NEHAZUGGY

Habony, te voltál az?

Szeretettel, tisztelettel köszöntök mindenkit, aki vasárnap reggel 8 óra körül az ébrenlétet választotta az alvás helyett! Azért jó, ha az embernek nincs választása, mert akkor felkel, és kész. Bevallom, a BL-döntő után kissé gyűrötten aludtam és úgy is ébredtem, mert én a Liverpoolnak szurkoltam (aki zsenge hülyegyerek kora óta Barcelona-rajongó nemigen tehet mást, amikor az ellenfél a Real), de ez most kevés volt. Azt viszont elismerem férfiasan, hogy Zidane mester csapata megérdemelte azt a győzelmet, még akkor is, ha ilyen potyagólokat BL-döntőben ritkán lát az ember. Konkrétan: ez még Felcsúton is igen kínos lenne.  Najó, ezzel a néhány sorral áldoztam is nemzeti sport oltárán (höhö), már amennyiben az elvetemült nemzetvezetők ragacsos lázálmaiban jól teljesítő, közpénzzel kitömött magyar futball annak számít. Nemzeti sportnak, ja.

Ellenben nem láttam az Orbán nevűt Kijevben a VIP-páholyban, pedig tavaly ott feszített Cardiffban Alex Ferguson balján, akkor a Real 4-1-re győzte le a Juventust. Hiányérzetem van. Nem tudom, hogy mi lehet ennek a megmagyarázhatatlan távolmaradásnak az oka. Szerintem a kampányban megesett spontán ovis trollkodás nyomán kiszabott büntetés elvitte a jóember megtakarításainak nagy részét, ezér’ BL-döntő helyett nem futotta csak egy fagylaltra. Amit az Aulich Lajos utca sarkán lévő Liberté kávéházban fogyasztott el ő jó étvággyal tegnap. Amikor tök véletlenül arra a járt a Ripost nevet viselő, kormánypárti bulvárszennylap olvasója, aki testközelből, az úgynevezett szomszédos asztaltól kapta lencsevégre a miniszterelnököt egy úr társaságában. Habony, te voltál az? Mennyire szép is az, amikor a közpénzesített propagandalap közpénzből fizetett hirdetésben hírértékként tolja, hogy képzeljék el, nem volt se sofőr, se kilencvenhárom testőr a közelben, ő maga vezette a VW Multivant, és rövidujjú ingben tolta a fagyit. Mondjuk, ez a magyar ugaron tényleg hír.

Ha abba belegondolunk, hogy Gulyás Gergely vadonatúj kancellária is benyögte már: azon agyalnak a kétharmadukkal, hogy miként tudnák nyélbe ütni, hogy magánlakások közelében tüntetni lehessen, ha hozzávesszük, hogy Orbán megerősítette: nem tartozik hozzá a szabadsághoz az, hogy ne lehessen otthon nyugodtan pihenni (mert mindenféle csőcselékek az ablak alatt ordibálnak a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva), ha végiggondoljuk, hogy bújt a függöny mögé és hogyan menekül a nyilvánosság elől hosszú évek óta Európa bátor vezetője, akkor igenis van hírértéke annak, hogy olykor egymagában is kimerészkedik az utcára. Amúgy erről az elmebeteg tervről – mármint arról, hogy ha bevezetnék, hogy magánlakások környékén nem lehet demonstrálni, akkor ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Budapesten kábé sehol, például a Kossuth téren sem lehetne tüntetni, hiszen mindenhol vannak magánlakások – Hidvéghi kommunikátor azt mondta:

A törvény majd ezt egyrészt szabályozza, másrészt az alkalmazásáról szóló rendelet fogja ezeket tisztázni. Nyilván az ésszerűség határain belül kell maradni.

Vagyis a szokásos. Bár még nem találták ki, hogyan lehet Európa peremén ebben a kérdésben diktatúrásat játszani, de rajta vannak az ügyön és megoldják. A sufnijogászok kormánya számára ez nem lehet akadály, nem igaz? De.

Erről jut eszembe, hogy tegnap a szolgamédia milyen kéjesen öblögetett azzal a hírrel, hogy több mint hatvan francia civil szervezet, egyesületek, szakszervezetek, valamint a radikális baloldali Lázadó Franciaország nyolcvan helyszínen szervezett szombaton felvonulást tiltakozásul Emmanuel Macron államfő gazdaságpolitikája ellen. És nem, nem hasadt ketté a tudatuk attól, hogy amikor százezer ember vonult utcára szeretett Orbán-kormányuk ellen, amelyiknek a végbeléből ki sem látszanak, akkor versenyt üvöltöttek egymással, hogy nem embereknek, csürhének, csőcseléknek, hazaárulónak, isten tudja, milyen háttérhatalmak zsoldosainak nevezzék saját honfitársaikat. Vagyis Macron ellen tüntetni (akár radikális baloldaliként) menő dolog, Orbán ellen tüntetni gyalázat, illegitim, mert aki egy választást megnyer, annak mindig igaza van. Értjük.

