NEHAZUGGY

Hátborzongató az a mocsár, amibe magukkal akarják rántani az országot

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Ha tegnap csütörtök volt, akkor ma péntek van. És reggel. Mármint e sorok írásakor egyelőre vadhajnal, amikor is még nem világos számomra, hogy a megszokott (az a baj, hogy mindent meg lehet szokni, mindenhez hozzá lehet szokni, pláne tíz év alatt) közpénzmédiás doktorminiszterelnöki igehirdetését megtartja-e az érintett, avagy elbújt a kövek alá.

Azért érdekes kérdés ez, mert szokása neki ezt művelni, amikor kínzó és kínos aktuálpolitikai kérdések vannak terítéken. Ez teljesen független attól, hogy politikai vadászidény vagy uborkaszüret van éppen, és végképp függetlenül attól is, hogy van-e függöny a közelben, vagy nincs. Mert ilyenkor az van, hogy a kínkeserv nem csupán terítéken vannak, de nincs kiforrott elképzelés arról, hogyan kell hozzá viszonyulni, a pávatáncot mely irányba kell továbblejteni, vagyis röviden: a propagandagépezet a saját súlya alatt recseg és ropog.

Most történetesen egy ilyen helyzet van, amikor Európa egyetlen vérbelinek nevezhető, sokak szerint utolsó diktatúrájában, egy bizonyíthatóan, de legalább pofátlanul elcsalt választás után a népét 26 éve nyomorgató téeszelnök-diktátor a karhatalom erejével erőszakoskodik a teljes joggal elégedetlen polgárokkal. Bebörtönzi, szétveri, szarrá kínozza, egyszóval semmibe veszi őket, az állampolgári és emberi jogaikat egyaránt.

Gyors zárójel: azt remélem, sokan olvasták, hogy egy holland vicclap azon mókázott (remélem, Szijjártó Péter és Kovács Zoltán is értette, de azért megismétlem: VICCLAP), hogy Orbán megsértődött azon, hogy Lukasenkát nevezik Európa utolsó diktátorának, holott Magyarország is tagja az Európai Uniónak.

Először Sargentini, most ez. Legyen vége ennek a lejáratókampánynak 

– mondja az egyik szájába adott, KITALÁLT idézetben a magyar miniszterelnök a lapnak, én meg már most rettegek, hogy a toporzékolással megbízott előretolt helyőrség olvasói levélben, meg a diplomáciai képviseleteken, vagy fene tudja milyen csatornákon keresztül megsértődik, és kikéri magának.Orbán helyett. Hogy a vicclap kérjen elnézést, tegyen közzé bűnbocsánatért esedezért. Természetesen ez világ szégyene és röheje lenne egyidőben, mármint ha a normalitás oldaláról nézzük. Vagyis hogy tökmindegy, mit ír egy vicclap, röhögünk, ha vicces, nem röhögünk, ha nem vicces, aztán szépen oszlásnak indulunk. Ennek ellenére az azért kemény, hogy milyen kép él erről az emberről Európa északibb, nyugatibb felén. Az egyáltalán nem szórakoztató, hogy ott is pontosan az látszik, amit mi itt látunk (sokan, de nem elegen), és Orbán tényleg Lukasenka szintjére küzdötte le magát a szemükben. Lehet, hogy a köpönyegforgatás és pávatánc tízből kilenc esetben bejött neki, de hogy beárazták, az egészen biztos. Szerintem nem háttérzaj ez, ahogy a libernyák Rutte állította, annál sokkal rosszabb. Ha ezzel kizárólag az egyre népesebb famíliájára hozna szégyent, a kutyát nem érdekelné, de sajnos nem erről van szó.

Zárójel bezárva. Tehát vasárnap óta nem csak a brutális választási csalást dokumentáló anyagok kerengenek az interneten Belarusziáról (ahol egy idő után lekapcsolták az internetet is), hanem annak a kórképei is, hogy a főváros és az ország egyéb településeinek utcáin torát üli a nyers hatalmi brutalitás. Amelynek már halálos áldozata is van. Mindenki látja, akinek szeme van, és azt gondolná az ember, hogy azok, akik másfél évtizede a szemkilövetőzésből élnek (sok egyéb mellett), és abból, hogy 2006-ban bezzeggyurcsányék rendőrsége mit művelt Budapest utcáin, azok felismerik, ha annak a sokkal durvább változatát látják. Ez egyáltalán nem így van, és nem hiszem, hogy érdemes bárkinek azzal érvelnie, hogy de már haza is engedik a börtönben összevert, a folyamatos kínzás nyomait viselő tüntetőket.

Ahogy mi sem szeretjük, hogy beleszólnak a mi dolgainkba, úgy mi is tiszteletben tartjuk a többi ország szuverenitását. Egy józan állami vezető ilyen helyzetben tájékozódik, és utána beszél. Nekünk is meg kell várni, és elemezni, mi történik most pontosan Fehéroroszországban. Szerintem még nem gyűlt össze elég információ az állásfoglaláshoz, senki nem tudja, mi zajlik ott pontosan.

Nekem ez a három sor csapta be fülsiketítő zaj kíséretében az emberarcú türelem és tolerancia ajtaját. Holott az is igaz, hogy a százmilliárdos közmédia hírhamisítással egybekötött mocskolódása Bogdán László, Cserdi július végén eltemetett polgármesterén, aminek ráadásul a pofátlanul gusztustalan Oknyomozó portré és riport Bogdán László ellentmondásos életéről és harcairól a dogmatikus jogvédelemmel alcímet adták, szerintem minden létező legalja alatt van. Semmi túlzás nincs abban, hogy hátborzongató az a mély, bűzlő mocsár, amibe ezek magukkal akarják rántani az országot. Nem egyszerűen akarják, már félig magukkal is rántották.

Tehát miközben a kormány, a Fidesz, a Fidesz parlamenti frakciója nagy egyetértésben kussol, Szijjártó négy nap után nyilatkozik valami semmitmondó, kétirányú baromságot, kínosan ügyelve arra, hogy azért a kellő mennyiségű tiszteletet megadja a szuverén Belarusznak, miközben a Fidesz és a KDNP keltetői (Fidelitas és IKSZ) távol tartják magukat annak az állásfoglalásnak az aláírásától, amely elítéli a fehérorosz erőszakot, Hollik Istvánnak erre a köpedelem nyilatkozatra futotta. A fél világ megrökönyödve nézi napok óta, hogy szarrá vernek állampolgári jogaikkal élni kívánó embereket, ezresével lökik őket börtönbe, rendőrségi furgonokkal tapossák el őkt, de Hollik NER-társ nem érti, hogy mi történik, neki nincsen elég információja ahhoz, hogy állást tudjon foglalni. És érvként hozza fel, hogy mi se szeretjük ha a belügyeinkbe mások beleugatnak.

Szerintem ez meglehetősen ijesztő. Illetve pontosan annyira ijesztő, amennyire minden más, szabad szemmel látható gazemberség az, amit csak a Fideszből nem látszik. Nem látják az üzleti ügyeket, nem látják az égig érő korrupció nyomait, nem látják a küszöbük alatt is kifolyó, kútmérgező gyűlöletet, nem látják az eltaposott sajtót, az átvert, kizsigerelt társadalmi csoportokat, a leszakadó országrészeket, és egyáltalán azt a vállalhatatlan mélységet, ahová le kellett süllyedniük ahhoz, hogy a puskaporos hordó feeling meglegyen, és állandó háborús lázban égjen az egyatáboregyazászló. Elég nagy katasztrófa, hogy a Fideszben egyedül Révész Máriusz (a 2006-os események vérző fejű résztvevője) látja, hogy mi folyik a baráti Fehéroroszországban, egyedül ő volt olyan bátor, hogy elítélendőnek nevezze az eseményeket. Mielőtt ezért megdicsérhettem volna, hozzátette: nem hiszi, hogy a Fideszben bárkinek más véleménye lenne erről. Ja, a vasárnap óta tartó kussolás pont annak a bizonyítéka, hogy az állampárt egy emberként van megrökönyödve Lukasenka kirohanásán. Gondolom, csak az akadályozta meg őket abban, hogy ennek hangot adjanak, hogy még nem jött meg Moszkvából az ukáz, hogy akkor most hivatalosan mit kell erről gondolni.

Ez az egész történet azért fontos, mert ezt az országot, amelynek a szuverenitása miatt most Hollik aggódik, Orbán tette fel a térképre, amikor június elején Minszkben arról áradozott, hogy Magyarország és Belarusz „sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”. Mert a Keleti Partnerség, meg a magyar adófizetők állam 40 millió eurós hitelkerete a belarusz-magyar cégek együttműködésére, meg 165 millió forint nagyvonalú ajándék templomfelújításra, stb. Tehát a közpénzt lapátoljuk oda, újítsunk fel templomokat Minszkben, de ne ugassunk bele abba, hogy a diktátor szarrá vereti a saját népét. Üzleteljünk vele a keleti partnerség jegyében, de ne érdekeljen, hogy az erőszak és a véres megtorlás félázsiai módszereivel lassan három évtizede korlátlan teljhatalommal uralkodik. Nos, ehhez a beteg rezsimhez legfeljebb Orbán és az ő mocskos érdekei lehetnek közel, semmiképp az ország. Nekünk egyáltalán nem érdekünk, hogy közelebb kerüljünk Lukasenka Fehéroroszországához. Ha Orbánon és bandáján múlik, erre semmi garancia nincs.

Úgyhogy most visszafogottan bár, de örülni tudok annak, hogy az ellenzéki pártok legalább abban megegyeztek: 2022-ben minden egyéni körzetben egy közös jelöltet indítanak a Fidesszel szemben. Amikor meglesz a közös programjuk is, még jobban fogok örülni.

Utóirat: Ha jól látom, ma elmarad az igehirdetés. Micsoda meglepetés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább