NEHAZUGGY

Fel kellene kérnünk Sorost, avatkozzon már belénk is egy kicsit

Napsugaras szép reggelt! Máris itt a szombat. Legalábbis a mi utcánkban az van, remélhetőleg máshol is. Orbán Viktor alighanem még mindig harcol valahol értünk (utoljára Brüsszelben pacsizott egy motoros rendőrrel, mert ő ennyire közvetlen fickó, amint nem Magyarországon van), mert eddig nem sok győzelmi jelentés érkezett. Már amennyiben a propagandamédia jajveszékelését nem tartom annak (Soros írta a jogállamisági jelentést Magyarországról), márpedig nem tartom annak. Van jó hír is. Orbán Balázs előlépett a valahonnan (ahol eddig tartották, onnan), és piszkosul elkezdett mindenhez nagyon érteni. Leverte Cseh Katalint egy vitában – ezt is lakájéknál olvastam -, megszakértette az Európai Uniót, és még a járványhoz is jobban ért, mint a virológusok. Bűn, hogy eddig nem aknázta ki a kormány ezt a sokoldalú tehetséget.

Az Európai Uniónak komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy egy milliárdos spekuláns miért adhat tanácsokat arról, hogy milyen jogállamisági előírások érvényesüljenek azokban az országokban, ahol az ő befolyása nem érvényesülhet a kormányon lévő keresztény-konzervatív erők miatt.

Ezt Völner Pál mondta. Esküszöm, rettegés szagot érzek. Meg valami mást is, amit most nem tudok beazonosítani. Ha jól értem, gyakorlatilag az Unió legtöbb országát Soros György irányítja, ahol nem keresztény-konzervatívnak becézett szélsőjobbos-populista-nacionalista kormány van. Amennyiben ez igaz, fel kellene kérnünk Sorost, avatkozzon már belénk is egy kicsit, mert lassan már csak Albániát tudjuk megelőzni néhány dologban, senki mást.

Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy megsegíti  kormányunk a bortermelőket, mert a járvány megtépázta az ágazatot. Hogy ezt hogyan csinálta a járvány, azt saját erőből nem vagyok képes kitalálni. Pedig igyekeztem. Amennyire tudom, a covid nincsen hatással sem a szőlőtermésre, sem pedig a bor kiforrására. Mindegy. A kormány segít. A bortermelők 2,2 milliárd forint átmeneti támogatást kapnak, ezen fölül 4,8 milliárd forintot szán a kormány promócióra. Gondolom, nem szükséges felhívni a figyelmet a két szám közötti arányra. Fele annyiból támogatnak, mint amennyiből reklámoznak. A támogatás – elméletileg – a termelőkhöz kerül, a reklámra szánt pénz pedig nyilván néhány olyan ismerős céghez (nem az én ismerőseim, hanem például Rogáné, Szijjártóé), ahová az eddigi milliárdok. Ezt aztán majd lehet tovább osztani – az alkotmányos költségek elszámolása után – például a propagandaportálok finanszírozására. Ha igazak a sajtóértesülések, Nagy István azt is igyekszik elérni, hogy valamennyi alkoholt lehessen fogyasztani autóvezetés előtt. Mert a bortermelők bajban vannak. Értem. A pálinka-szabadságharc mellé felzárkózhat az ittas vezetésért folytatott szabadságharc is. Szerencse, hogy az Orbán-kormány politikusai tökéletesen tisztában vannak azzal, mi a fontos az országnak.

De az ittas vezetés mellett van még itt valami, ami sorsdöntő jövőnk szempontjából. A Meseország mindenkié című könyv betiltása. Erre feküdt rá a fideszes média és az őhazájuk. Demonstrálnak és mindenféle módon tiltakoznak a könyv ellen. Biztosan nem szóltak nekik, hogy már elfogyott a boltokból. Olvasni pedig nem szoktak, mert akkor tudnák, hogy miről szólnak a mesék. Fene tudja, ha nekem lenne olyan korú gyerekem, én nem akarnám homofóbnak, rasszistának és gyűlölködőnek nevelni, az biztos. Igazán nem akarom megzavarni Dúró Dóra elszánt harcát a mesék ellen, de azért felhívom a figyelmét például a Ribizli a világ végén című mesekönyvre. Ebben is van szó homoszexualitásról, bántalmazásról, fogyatékossággal élőkről, családon belüli erőszakról. Sőt, mást mondok. Tessék elolvasni Ortutay Gyula, Kovács Ágnes és Dégh Linda szerkesztésében a háromkötetes Magyar népmesék című mesegyűjteményt. Ilyenek vannak benne: Hamupipőke királyfi, A király, aki a lányát kívánta feleségül, vagy például a Leányból lett férfi. Ezek népmesék. A népmesék mindig is foglalkoztak azokkal a témákkal, melyeket most kedves fajvédő barátaink le akarnak tagadni, be akarnak tiltani. Sőt, nem csak a magyar, a világ minden népmeséi között találkozunk a mássággal – mindenféle mássággal – foglalkozó, azokat a gyerekek nyelvén feldolgozó mesékkel. Ebből több dolog is következik. Egyrészt az, hogy homoszexuálisok, transzneműek eddig is, mindig is voltak. Nem divathóbort, ez is beletartozik a természet rendjébe. Másrészt az, hogy régebben normálisabbak voltak az emberek, de legalábbis nem voltak olyan megélhetési gazemberek, akik képesek lettek volna a másság elleni gyűlöletre felépíteni egy kampányt, egy propagandahadjáratot, tüntetést. Harmadrészt pedig úgy tűnik, azok lettek szélsőjobbosok (fideszesek és dúródórások), akiknek a szülei nem olvastak mesét elalvás előtt, és nem is beszélgettek a gyerekükkel arról, hogy a világ sokszínű, éppen ettől olyan gazdag és szép.

Nem tudom persze, mi lehet a megoldás. Mesét olvasni ezeknek a beteglelkű embereknek már késő. Szánom őket, mert azzal töltik a drága idejüket, hogy mások ellen gyűlöletet keltsenek, holott ezernyi hasznos dolgot csinálhatnának helyette. Talán a hittan vagy erkölcstan helyett kötelező meseolvasást kellene bevezetni az iskolában. Persze rajtuk ez már nem segít, de talán a következő generáción igen.

Jó ébredezést, szép reggelt! Hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább