Kedves mindenki! Beleértve mindazokat is, akik vélt különlegességük, magasabbrendűségük okán úgy gondolják, bizony ők kilógnak a sorból (nem, nem lógnak ki)! Jó reggelt kívánok a hét második hétfőjén, ami ezen a héten csütörtökre esik, remélem nem bánják! Szándékosan távol tartottam magam a doktorminiszterelnökúr ünnepinek csúfolt, soros, gyomorból jövő hörgésétől, azért megkésve bár, de az utókor számára idepakolom a kedvenc állításomat:
Élni kell. Éltünk, ahogy tudtunk. Nem volt olyan rég, emlékszünk még. Bedeszkázott égbolt, rossz alkuk, alakoskodás, rejtőzködés, lapos félrenézések, bezárt szívek és bizalmatlanság. A diktatúrák rideg mindennapjai általában visszanyesik az emberi méltóságot és még bukásuk után is üresség, megcsappant életerő és kisszerűség szokott maradni.
Fején találtatott a szög, sufnijogász elvtárs, kékplakátra vele! Mi is élünk, ahogy tudunk ebben a politikai puskaportól sűrű, a torkunkat csípő, a lelkünket és az agyunkat egyaránt mérgező levegőben, ahol mindenki ellenség, kommunista és hazaáruló, aki nem élteti a nemdiktatúrát. A legszörnyűbb, hogy már most is látszik hogyan torzul és zsugorodik az emberi méltóság. Mármint az a kevés, ami mára még maradt belőle. Helyes a bőgés: a diktatúrák mind bukásra vannak ítélve, és az orbáni nemdiktatúra bukásának sem az lesz a legszörnyűbb tanulsága, hogy az ipari lopás hogyan vetette vissza gazdaságilag az országot, hanem az, ami a fejekben-lelkekben marad e csúfos menetelés után.
Kissé érthetetlen számomra ettől függetlenül is, hogy TGM mit nem ért azon, hogy Orbán Viktor október 23-án elsütött, sokadik véresszájú, hazugságoktól-csúsztatásoktól hemzsegő gyűlöletbeszédében elhallgatja, micsoda hatalmas sikert aratott ő, midőn sikerült elérnie a menekültáradat megfékezését. A hanyatló Nyugaton ugyanis leállították a közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai menekültek befogadását, és visszaküldik az újabban érkezetteket, vagyis azt teszik, amit a zseniális felcsúti gondolkodó rengeteg közpénzmilliárd elégetése-ellopása árán harsog évek óta. Amihez képest nagyívű igehirdetésében a félelem, a rettegés további magvait szórta kifele fogai kerítésén. Mit nem ért ebből a nálam sokkal bölcsebb, okosabb és műveltebb TGM? Mire számított? Hogy eljön az a nap, és pontosan október 23-án jön el, amikor félművelt populista majd leteszi a fegyvert? Ugyan, ne hülyéskedjünk már, mert tényleg úgy maradunk. Nincs itt semmiféle rejtély. A háborús pszichózis fenntartása Orbán fennállásának és harácsolásának egyetlen, de legalábbis legnagyobb titka. Ha nincs ellenség, harc helyett kormányozni kellene, és a valós problémákkal foglalkozni az ostoba, primitív, minden irányba vagdalkozás helyett. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez hiányzik a hatalomnak? Na ugye. Akkor ezt megfejtettük.
Miután New York kormányzójától, a volt amerikai főügyészen keresztül a CNN-en keresztül a Soros, Obama és a Clinton-házaspár is hasonló szerkezetű csőbombát kapott ajándékba ismeretlenektől, a magyar kormány legnagyobb képzelt ellenségének fia, Alexander Soros a New York Times-ban közölt véleménycikkében figyelmeztetett: a támadások nemcsak az érintetteket és családtagjaikat fenyegetik, hanem az egész amerikai demokráciát. Az ifjabb Soros emlékeztet arra, hogy míg korábban szélsőségesek és nacionalisták, valamint fajgyűlölők támadták az apját, ez 2016 után, amióta Trump az elnök, megváltozott. A támadások már a politika fősodrából érkeznek, pontosan olyan módon, mint Orbán és a Fidesz-kormány Soros-ellenes plakát- és gyűlöletkampányában látható volt. Ami a bombatámadásokat illeti, Alexander Soros szerint nem lehet eltekinteni az egyén felelősségétől, azonban a helyzet elfajulásában szerepet játszott az is, hogy a politikában divat lett démonizálni az ellenfeleket. Ebben nem csak az a borzasztó, hogy itt tart a világ, és itt tart benne a legmagasabb világi hely, hanem amit erre a hírre kiizzadtak magukból Orbán udvari talpnyalói. Akiknek egyetlen félmondat erejéig nem fért bele az, hogy elítéljék ezeket a mocsadék akciókat (nem volt nehéz kitalálni, hogy a tenyerüket is dörzsölgetni fogják), ellenben közös erővel kajánkodnak Soros dollármilliókat elszóró partyarc fián és azokon a nem fideszes portálokon, amelyek lehozták a hírt. Vagyis abból, hogy a gyűlöletpolitika – az, amit Orbán vagy Trump képvisel – butít és öl, ezt sikerült konzkvenciaként levonnia az egyik forintmilliárdokból élő álhírterjesztő propagandaegységnek:
A kis Soros magvas gondolatait nem meglepő módon elsőként a milliárdos blogja tálalta meglehetősen nagy terjedelemben. A feltűnő gyorsaság azért is meglepő a hazai fake news-gyártól, mivel az amerikai rendőrség egyelőre senkit sem gyanúsít az esetekkel. Talán érdemes lett volna megvárni a vizsgálat végét, és az esetleges tettes kézrekerítése után ítéletet hirdetni? Persze ez a hazai fake news-gyárat nem érdekli, a lényeg, hogy politikai ellenfeleiket próbálják meg ütni valótlan hírekkel.
El sem tudom képzelni, mit okádnának ki magukból ezek az Orbán-szolgák, ha a gazdájuk kerülne egy csőbomba rossz oldalára. Szerencsére ez még nem az alja, lesz ez még cifrább is, tekintve, hogy a két agysejttel közlekedő szellemi segédmunkások nem értik a lényeget: a gyűlöletszítás, a hergelés, az emberiség mi és ők-re való felosztása, az állandó ökölbe szorulás megtermi a maga rohadt, mérgező gyümölcseit. Mindig és mindenhol. És aki ma csőbombát küld, az holnap csőbombát kaphat. Ezért kellene elítélni az erőszakot, bárki ellen irányul is, mert ha elszabadul az elmebaj, bárki a pénisz rossz oldalára kerülhet, és senki nem fogja megkérdezni tőle, hogy ki a gazdád, kire szavaztál. Szólhatnának az amerikai főpojácának is (biztosan van olyan a környezetében, akinek még maradt némi józan esze), aki az Origo-Magyaridők tengelyt megszégyenítő üzemmódban ezt bírta kipréselni magából: a demokrata párti politikusok maguknak köszönhetik, hogy valaki bombát küldött nekik. Erre nincsenek nyomdafestéket tűrő szavaim, bocsánat.
Nem nagyon láttam az alábbi nem álhírt a napos oldalon, pedig megérne egy misét: Ausztria lezárta az osztrák-magyar határátkelők felét az autósok előtt. No, nem mintha a rendelet újkeletű volna, csak mostantól táblák is jelzik a tiltást, és bírságot is kiszabhatnak azok megszegőire. A hír az ebben, hogy a történésről beszámoló osztrák lap szerint az Ausztria keleti határain élőket a schengeni határnyitás után sok helyen zavarta a jelentős részben az ingázó, Burgenlandban dolgozó magyarok miatt megnövekedett forgalom. Nem kéne ezen felháborodni, kedves propaganda ügyosztály? Mert hiszen a kalandvágyból Ausztriában kalandozó honfitársaink szívnak ezzel, nem? Akkor meg? Őket ki védi meg? Ja, hogy vessenek magukra, ha nem tetszik a rendszer? Akkor jó.
Örömhírem van a nyugdíjasok számára is, akiket szintén úgy megvédtek kormányzatilag, mint a kurvaélet (de legalább nem jönnek a migránsok, hogy kicsavarják az Erzsébet-utalványt a kezünkből). Nyugdíjprémium ide vagy oda, évek alatt 176 ezer forinttal rövidíti meg az átlagnyugdíjast a kormány. A hajléktalanokat már megvédték, igaz hogy ezzel csak tovább növelik az egészségügyben már meglévő problémákat, de mivel a magyar egészségügy köztudottan világszínvonalú, nem lesz ezzel semmi gond. Közben a kultúrát éppen most fogják jól megvédeni: Tállai András professzor mondta, hogy már a kormány előtt van az előterjesztés, amely megszüntetné a színházi tao-támogatások mostani rendszerét (a fodballt ez nem érinti, ott minden fasza). Szép is lesz az, amikor Kásler Miklós összeesküvés-elmélet szakértő a félművelt gazdája és a névtelen kulturális házmesterek javaslatára osztogatja majd a közpénzmilliárdokat. Pofára. Mióta tudom, hogy még Bulgária is jobban teljesít az oktatási mobilitás tekintetében, mint Magyarország, ahol brutálisan befolyásolja a diákok teljesítményét a családjuk és az általul elérhető oktatási intézmény gazdasági-társadalmi státusza (aki szegény, az a legszegényebb, és ott is marad, ahonnan jön), azt hiszem megint megállapíthatom, hogy körbeértünk. Itt mindenki szívásra ítéltetett. Akár felfogja az agyával, akár nem.
Ennyi fért a ma reggelbe, ami nem fért bele, arról később. De legalább jön a tavasz, vagy mi. Legyen szép napjuk!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.