoknak otthont adó, a Kövér nevű portás őszinte gyűlölete által irányított házban, az egészen biztos, de nem ez a legsúlyosabb szerintem, hanem ez (és most eltekintek attól is, hogy az állampárt feje tegnap hivatalosan is eltemette a liberális demokráciát):

Ha isten engedi és élünk, ennek a ciklusnak a végére elérem a kormányzati és ellenzéki évek közti egyensúlyt, és akkor még mindig csak döntetlenre állunk. De mi sportemberek vagyunk, nem érjük be a döntetlennel.

Jó, az egyes és többes számok tudatrepedést idéző drámai keveredését hagyjuk a picsába. Felejtsük el, hogy mennyire röhejes, amikor egy sportembernek – sem a külseje, sem a belső tulajdonságai – alapján jóindulattal sem nevezhető egyén sportemberként reflektál saját magára. A lényeg az, hogy az ember tényleg életfogytiglani uralkodásra rendezkedik be éppen a szemünk láttára, miközben – lássuk be – változatlanul kiváló érzékkel pengeti az önámításra berendezkedett magyar néplélek húrjait:

Mi „egyedi fajta vagyunk”, a „homo sapiens magyar válfaja”, akik „többet adtak a világnak, mint amennyit kaptak tőle.

Ha lenne szaturációs pontja annak a ragacsos, bűzös hagymáznak, amiből Orbán saját, illiberális demokráciából régivágású kereszténydemokráciába csapó hatalmát építi, akkor az ilyen fajelméletre hajazó gennyes dumák már régen kibaszták volna a biztosítékot. De nem baszták ki, és nem is fogják kibaszni, mert a magyar emberek jelentős része pontosan ezt a fajta önámító hazugságot éhezi és szomjúhozza. Hogy ő azért különleges és egyedi, mert magyarnak született. Ezért ő több, ő jobb, ő alanyi jogon helyezheti magát a világ fölé. Ne szépítsük, ez pontosan az a megideologizált mocsok, ami már lángokba borította a világot, és ahogy elnézem ez a kórság Orbánnak köszönhetően újfent terjed.

Persze napokig csócsálhatnám az őfényessége által tudatosan szájbarágott, a minden irányból fenyegető ellenségek okán esedékes háborúk és küzdelmek forgatókönyvét, ehelyett a született sportember egyetlen cinizmus-foszlányára reflektálnék még:

A vitát, a küzdelmet a politika természetes részének tartom.

Az az ember, aki parlamenti ciklusokon átívelően nem volt hajlandó egyetlen éles, közvetlen vitahelyzetet sem fölvállalni, aki annyira lenézi politikai ellenfeleit, hogy nem tartja őket méltónak arra sem, hogy egy asztalhoz üljön velük, aki vagy Havasi Bertalan vagy a kéznél lévő függöny mögé bújik, ahányszor a környéken felbukkan egy féknyúz, aki mikrofonállványoknak előadott monológok és hazug konzultációk révén áll kapcsolatban az ország népével, aki érdemi kérdéseket a parlamentben buzizással, csicskázással, szemöldökcsipeszezéssel (ez közben okafogyottá vált) és boldogkarácsonyozással intéz el, vagy éppen átmeneti süketségre hivatkozik azért, hogy még véletlenül se kelljen válaszolnia… nos, ez az ember tarja a vitát a politika természetes részének. Hát ez van, és ha isten engedi és él, akkor még nagyon sokáig így lesz.

Közben tovább folytatódik a hatalomátvétel, az országnak gyűlése ma szavaz a minisztériumokról, és mivel erről nem ejtettünk szót eddig, lássuk, melyek ezek:

  • Agrárminisztérium,
  • Belügyminisztérium,
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma,
  • Honvédelmi Minisztérium,
  • Igazságügyi Minisztérium,
  • Innovációs és Technológiai Minisztérium,
  • Külgazdasági és Külügyminisztérium,
  • Miniszterelnöki Kabinetiroda,
  • Miniszterelnökség
  • Pénzügyminisztérium.

Mindeközben a Szijjártó által vezetett minisztérium nagy erőkkel hajította el magától a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő Zaid Naffára vonatkozó közérdekű kérdést: nem, nem ők hívták oda az Országgyűlés alakuló ülésre, Kövérékre mutogatnak, akik már korábban visszamutogattak. Höhh. A történet úgy kezdődött, hogy az Országgyűlés sajtóirodája szerint Naffa Szijjártóék meghívására vett részt az ünnepi ülésen, Jordánia tiszteletbeli konzulja minőségében. A Népszava  megkereste a külügyet a bűnözőgyanús egyén parlamenti meghívójával kapcsolatban, és vicces választ kaptak: a meghívotti körről nem ők döntöttek, hanem az Országgyűlés, Szijjártóék csak kézbesítették a meghívókat a diplomáciai testületek részére. A lap ezután újra megkereste a Parlament sajtóirodáját, hogy valóban ők írták-e össze a vendéglistát, és ki döntött a vendégkörről, de választ már nem kaptak. Így is kell ezt, Naffa úr pedig természetesen jelen volt Orbán tegnapi eskütételén is. Mert ahova a munkájukat végezni szándékozó újságírók nem, oda nemzetbiztonsági kockázatok simán betehetik a lábukat. Végül is pont tökmindegy, ki hívta őket, az üzenet egyértelmű.

Miként annak az üzenete is – gondolkodtam, hogy iderakjam-e, annyira gáz -, hogy hat évnyi dilettáns, semmihez nem értő ájtatoskdás után Balog Zoltán leköszönő emberi erőforrás ezt bírta nyilatkozni (MTI):

A legbüszkébb arra vagyok, hogy húsz évnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett.

Oktatás, egészségügy? Lófasz, a nagypéntek munkaszüneti nap lett, éljen! Nos, ezek után csak jelzésértékkel teszem ide, hogy miután a vita a politika természetes része, a kicsinyes, gennyes fideszes bosszú jegyében a hódmezővásárhelyi narancssárga testület, a magyar emberek érdekeit szem előtt tartva (ja, nem) lassan kinyírja Márki-Zay Pétert. Nem lesz tűzijáték, nem lesz fűnyírás, meg semmilyen rendezvény sem lesz Hódmezővásárhelyen, mert a fideszes képviselők makacsul kitartanak amellett, hogy egymilliárd forintból utakat, járdákat építenének a városban, holott erre nincs elég pénz a kasszában. Részletek ITT, a hányingeremet visszatartom, szép napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.