NEHAZUGGY

Hamis, erődemonstrációnak álcázott tragikus hörgés

Szép jó reggelt, és a hétfői napra való tekintettel kellemesen eredményes hetet kívánunk mindenkinek! Az a döntés született, hogy mindannyian jobban járunk, ha Bálintot ma hagyjuk kicsit tovább aludni. Ez ahhoz képest érdektelen magánügy, hogy mennyire közérdeklődésre számot tartóan szomorú hétfő ez egy mennyire szomorú vasárnap után. Persze nem mindenkinek, csak azoknak, akik a fideszes életérzésen kívül eső valóságból hallgatták, látták tegnap azt a 46 perces hamis, erődemonstrációnak álcázott tragikus hörgést. Szerencsére Bayer már vadhajnalban, vagy talán még tegnap a helyszínen megírta az ide vágó, meglehetősen izzadságszagú dicsőítő beszédét, és elmagyarázta nekünk, aljasoknak, kreténeknek, vagyis a világ elmebeteg részének, hogy kinek üzent hadat Orbán Viktor tegnap és kinek nem. Tudniillik:

Az a helyzet, hogy egy választásra készülő, nyolcéves sikeres kormányzást maga mögött tudó és minden jel szerint a harmadik ciklus megnyerésére készülő, magabiztos és magabíró miniszterelnöknek pontosan ezt a beszédet kellett elmondania. (Különösen egy ennyire gyalázatos és – tisztesség ne essék – töketlen és aljas ellenzékkel a háta mögött.)

Van itt néhány félreértés, amit szeretnék a helyére rakni. Ez a magabiztos, magabíró egyén, aki újabb választási győzelemre készül nyolc évnyi sikeres kormányzással a háta mögött, három évtizede meghatározó, talán a legmeghatározóbb alakítója a magyarországi politikai történéseknek, ha úgy tetszik a haza sorsának.

Ez az egyén huszadik alkalommal állt ki tegnap a hívei elé évet értékelni, most pedig éppen úgy alakult, hogy ez a szimbolikus beszéd (ha egyáltalán lehet így nevezni) a hivatalos kampánynyitó beszéd funkcióját is ellátta.

Ez az egyén a zsinórban harmadik választás megnyerésének hajnalán eljutott oda, hogy már meg sem próbál úgy tenni, mintha ez az ország nem csak az aljas ellenézkből és az aljas, nem kormánypárti médiából állna, mintha a hívein kívül élnének itt még olyan emberek is, akik ugyan nem fideszes szavazók, de mégis el kell viselniük annak következményeit, hogy ő vezeti ezt az országot.

Ennek a magabiztos egyénnek arra futotta tegnap az államférfiúságából, hogy 46 percben tette világossá: ami nem létezik, az nincs, akivel/amivel ő nem foglalkozik, az nincs, azzal a mélyen tisztelt hallgatóságának sem kell foglalkozni.

Ez a magabiztos egyén úgy értékelt évet tegnap, hogy abban a 46 percben egyetlen árva szó nem esett az egészségügyről, az oktatásról pedig mindössze egy  kósza félmondat hangzott el, az is a roma tanulók számának növekedéséről, és nem az oktatás egészéről. Történt mindez az után, hogy ez a magabiztos, magabíró egyén szóra sem méltatta a korábban utcára vonuló diákok követeléseit, hogy még egy hevenyészett válaszra sem futotta arról, hogy miért nem hajlandó egyáltalán emberszámba venni őket. Mert amivel ő nem foglalkozik, az nem létezik.

Ez az egyén tegnap sokadszorra tette nyilvánvalóvá, hogy nyolcadik éve teljhatalommal uralkodó miniszterelnökként egy megkonstruált, stratégiailag felépített kommunikációs háborún és puskaporos ökölrázáson kívül semmilyen más víziója nincs, amit fel tudna kínálni ennek az országnak.

Ez a magabiztos egyén, aki évtizedek óta menekül a nyilvánosság elől és kizárólag a sajátjai által generált akolmelegben érzi jól magát, most sem vállalt semmiféle kockázatot, bő lére eresztve felmondta az elmúlt évek pénteki igehirdetéseit, előre lezsírozott interjúrészleteit. Semmi új, semmi előre mutató, semmi olyan, amiből az következne, hogy április 8-a után a különböző kreált ellenségek ellen folytatott virtuális háború helyett van elképzelése arról is, hogy mi legyen a migrációs fakardozáson túl.

Ez az egyén (és ez a nyomában lihegő önkéntes/megélhetési lefetyelő brigádra is érvényes) azt az egy dolgot szem elől téveszti, hogy mindazok, akikkel miniszterelnökként neki deklaráltan nincs dolga, azok már régen tudják, és rosszabb esetben a bőrükön is érzik, hogy háborúban nincs építkezés, háborúban csak pusztítás, rombolás van. A helyzet az, hogy egy sikeres kormányzást maga mögött tudó miniszterelnöknek nincs szüksége arra, hogy egy évértékelő beszédben a töketlen ellenzéket rugdossa, márpedig ez az beszéd az ellenzék egységnyi időre jutó szapulása tekintetében is rekordot döntött. Akinek a politikai ellenfelei reménytelen helyzetben vannak, az nem fecsérel szót rájuk, sem külön-külön, sem együttesen. A beszédből egyértelműen kicsorduló káröröm és a lesajnálás, a politikai ellenfelek kollektív lenézése egyáltalán nem a magabiztosság bizonyítéka.

Félreértés ne essék, nem várható el egy kampánybeszédtől (különösen nem ennek a magabiztos egyénnek a tetszőleges kampánybeszédétől), hogy beismerő vallomásokról szóljon, és arról, amit elkúrtunk, nem várhattuk el, hogy a szétvert egészségügy és oktatás, vagy Tiborcz István nemzeti vő viselt dolgairól akár egyetlen szó is essék. Az sem a véletlen, hanem sokkal inkább a pártközpontból kiadott sorvezető és a példás pártfegyelem következménye, hogy a helyszínre érkező politikusokból a helyszínen okvetetlenkedő sajtónak egyetlen szót sem sikerült kihúznia azzal kapcsolatban, hogy a bűnszervezetben elkövetett csalás árnyéka akkor is rávetül az ország első emberének famíliájára, ha Magyarországon a legfőbb ügyészt Polt Péternek hívják. A tisztelt vő pedig hites feleségével karöltve elvegyült a tömegben, ahol senkit nem zavart, hogy ő a korrupt miniszterelnök korrupt veje.

Mindent összevetve: az alapvetően kockázatkerülésre építő kampánynyitó mantra nem Orbán mindenkori legdurvább mozgósítóbb beszéde volt, bár abban a tekintetben, hogy mennyire sikerült a valóságot a saját pillanatnyi érdekéhez hajlítani-görbíteni, semmiképpen nem alábecsülhető. Mindent összvetve az van, hogy április 8-a után semmiféle konszolidáció nem várható. Ez a magabiztos egyén ugyanis csak addig lehet ennek az országnak a miniszterelnöke, ameddig elhiteti kellő számú polgárral, hogy háborúban állunk. A háborús pszichózist pedig állandóan táplálni kell, ezért az elmúlt nyolc év puskaporos pusztítása után újabb négy év háborúra kell berendezkedni. Hogy mindeközben a poloskák felzabálják a beteg embereket, hogy a kórházi fertőzések és gyógyítható betegségek tizedelik a lakosságot, az nem ügy. Az oktatás nem ügy. A korrupció pedig a legfőbb politikájuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább