Jó reggelt! Tudom, hogy nem ez a legfontosabb kérdés Orbán és zenekara németországi kiruccanásával kapcsolatban, de úgy láttam a miniszterelnök úr méltán népszerű közösségi oldalára feltöltött propagandavideón, hogy a félig leselejtezett, és nagy erőkkel újrahasznosított Balog Zoltán ezúttal is ott vigyorgott a nyájban. Valószínűleg az ő egy főre jutó német nyelvtudása nélkül elindulni sem lett volna érdemes.
Nade nem ez a lényeg (a közpénzből simán fussa akárhány kirándulóra), hanem hogy pontosan az történt, ami várható volt: a nagy semmi. Kiderült a nyilvánvaló: az álláspontok közötti távolság leküzdhetetlen. Ennél pedig semmi nem szolgálja jobban Orbán érdekeit. Minél tovább húzódik a parttalannak vita menekültügyben, annál több bőrt lehet lehúzni róla, annál tovább lesz háború. A háború pedig azoknak kedvez, akik ebből élnek politikailag. Azért arra felhívnám azoknak a figyelmét, akik szintén ebben a pszichotikus állapotban szeretnek lubickolni, hogy ebből az is következik, hogy a bálványuk változatlanul a pofázásban a legjobb, megoldani nem fogja (mert nem is akarja) a helyzetet. Ezt ő következetességnek nevezi (erről tegnap írtunk), viszont én a hívei helyében azért megkérdezném magamtól, hogy ez mégis mi a fenét jelent a nagyarcú végvári vitéz szájából?
Világossá vált, hogy ebben az ügyben Magyarország és Németország máshonnan nézi a világot, de ennek ellenére szoros együttműködésre törekszünk. Személyesen is készen áll az együttműködésre.
Kicsit szarelkenés íze van ennek a dolognak, nem? Miért kellene együttműködni azzal, akit napi 24 órában ellenségezünk, akinek a bukásával hülyítjük a választóinkat, és akivel egyáltalán nem jutunk közös nevezőre? Ennek mi értelme van? Mi értelme van olyan kreténekkel együttműködni, akiknek fingja nincs a valóságról, mert a valóságról csak nekünk vannak világos fogalmaink? Mindegy is, a német összeszerelőüzem oda-vissza létfontossága ordít ebből az egész szánalmas találkozóból, ami egy milliméterrel nem vitte közelebb Európát a menekültügy érdemi megoldásához.
Még valami. Az alábbi ordas hazugságot nyugodtan ki lehet nyomtatni, bekeretezni és kibaszni a falra, örök tanulságul az utókor számára:
Bántó, hogy Németországban a szolidaritás hiányával vádolják a magyarokat. Mi azt gondoljuk, hogy komoly szolidaritás, hogy Magyarország déli határán nyolcezer ember fegyverben védi a határt 0-24 órában, és ezzel megakadályozza, hogy naponta 4-5 ezer menekült induljon el Magyarországon át Németország felé.
Ahhoz képest, hogy már régen nincs olyan hónap, amikor akárcsak a százat elérné az országba betörni akaró büdöstalpúak száma, ahhoz képest, hogy minden létező statisztika szerint csökkent a korábbi időszakokhoz képest az Európába érkező menekültek száma, ekkorát kamuzni akkor is arcpirító lenne, ha tényleg senki nem ismerné ezeket a számokat és ha ott tartanánk, ahol 2015 nyarán. A napi 4-5 ezer még a válság tetőfokán sem lett volna igaz. Nem baj, seggfejnek lenni nem kerül semmibe ezek szerint. Pedig de, az ország megítélése szempontjából tragédia, hogy egy, a valóságot állandó jelleggel meghajlító notórius hazudozó a miniszterelnök. Nem, ez nem bántó. Ez teljes tragédia.
Ezen nem sokat változtat az sem, hogy a német kormánypártok újabb ötlettel álltak elő, amelyben most állítólag tényleg mindenki (CDU, CSU, SPD) messzemenően egyetért. Mégsem lesznek zárt tranzitzónák a határon, ennek ellenére Orbán nagy haverja, Horst Seehofer is elégedett. Ezek helyett úgynevezett transzfer központokat hoznak létre, amelyek nem a határon épülnek, és nem is zárt táborok lesznek, hanem olyan rendőrségi létesítmények, ahol összesen 48 órán át tarthatják a kiutasítani szánt menedékkérőket. Ide kizárólag olyan menekültek kerülnek majd, akik egy másik EU-s országban már menedékkérelemért folyamodtak. Továbbá csak olyanokat küldenek vissza 48 órán belül, akiket fogadnak is abban az országban, ahol a kérelmükkel már elvben elkezdtek foglalkozni. Ehhez elsősorban Ausztriával, Görögországgal és Olaszországgal kellene közös nevezőre jutni, Seehofer úr feladata lesz nyélbe ütni a dolgot, és megegyezni az érintett uniós tagállamokkal, nem irigylem érte.
Térjünk vissza a honi nyomorúságainkhoz, mert szerencsére azokból is van bőven. A Polt Péter és a Fidesz fejétől bűzlő gennyes magyar jogállamban, ahol a családtagjaikat otthon ápolók emberhez méltó bérezését a minap szemrebbenés nélkül söpörték le az asztalról (nem baj, majd Kásler professzor elmagyarázza nekik, hogy miért van jól ez így), Polt elvtárs fizetési pótléka sürgős emelésre szorul. Milyen emelésre? Megnégyszerezésre konkrétan. Ezt onnan lehet tudni, hogy az Országgyűlés költségvetési bizottságának módosító javaslata értelmében előre hoznák az elsőszámú elsikálóművész, illetve a különböző ügyészségi vezetők béremelését. A legtöbb pótlékot nyilván Polt Péter legfőbb ügyész kapja. Ő a jelenlegi 100 százalékos vezetői pótléka helyett 400 százalékos pótlékot kapna szeptembertől. Polt Péter legutóbbi vagyonnyilatkozatában azt írta, hogy tavaly legfőbb ügyészként nettó 14 324 452 forint volt a jövedelme, ami havi 1 193 704 forintot jelentett. Elmentek ti a jó büdös picsába, szerintem.
Jogállam, ahol a törvényeket mindenkinek be kell tartani, ahol a bírósági ítéletek mindenkire nézve kötelezőek: mint köztudott, Rogán és az általa vezetett propagandaminisztérium eltaknyolt az igazságszolgáltatás oltárán a Helsinki Bizottságról a nemzeti konzultációs átverésben terjesztett aljas hazugságok miatt. A jogerős ítélet értelmében hazugékat 2 millió forintos sérelemdíj megfizetésére kötelezték azzal az egyáltalán nem jelentéktelen kiegészítéssel, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodának nemcsak az MTI-n keresztül kell bocsánatot kérnie a szervezettől, hanem 30 napig a kormany.hu nyitóoldalának is ezzel kell majd kezdődnie, mivel a 8 millió polgárhoz eljuttatott hazugsággal ez az arányos elégtétel. Nos, hazugék inkább elmennek a falig, mert csak. A lopott pénzből fenntartott, jól értesült Magyra Idők nevű pártlap tegnap írta meg, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda felülvizsgálati kérelemmel fordul az ügyben a Kúriához, és a végrehajthatóság felfüggesztését kéri. Egyszerűen nem hajlandóak elismerni, hogy hazudtak, bemocskoltak, inkább elmennek a falon túl is, ha kell. Semmi, csak a szokásos.
A józsefvárosi időközi polgármester-választási kampány jellegzetesen fideszes, kétbites zsarolásba oltott mocsárszínvonaláról most nem sok kedvem van részletesen megemlékezni. Olyan szinten hihetetlen, és ép ésszel felfoghatatlan, hogy mindig képesek mélyebbre és még mélyebbre süllyedni a mocsokban, a megfélemlítésben, paráztatásban, ócska ideologizálásban, hogy az ember gyomra felfordul. Mindazonáltal remélem, hogy a Sára Botond nevű fideszes droidnak legalább nem lesz egyszerű a dolga, és a minden fronton bemocskolt Győri Péternek legalább sikerül megszorongatnia Kocsis Nembuzeráns Máté emberét.
Ínyenceknek, a politikai összefüggések pontos megértésére vágyóknak szívből ajánlom az alábbi felvételt, ami tegnap este készült, és ami tökéletesen megmagyarázza azt, hogy sajnos nem mindenről a Fidesz tehet, ami miatt ez az ország itt tart, ahol. Rég nem láttam egy ilyen minden pillanatában kínos és kellemetlen beszélgetést. Egészen borzasztó és elképesztő, de úgy döntöttem, hogy visszafogom magam és inkább nem fűzök hozzá kommentárt.
Egyelőre ennyi volt, már megint több is ez, mint elég így éhgyomorra. Szép napot mindenkinek, később folytatjuk!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.