Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha egy ország ennyire vak és hülye, az megérdemli, hogy halálra szívassák

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, szép vasárnapot! Mától megint velem kell beérni egy darabig, akinek ez nincs ínyére, attól előre is elnézést kérek. Nem tudom, ki látta a Dogma című filmet. Tudom, hogy az ismerőseim közül nem mindenki volt oda érte, én igen, de ez az én privát problémám. Azonban úgy tűnik, nem csak én láttam, hanem vagy a komplett kormány, vagy maga Orbán Viktor, vagy csak a főpropagandista, de hogy valami nagyon vicces (röhejes) párhuzam van a legújabb kormányzati bohóckodás, és a film között, az halál biztos. Aki látta a filmet, az valószínűleg emlékszik. Aki nem látta, annak röviden elmesélem az ide vonatkozó részt: az egyház hívei erősen fogyatkoznak, valamit ki kell találni, hogy visszacsábítsák a híveket. Meg is születik a nagy ötlet: modern, menő Jézus kell. Egy szimbólum, amit szeretni lehet. Nem az a búbánatos, akit felkalapáltak a keresztre, hanem egy élettel teli, vicces alak. Így született meg Jézus haver.

No. Nem tudom miért, de ez a filmrészlet ugrott be erről:

Facebook/Orbán Viktor

Böjte Csabát kell nézni, nem a reklámhordozó felcsútit.

Fotó: Szecsődi Balázs/Miniszterelnökség

Itt a kicsi pasit kell nézni. Láttam még több hasonlót, de vadhajnalban semmi kedvem nincsen előkotorni. Remélhetőleg így is sikerült elmagyaráznom, mire gondolok.

Most pedig mutatok valamit. Ez is egy feliratozott videó, amit olyan remek dolog lenyúlni, és úgy tenni, mintha nem lenne ismerhető a forrás. Mindegy, nem az a fontos, hanem az, amiről szól. Nem különös, hogy miközben a németek tisztában vannak azzal, hogy a magyar melósok bagóért dolgoznak a német autógyáraknak, a végtelenségig kihasználják őket és ebben a magyar kormány teljes mértékben kiszolgálja a német (és minden más, nem magyar) vállalatokat, a magyarok ebből semmit nem akarnak látni?

Orbánék gyakorlatilag eladták a magyar munkaerőt bagóért, így lehet döngetni a mellkast a statisztikai adatokkal (közben átírni a törvényeket, a munka törvénykönyvét is ide értve, a multik igényeinek megfelelően), és  megvan az a járulékos haszon (nem, nem járulékos, ez a sokkal nagyobb nyereség), hogy az autógyárak elég erővel rendelkeznek ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak akár a német kormányra – Merkel hmmm… simulékony viselkedése elég jól példázza a dolgot -, a német kormány pedig az Unióra. Így aztán Orbán zavartalanul szívathatja az egész országot, az Unió továbbra is ész nélkül önti a támogatást, és segít életben tartani a rezsimet. Mi pedig – akik ebben az országban élünk – le vagyunk szarva.

Itt a videó:

Egyébként jó ütemben jönnek a kínaiak is – éppen most vásárolták meg az Ikarust -, nekik is megéri. Ha itt gyártják a termékeiket, az uniós, nem kell behozni, sem vámot fizetni. És akkor még Putyinról nem beszéltünk, bár az a kapcsolat más jellegű, ami persze nem jelenti azt, hogy Putyin ne ragadna meg minden lehetőséget, némi haszonért cserébe. Ami nem Mészáros Tiborcz nevén van, azt a külföldiek tartják kézben. Mi pedig húzhatjuk az igát, de rohadtul meg is érdemeljük. Ha egy ország ennyire vak és hülye, az megérdemli, hogy halálra szívassák.

Fussunk neki a napnak, mert abban jók vagyunk. Hamarosan beszólunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.