Hello, világ! Jó reggelt, végre megint hétfő, de legalább már csütörtök. Nem ezen a napon szokott lenni a kormányinfó nevű szórakoztató műsor? Akkor miért tegnap volt? Gondolom, nem tűrt halasztást szájbarágni, hogy a miniszterelnök úr így száll le a bicikliről, ahogyan Brüsszelben leszállt róla.
Azért abban van valami elemi erejű undorítóság – nem mintha azt ki tudnám heverni, hogy az Európai Tanács milyen undorító módon hányt bele az európai választópolgárok orcájába és köpte le a demokratikus választást -, amikor Gulyás Gergely jóllakott óvodás Miniszterelnökséget vezető sztárjogász tényleg a cigányokat a civilek ellen és a civileket a cigányok ellen kijátszva, uszítva tolja, hogy nekik márpedig jár a Norvég Alapok 70 milliárdja és vagy ők fogják megmondani, hogy annak a 10%-át ki mire költse, vagy senki. Mert nekik egyáltalán nem elég a 90%, ők a 70 milliárd 100%-áról akarnak dönteni. Norvégia részéről elvárás, hogy a teljes össze 10 százalékát egy kormánytól független intézmény ossza szét a magyar civilek között, ezért inkább nem kell nekik 63 milliárd, csak azt a 7 milliárdot nehogy olyanok kapják és ne olyanok rendelkezzenek a sorsáról, akik nincsenek rajta a kormánypozitív, rezsimet éltető, széllel szembe soha nem pisilő szervezetek listáján.
És basszameg, Gulyásnak tényleg ráfért a pofájára, hogy Norvégiával a vita tárgya az, hogy ők, a magyar kormány nem viselik el, hogy az amúgy is jól eeleresztett Soros-szervezetek kapják azt a pénzt, hanem az egészet a cigányok felzárkóztatására (!!!!), mert ott sokkal jobb helyen lenne. Mindezt úgy, hogy egyrészt a Norvég Civil Alapon keresztül eddig is támogattak civilek révén roma integrációs projekteket, másrészt a roma integrációs projektek soha meg nem valósulása Farkas Flórián nevezetű köztörvényes nevéhez kötődik. Ehhez képest Gulyás azt mondta, hogy Farkas Flórián ügye csak egy lábjegyzet a kormány romaintegrációs törekvéseinek fene nagy sikertörténetében. Jó, akkor én ezt már tényleg nem hiszem el. Mint ahogy azt is csak nehezen vagyok hajlandó felfogni az agyammal, hogy Orbán első dolga a Fehér Házban – ahova 18 év után bebocsáttatást nyert – az volt, hogy arra kérte Trumpot, gyakoroljon nyomást Norvégiára a Norvég Alap magyar civil szervezeteknek szóló 7 milliárd forintja ügyében. Ha lenne a gödörnek alja, ezek az aljas, bosszúálló, pitiáner alakok már a következő/sokadik gödröt ásnák.
Tegnap utaltam rá, nehogy véletlenül valaki abba a hibába essen, hogy a köznevelési törvény keddi zárószavazásának elhalasztásából azt olvassa ki: az elvtársak jobb belátásra tértek, és felmérték a jogszabályba fércelt újabb pusztítás várható következményeit. Lófaszt. Csak az a problémájuk, hogy a szóbeli értékelés lehetőségét meg akarják tartani. Ezzel szemben például az alternatív iskolákat ellehetetlenítő passzust, miszerint legfeljebb 30 százalékban térhetnek el a nemzeti alaptantervtől, nem tervezik módosítani. Így is kell. Csakazértis, erőből.
Mindeközben. Míg a fővárosi kormányhivatalok előtt kígyóznak a sorok megalázó körülmények közt dolgozhatnak azok a kormányhivatalnokok, akik a munkaerőhiány pótlására, sőt gyakorlatilag a fővárosi ügyfélfogadás összeomlásának megakadályozása érdekében jöttek sürgősen Budapestre. Vidéken mintegy 4000 ember hiányzik a területi közigazgatásból, csak Budapesten több mint 600 dolgozói hely áll üresen. Gulyás Gergely szerint 35, Budapestre hozott dolgozóval megoldották a problémát. (Index) Ez az az cinizmus és arrogancia, amit még Lázár János, a műfaj egyik felhőkarcolója is megirigyelhetne.
Az MTA sírját megásó szintén stratégiai rombolással felérő, a fideszkádéenpés szavazógépezeten sikerrel átnyomott másik dicsőséges fércmunkájukkal kapcsolatban a Gulyás nevű azt mondta, nem számítanak semmilyen uniós szankcióra. Én sem gondoltam, hogy ilyesmit feltételeznének a mindent porig rombolás, kisajátítás nagymesterei, de azért az Európai Bizottság az eddigi sikertelen és sehova nem vezető ejnyebjnyék után most majd megvizsgálja a Magyar Tudományos Akadémia megcsonkítását célzó, kihirdetésre váró törvényt. Vizsgálódjanak csak, az mindig bejött eddig is. Ja, nem.
Gondolom, a néppárti bölcsek is vadul vizsgálódnak, aztán majd egyszerre felrántják mindhárman a szemöldöküket, megcsóválják a fejüket és megállapítják, hogy minden meg van bocsátva. Ezt olvasom ki Járóka Lívia nyilatkozatából, aki úgy lett ismét az Európai Parlament egyik alelnöke, hogy a képviselőknek írt kampányleveléből valamiért kihagyta, hogy magyar és azt is, hogy a Fidesz tagja. Járóka szerint most az lesz, hogy lecsillapodnak a kedélyek, valamint konszolidálódik a Fidesz és a Néppárt viszonya. Ez tök jó. Most hogy Orbán a politikai elfekvőbe tette Webert és Timmermanst (az erről szóló propagandacikk még az állampárti valósághajlítás rendkívül erős mezőnyében is kiemelkedő), nem marad más hátra, mint az elfektetett Weber oldalán a Néppártban maradni és tovább bomlasztani a tömörülést. Azért az cuki, hogy a Néppártban önmagát tökön rugó, azaz önfelfüggesztő Fidesz – néppárti színekben EP-alelnökké választott – képviselője azt bírja mondani, hogy
nagyon sok közös ötletünk van. Nagyon sok mindent szeretnénk megvalósítani a Néppárton belül és kívül is. Az elkövetkező időszakban is mindenképpen a legfontosabb partnerünknek tekintjük őket.
Partnerüknek, értem. Hogy a Néppárton kívül mennyi ötlete van a Fidesznek, azt sajnos pontosan el tudom képzelni. Járóka Líviából márpedig csak azért lehetett EP-alelnök, mert a Fidesz a Néppárt ellen indított lejárató, mocskolódó akcióikat elfelejtették, és inkább maradtak. Meg is érdemlik egymást. Különben Dobrev Klára is az EP egyik alelnöke lett, az ügyeletes sakál pedig hányja is az epét rendületlenül. A Vajon mit szeret Brüsszel annyira a Szemkilövetőnében? című remekmű iránytű annak megértéséhez, hogy ebből az országból miért nem lesz soha a büdös életben egy normális ország.
És miközben Orbán világpolitikai tényező egyszemélyben osztja a lapokat Európában, félkézzel küld a politikai elfekvőbe neki nem tetsző politikusokat, emel fel másokat és a jobban teljesítő Magyarország című rablómesével követeli magának a tiszteletet, a valóságban kicsit más a helyzet. Csak három olyan ország van az Európai Unióban, ahol az emberek kevesebb pénzt visznek haza, mint a magyarok. A magyar átlagos nettó bér a negyedik legalacsonyabb az EU-ban. Ez vagy szemenszedett hazugság, vagy ha nem, akkor szándékosan így akarják az elvtársak, hogy legyen honnan utolérni Ausztriát. Ez amúgy a korábbi állapotokhoz képest egy helyes lecsúszást jelent. Ha unortodoxul szemléljük, akkor viszont majdnem elcsíptük a dobogót: csak Lettország, Románia és Bulgária előzött meg.
Nem baj, mert így is büszkék lehetünk: mimagyarok 405 milliárd forint rezsit csengettek az állami közműmamutnak. Gondolom azért, mert a kormány ezt is jól megvédte, és mert volt mibű. Az, hogy miért elsősorban az állam jár jól azzal, hogy július elseje óta egyesült a nemzeti közműholding (NKM) földgázszolgáltatója és áramszolgáltatója, a fent hivatkozott cikkben találnak magyarázatot azok, akiket érdekel. Azt ne felejtsük el, hogy nekik a haza az első.
Úgyhogy az sem lesz különösebb megrázkódtatás, ha a Kocsis Máté által korábban belengetett 10-15 milliárd helyett legalább 60 milliárd forintba fog kerülni a 2022. januári kézilabda Európa-bajnokság megrendezése. Alsó hangon. Aztán még tíz évig tovább drágul, de ha már olimpiát nem sikerült, ez a minimum, nem? De.
Közben változatlanul tízezrek hiányoznak ezen a nyáron is a munkaerőpiacról (tavaly nyáron még ennél is szarabb volt a helyzet, de összeomlott az ország? Nem omlott össze, úgyhogy ne hőbörögjünk), de legalább már majdnem tíz család megkapta a babaváró támogatást. Szállunk, hasítunk, féknyúzzal pedig nem foglalkozunk.
Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátor márpedig foglalkozik mindenkivel, aki bírálni merészeli a világhírű Orbán-kormányt. Miután Schmidt Mária már a minap lehordta a sárga földig Timothy Garton Ash történészt, Kovács levélben reagált az oxfordi professzornak a brit The Guardianban megjelent Magyarországgal foglalkozó cikkére. Amelyben Ash az illiberális demokrácia képtelenségéről, a sajtószabadság hiányáról, a roggyant jogállamiságról és arról értekezett, hogy Európának nem kellene hagynia, hogy a saját pénzén számolják fel a demokráciát Magyaroszágon. Az üzembiztosan működő Kovács megmondta a tutit: Magyarországon minden nagyon szép és minden nagyon jó. Sajtószabadság azért van, mert a kormánykritikus lapok és tévécsatornák nagyobb közönséget érnek el, mint a kormánypártiak. Csak akkor tudnám, mi a francért ölik a közpénzt olyan orgánumokba, amiket a kutya nem olvas és nem néz. Egyébként hasítunk, de tényleg: nő a házasságok száma, csökken a válásoké és az abortuszoké, a születésszám emelkedik, a nők munkavállalásai rátája soha nem volt még ilyen magas, a magyar GDP-növekedés vezető az EU-ban, a munkanélküliség alacsony, a kamatlábak is, a bérek pedig növekednek, azok a magyarok pedig, akik a 2008-as gazdasági válság után elhagyták az országot, most hazatérnek.
Egyelőre ennyit a Földi Paradicsomból, később jövünk! Minden jót!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.