Meg azt is értjük, hogy a Mandinertől a PestiSrácokig, a közpénzmédiától a háromszámjegyű fertőig mindenhol mindenkinek nyilatkozott Schmidt Mária üdvöskéje, az iszlamofób és egyáltalán a minden irányba hőbörgés, mocskolódás fenegyereke, Milo Yiannopoulos. Most nem akarok újra belemenni abba, hogy mennyire hiteles ez az egész jelenség, hogyan lehet például homoszexuális házasságban élőként az orbáni hagyományos családmodellt isteníteni, hogy mitől polgárpukkasztás és a liberálisoknak való beszólás az, hogy mindenkit gyűlölni kell, hogy háborúzni kell azokkal, akikkel nem vagyunk egy véleményen, mert soha nem lenne vége. ITT van viszont egy jó írás arról, hogy mit érdemes megjegyezni Bannon és Yiannopoulos budapesti látogatásáról. Egyetlen dolgot: amikor a saját értelmiséged hányingerek közepette fordul el tőled, mert annyira vállalhatatlanul primitív és ocsmány mindaz, amit művelsz, akkor új értelmiség után kell nézni. És igen, ezekben a pojácákban a Fidesz tökéletesen rátalált saját értelmiségére. Jó étvágyat hozzájuk!

Akartam még szólni pár szót őfelsége ellenzékéről is, próbálok rövid lenni és összeszedett. Egyfelől beleégett az agytekervényeimbe Hiller István nyilatkozata, amely a párt választmányának tegnapi ülése után hangzott el. Ebben a kijelentésben minden is benne van arról, hogy mennyire reménytelen a helyzet mindazok számára, akik a Fideszen kívüli világtól remélik a változást:

Tragikus vereség, de nem halálos csapás az MSZP-nek, a baloldalnak az áprilisi országgyűlési választás eredménye.

Ez a bajnak baj, de nem szerencsétlenség típusú önkritikátlanság aztán kibontakozik Hiller úr eszméjének további futásában. Nekik tényleg nem halálos csapás minden idők legszégyenletesebb választási szereplése, hiszen az MSZP megőrizte parlamenti helyét és fenntartja a frakciószövetséget a Párbeszéddel (!!???!???!) Vagyis az, hogy egyáltalán bejutottak a parlamentbe, az teljesítmény. És majd tovább bővítik szavazóik számát. Lássuk be, ezt már sikerrel el is kezdték a Liberálisokkal kötött paktum mocskának nyilvánosság előtti teregetésével.

Másfelől ott az örökzöld LMP és megint szóvá kell tennem, hogy miután a tegnapi tisztújító kongresszuson kiderült, hogy az örökzöld Szél Bernadett mellett Keresztes László Lóránt lesz a párt másik társelnöke, már megint az egyik kormánypárti orgánum szivárogatatja, hogy a küldöttek mindössze 60 (azaz hatvan) százaléka támogatta Szél Bernadett újraválasztását az LMP társelnökének. Meg is magyarázzák a fiúk: ez kirívóan alacsony támogatottság – különösen annak tükrében, hogy nem volt ellenjelölt. Az LMP-ben is komoly belháború van kibontakozóban, amit a Sallai–Hadházy-affér már előrevetített. Már régóta mondogatom, hogy olyan kapitális faszságokat, mint amilyeneket az LMP elkövetett az utóbbi időben, az megbocsáthatatlan egy állítólag kormányváltó párt esetében. Viszont megint nagy kihívás előtt áll a lejárató gépezet, mert nem tudják, hogy most Hadházyt kéne ütni, vagy inkább Szél Bernadettet, mi a jó a Fidesznek, ha kinek a basztatására koncentrálnak most éppen? Nehéz az élete egy igazi tányérnyalónak, az már biztos is!

Legnagyobb szívfájdalmam, hogy A Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom (így ordibáló nagybetűkkel) kormányzati támogatással készült, a nemzeti szaporodást valmi példátlanul perverz zsarolási technikával elősegíteni hívatott, minden idők legocsmányabb propagandavideójának nevezhető borzadályt most már végképp nincs időm darabjaira szedni. Pedig ilyen felháborító gagyi még a magyar viszonyok között is ritkán készül. Budaházy Edda viszont megtette, amit megkövetelt a haza: ócska, dohos, szájszagú röfögéséből még az afrikai kannibálokat és a bébifókákat sem sikerült kihagynia. A díszmagyarba öltöztetett nemzeti ostobaság történelmi pillanata ez. Enyhe vigasz számomra, hogy valamelyik kollégám tollából nemsokára olvasható az elemzés.

Addig is ez itt akkora zene, hogy most már tényleg csendben maradok. A mielőbbi viszontlátásra!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább