„— Nincs már messze. — Mindig messze lesz.”
— Nehéz?
— Nehéz.
— Vigyem kicsit?
— Az én dolgom. És nem is bírnád.
— Akkor hadd segítsek!
— Bírom.
— Nem úgy nézel ki…
— Ne törődj vele.
— De már az előbb is elejtetted. Kétszer.
— És kétszer fel is álltam.
— Harmadszorra már nem fogsz.
— Meglátjuk.
— Szúr?
— Szúr.
— Az szar.
— Az bizony.
— Nincs már messze.
— Mindig messze lesz.
— Fölfelé a legrosszabb.
— Ahogy mondod.
— Szomjas vagy?
— Igen.
— Akkor tessék, igyál… és odafönt mi lesz?
— Isten tudja. Nem én döntöm el.
— Akkor miért csinálod?
— Mert muszáj.
— Nem értem.
— Majd megérted.
— Én nem csinálnám.
— Szerintem te is csinálnád.
— Miből gondolod?
— Abból, hogy itt vagy. Velem.
— Már csak néhány lépés…
— Akkor sikerülni fog.
— …
— …
— Megjöttünk!
— Meg.
Ledobta a nehéz, átázott, hántolatlan fenyőfarönköt. Rágyújtott és leült a rönkre. A gyerek elbűvölten ugrándozott körülötte. Pihent kicsit, aztán elindult lefelé, a következőért.
Négy volt még hátra aznap.
Zacharov Tivadar
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.