NEHAZUGGY

Ha a büdös propaganda gyártásának kényszere most is felülírja a józanságot

Hello mindenkinek, jó reggelt kívánok! Azt hiszem, nekünk bebaszott. Mármint nem most, már sokkal régebben, de most teljesedik ki a megkérdőjelezhetetlen elmegyógyintézet. Olyan mértékben és formában, amivel én még ilyen brutálisan töményen SOHA nem találkoztam. Az a baj, hogy ebben egyáltalán semmi túlzás nincs.

Ahhoz fogható tömény bullshit, amivel a miniszterek elnöke megnyitotta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évét, szerintem a fékevesztett, láncait levetett őrjöngő tombolás új szintje. Már az sem volt a szellemi egészség jobban teljesítésének manifesztációja, amikor Matolcsy György elmagyarázta nemrég, hogy kanyarban is lehet, kell, sőt érdemes előzni, ám a doktor úr tovább ment, és sikerült megfejelnie tegnapi gazdasági évnyitójában azzal a dakota bölcsességgel, hogy igaza lehet annak, aki szembemegy az autópályán a többiekkel. Ez így külön-külön és együtt is sok mindent megmagyaráz a nyilvánvalóból. Mármint abból, hogy kik ezek az emberek és mit képviselnek. Ez a szóhasználat önmagában is aggasztó, arról nem beszélve, hogy mit üzen ez az alattvalóknak.

Akiknek persze jutott most is bőven szerep a nagyívű előadásban, amelyről viszont nekem nem sikerült eldöntenem, hogy valójában mi volt a mondanivalója. A Varga-Parragh-Matolcsy-Orbán kvartett egyrészt arról lamentált, hogy a turizmusnak kampó, itt a világjárvány, a gazdaság visszaesik, teljes szektorok dőlnek be a koronavírus miatt, másrészt viszont azt hangoztatták, hogy mindez leginkább pszichológiai veszély, ami az elkerülhetetlennek látszó gazdasági lassulás ellenére még nagyobb növekedési tempóba kapcsolható. Mármint hogy ezek a mindenkinél okosabb emberek, akik nem restek kanyarban előzni és az autópályán szembemenni a forgalommal, majd ezt is megoldják nekünk/értünk, miközben mindenki más összeomlik.

Bár tíz év alatt már számos kétségbeejtő nemzetkarakterológiai kiselőadásban ellentmondást nem tűrően vázolta őfelsége, hogy milyen is a magyar fajta (én nem tudom, hogy erre honnan veszi a bátorságot, de láthatóan jól megy neki, sikerült a saját maga hatása alá kerülni, megejtő), abból most már biztosan nem enged, hogy az elmúlt tíz évnek nincsen párja Trianon viszonylatában:

Kicsit elkanyarodva a könnyes szemű nemzeti hőstől: azt joggal kérdezhetné bárki (pláne a papírzsebkendőbe tüsszentő Varga Mihály láttán), hogy vajon miközben a koronavírus-helyzet magaslatán álló operatív törzs éppen előterjesztette halk javaslatát a tömegrendezvények felfüggesztéséről, mennyire volt jó ötlet megtartani ezt a bulit, ahol a fideszes gazdasági élet krémje órákon keresztül egy légtérben tartózkodik, kezet fog, ölelkezik, és ívesen leszarja nem csak a magyar hatóságok, de a nemzetközi szerveztek ajánlásait is. A válasz szerintem az érinthetetlenség illúziójában keresendő. Ők, a fejesek, a hatalmasok nem fertőződhetnek meg, a koronavírus csak az iráni egyetemistákat szereti, az ilyen remekbe szabott, száz éves távlatban párjukat ritkító államférfiakat nagy ívben elkerüli. Ha meg valamiért mégis elfajulnak a dolgok, akkor majd lehet Berlusconi példáját követni és menekülni. Külföldi kastélyokba vagy föld alatti bunkerekbe. Visszakanyarodva a könnyesbúsbüszke melldöngetéshez.

Tehát az orbánista elmúlt tíz év páratlan gazdasági sikerének magyarázatát és nagy titkát a gazdaságpolitika valamint a nemzetkarakterológia/a nemzet kultúrantropológiai sajátosságainak találkozásánál kell keresni és megtalálni. Eszerint a képlet szerint: valamit gondoltunk az egyetlen számról, a végső gyökérről, az egyetlen együtthatóról. Hogy hogyan tudod megérteni a saját népedet, mit gondolsz róla, mit akar, mi az, ami teljesítményt vált ki belőle, és mi az, ami ellenállást vált ki. „A nagy titok” márpedig itt van elásva: a magyarok egyszerre büszkék és szemérmesek.

Nem egyszerűen jó emberek akarunk lenni, büszkék akarunk lenni arra, amit csinálnuk, egyenként és közösen is. A magunk, a családunk és a hazánk teljesítményére is büszkék akarunk lenni. De a magyar komplikált fajta, mert nem akárhogy akar büszke lenni: nem bírja a harsogást, és nem magamutogató. A magyar alapvetően, ösztöneiben szemérmes fajta. A büszkeség és a szemérmesség kombinációját kellett megtalálni, ezeket a népi ösztönöket kellett megszólítani a gazdaságpolitikával, szerintem ez sikerült.

Idő kellett, ameddig a végső gyökértől az ösztöneiben szemérmes, büszke, komplikált magyar fajtáig összeraktam a képet, ami sajnos azóta már szét is esett. Ugyanis ez itt megint, újra, sokadszorra is az orbánista politizálás ijesztő önleleplezése: nem a jól felfogott gazdasági-politikai érdekek szerint hoznak döntéseket, hanem a szemérmes magyarok ösztöneit és lelkének húrjait pengetik aszerint, hogy mit mutatnak azok a háromnaponta elvégzett szondáztatások, amire Rogán Bűnöző Antal százmilliárdokat kap. Ezt is tudtuk, csak nem sejtettük. A fenti dagályos-ragacsos populista eszmefuttatás alapján nem hiszem, hogy bizonyításra szorul, úgyhogy fenntartom: nekünk koronavírus-vészhelyzet nélkül is harangoztak, így viszont még annál is jobban fognak fájni a gyökereink.

Azt már nem is mondom (de!), hogy az EU állam- és kormányfőinek kedd délutáni videokonferenciáján, amelyet Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kezdeményezett a világméretű járvány ügyében, a Mórickát jobbról előző Orbánnak megint nem jutott eszébe más, úgyhogy mig-rán-so-zott egy öblöset. Najó, állítólag az aktuális magyarországi járványhelyzetet is ismertette (nagyon kíváncsi lennék, hogy egészen pontosan mit sikerült kiemelnie ezen a téren, azon kívül, hogy mindent az ellenőrzésük alatt tartanak), de a bekattanását, amit szerintem a halálos ágyán is ismételgetni fog – migráns, migráns, migráns! -, ezúttal sem sikerült magába fojtania: az illegális migráció és a koronavírus-járvány között egyértelműen kapcsolat van, hiszen számos bevándorló Iránból vagy Iránon keresztül érkezik, amely a fertőzés egyik gócpontja. Akkor elmondanám a doktorminiszterelnök úrnak, hogy azok az iráni diákok, akikre most próbálják rákenni, hogy Magyarországon miattuk és csakis miattuk probléma a járvány, kurvára nem migránsok, baszki, hanem olyan emberek, akik rengeteg pénzt fizetnek azért, hogy itt tanulhassanak, vagy akik a magyar kormány által felajánlott ösztöndíjaknak köszönhetően tanulnak itt.

Undorító ez az eszelős migránsozás olyan körülmények között, hogy az operatívnak nevezett operett törzs és úgy általában a magyar hatóságok mindeközben egyáltalán nem hajlandóak együttműködni a sajtóval, ami kurva fontos lenne ahhoz, hogy a pánik ne terjedjen. Kérdésekre nem válaszolnak, vagy nem időben válaszolnak, vagy sunnyognak és összevissza beszélnek, a mikrofont kicsavarják a kérdező újságíró kezéből, a parlamenti képviselővel a tisztifőorvos asszonyság nem hajlandó szóba állni és megtagadja tőle a tájékoztatást, ellenben gyártatják a propagandamédiával a gennyesen fröcsögő firkálmányokat arról, hogy itt az ellenzékkel és a sajtójával van a probléma. Miközben az is teljesen érthetetlen, hogy tényleg volt egy őrült, aki az Olaszországban tartózkodó magyaroknak azt javasolta, hogy húzzanak haza minél előbb. Hátha szükségünk van import fertőzésre.

Tehát csak azt akarom jelezni, hogy egyszerre válsághelyzetet kezelni és önfényező propagandát tolni nem lehet. Ha a büdöstalpú migránsozás most is fontosabb, mint mondjuk elegendő számú koronavírus teszt elvégzése (közben 13-ra ugrott a fertőzöttek száma), ha a propaganda moslék gyártásának kényszere most is felülírja a józan észt és a hatékony védekezést, akkor az ösztöneiben szemérmes, büszke magyar fajta fejjel fog beleállni a földbe.

Utóirat (via KSH): 2020. februárjában a fogyasztói árak átlagosan 4,4 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az élelmiszerek ára 7 százalékkal nőtt, ezen belül a sertéshúsé 27,3, a párizsié, a kolbászé 21,5, a szalámié, szárazkolbászé és sonkáé 11,0, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 10,3, a tejé 9,4, a kenyéré 7,6, a házon kívüli étkezésé 7,2 százalékkal lett magasabb.

Szemérmes jóétvágyat kívánok magunknak, később folytatódunk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább