Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha léteznének minimumok, amelyekben nincsen vita…

Jó reggelt kívánok! Szerda van, április, és szügyig állunk az évek óta tartó választási kampányban. A kitolandó szemét állásáról nincsenek információim, viszont drága kollégám a tavasz rendületlen várásában tegnap már odáig fajult, hogy szóvá tette: rohadt meleg van. Nem tudok én eligazodni rajta, de őt legalább kedvelem. Ezzel szemben a NER-t például nem annyira kedvelem, de legalább nem is tudok e tekintetben (sem) világrengető újdonságokkal szolgálni az állapotát illetően. Ahogyan tegnap reggel sem tudott az ügyeletes hazaáruló, és valószínűleg holnap sem tud majd a soros haza ellensége.

Amivel ma kezdeni szeretném, az viszont nem egyszerűen a becstelenség egyik cseppje a NER végtelen korrupciójának tengerében. Még mielőtt valaki le akarná rúgni a vesémet, erre is kitérek, és nem zárójelben: elítélem azt, hogy Fidesz-szimpatizánsokat azért verjenek meg, mert Fidesz-szimpatizánsok. Ahogyan az Miskolcon történt. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy dühös férfi ököllel esik neki egy nőnek, akár Fidesz-szimpatizáns, akár nem. Az áldozatot sem fogom hibáztatni, bár az nagy divat a kereszténykonzervatív oldalon, és nem csak azóta, mióta Terike átesett a vak komondoron. Azt viszont ennek ellenére bátorkodom megjegyezni ezredszer is, hogy a viszkető tenyerek politikájának, az évek óta folytatólagosan és szervezetten elkövetett uszításnak és hergelésnek áldozatai lesznek. Minden oldalon. Már most is vannak.

Kanyarogjak szépen vissza az eredeti mondanivalómhoz. Az könnyen meglehet, hogy a magyar családok/háztartások vagyona 27 millió forint volt 2017 végén, a dollármilliomos gáz- és disznószerelő, valamint a hasonszőrű NER-oligarchák ne vegyék magukra. Az, hogy a  lakosság leggazdagabb egytizedénél van a magyar összvagyon 60 százaléka, továbbá az, hogy az ország leggazdagabb 1 százaléka birtokolja az összvagyon 25 százalékát, csak annyit jelent, hogy a középosztály helyett a gazdagok lettek az elmúlt néhány év nyertesei. Még szerencse, hogy a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel, ha tudná, biztosan nem hagyná. Ami a legszegényebb 10%-ot illeti, ők léptek egyet előre. Pénzük nem nagyon lett, de az eladósodottságuk valamelyest csökkent.

Mielőtt elkezdene bezzegezni és mellet döngetni az arra kijelölt propagandaegység: a végeken, a nem létező migránsoktól megvédett büszke és öntudatos magyar sztyeppén, a százmilliárdos luxusvagyonok árnyékában nem egyszerűen virágzik a nyomorúság, de nem ritkán meg is alázzák a rászorulókat. Nem tudok annál súlyosabb példát hozni a morális lealjasodásra, mint azt a gyalázatot, amit egy alföldi falu fideszes polgármestere művelt egy gyermekét egyedül nevelő asszonnyal. Nem tudom szavakba önteni az undoromat; ez az a fajta megaláztatás, amit soha senki nem érdemelne. Kezdem azt hinni, hogy a Fideszben biztosan van valamiféle emberi hulladéksági teszt, amit ki kell tölteni és megfelelő szinten kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki tagja lehessen a szektának, és elinduljon az önmegvalósítás útján. Valakit egyszerűen csak átverni, önmagában is gyomorforgató. Valakit átverni és emberi – jelen esetben női – mivoltában porig alázni, ahogyan ebben az élet írta valóságos történetben olvasható, az a bűncselekmény, amiért minden büntetés enyhének tűnik. A féloldali igazságérzettel rendelkező vérkeresztényeknek üzenem, hogy ha az az emberszerű polgármester nem fideszes lenne, akkor is küzdenék a hányingerrel.

Ez az a helyzet és az elvi kérdés, amiből soha nem lett volna szabad engedni. Soha senkinek. Soha senkinek nem lett volna szabad elhinni, hogy ez egy háború, és az ember minőségét az adja, hogy hova nyomja az X-et, mert aszerint tekinthető jó vagy rossz embernek, hogy kit utál harsányabban, mint a másik. Alföldi Róbert, akit még tavaly novemberben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes közgyűlésén a mozgókép- és színházművészeti osztályának rendes tagjává választotta, és aki székfoglaló beszédét két napja tartotta a Magyar Tudományos Akadémián, azt mondta a többi mellett:

… függetlenül attól, hogy ki milyen Istenben hisz, ki milyen filozófia szerint éli, vagy szeretné élni az életét, függetlenül attól, hogy a magyar történelem mely viharos epizódja mászott bele egy család életébe, és nyomorította meg évtizedekre, létezniük kell minimumoknak, amiben nem lehet vita. Ahol nincs kérdés.

Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy ebben a küzdelemben nagyon sokan alulmaradtunk. Sajnos nem hiszem, hogy még léteznek olyan minimumok, amelyekben mindenki egyetért. Ha ez így lenne, akkor az elmúlt kilenc év egyszerűen nem történhetett volna meg. Vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan megtörtént. Akkor a papíron nem létező gipszfaragó és vitrines zseni (mellékállásban nyugdíjasokat hasbarugdosó hazafi) most nem hírügynökséget gründolna Londonban, hogy Orbán bevándorlás- és mainstream-kritikus, politikai korrektséget és tisztességet levedlett álhír- és gyűlölet szócsöve lehessen Európában. Akkor egy aluliskolázott gázszerelő és a haverja nem birtokolhatná az MKB több, mint 90%-át, akkor ugyannek az alaknak nem lenne tőzsdei óriáscége, amely most éppen közel 25 milliárdos profitot zsebelt be. Akkor a CEU-tól az MTA-ig sem vezetett volna semmiféle út, mert fel sem merült volna, hogy egy oktatási intézményt, vagy a tudományosság fellegvárát politikai alapon szét lehet barmolni. És akkor végképp nem fordulhatna elő, hogy mindezek és a felsorolhatatlan disznóságok kilenc éve után két és fél millió ember még mindig a Fidesz-KDNP-t támogatja.

Ha léteznének minimumok, amelyekben nincsen vita, akkor a világ civilizált fele nem megérteni próbálná Orbánt, hanem tudomásul venné, hogy mindaz, amit lát, az a lehető legsúlyosabb bizonyítéka annak, hogy valójában kicsoda ez az ember. Annak szerintem semmi jelentősége nincs, hogy ahhoz képest, aki 30 évvel ezelőtt volt, ma kicsoda. Annak van jelentősége, hogy ez van ma. Amit Bernard-Henri Lévy francia filozófus (aki megérteni akarta Orbánt, remélem megértette és leszámolt az illúzióival) így fogalmazott meg:

… Orbán mai (…) pozíciója nem opportunizmus, nem kalkuláció eredménye, hanem ő tényleg illiberális lett. Ő tényleg hisz abban, hogy a demokrácia nem feltételezi az emberi jogok tiszteletét és a liberalizmust. (…) az illiberális demokrácia nemcsak egy kampányszöveg, hanem olyasvalami, amiben tényleg hisz. És tényleg hisz a demokrácia redukálhatóságában is, amelyben a politika pusztán csak megteremti a lehetőséget a választások megtartására. Ez lepett meg a legjobban: hogy Orbán tényleg populistává vált. Hogy az a fiatalember, aki tetőtől talpig antifasiszta volt, aki hitt az emberi jogokban, az már egyáltalán nem létezik. A fiatal Orbán Viktor már halott. 

Harminc éve Orbán még elszánt ellensége volt a diktatúrának, vagy legalábbis annak tűnt, és arról beszélt, micsoda veszélyt jelent a magyarok szellemi egészségére a KGB szorítása. És most pont olyan lelkesen veti az országot a KGB mai megfelelője, az FSZB bakancsa alá, amilyen lelkesen annak idején erről beszélt. De hiszem, hogy mindig a népé az utolsó szó, és végül a magyarok álma is valóra válik a szabadságról.

Hát ha az álmok kergetéséről van szó, akkor abban igazán jók vagyunk. Csakhogy tökmindegy, miben hitt és ki volt Orbán 30 éve, most ez van, és a magyarok jelentős része a saját szabadságát Orbánon keresztül gyakorolja. Nincsenek semmiféle álmai a szabadságról. Ez így pont jól van. Ennyi szabadság is elég. Emberi jogul nem beszélnek, de örülnek a rezsicsökkentésnek, gyűlölik a liberalizmust, és gyűlölik a soha nem látott idegeneket. Mert az igazi magyar ember minőségét az adja, ha a szájába rágott csatakiáltásokat mantrázva a sarokban rázza az öklét, hogy ide nem jön senki és nem veszi el azt, ami az övé.

Kulcsmondat a filozófustól, aki két órát vesztegetett el az életéből azért, hogy jobb beletásra bírjon egy olyan embert, akit soha senki nem bírt jobb belátásra:

… egyként kezel minden muszlimot, és ennél nagyobb szolgálatot nem is lehetne tenni a radikális iszlamizmusnak.

Erről van szó. És hogy milyen jó szolgálatot tesz a mindenfajta radikalizmusnak, azt semmi nem példázza jobban, mint Horváth Szilveszter, a Bács-Kiskun Megyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat Kubatov-csatlós elnöke. Aki csupán az egyike azoknak, akik hangosan kimondják, amit Orbánék annyi éve a propagandán keresztül sugallnak: a migránsok 90 százaléka terrorista, ha nem kapnak egy szál cigit, megkéselik az embereket. Aki nem akarja, hogy a gyerekét tíz ilyen terrorista megerőszakolja, az fogjon meg még legalább három embert és két kézzel szavazzon a Fideszre. Ennyi. Ez Magyarország 2019 áprilisában, egy európai választás előszobájában. Kifordult szemekkel hörögve, szűkölve, olyan távol Európától, amilyen távol az elmúlt 30 évben soha nem volt. Ahol a lealjasodásnak nincsen felső határa (képzavar ide vagy oda) és ahol nincsenek minimumok.

Sajnálom, hogy ma reggel sem a mókáé meg a kacagásé volt a főszerep, de majd legközelebb. Addig is tartsanak velünk ma is. Szép napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS