NEHAZUGGY

Ezért tényleg érdemes volt szétverni az SZFE-t

Ma reggel egyszerűen nem volt bátorságom se belemenni annak a hajnali órákban még meg nem erősített sajtóértesülésnek a felboncolásába, hogy ki mindenkit nézett ki magának az elvidnyánszkyattilásított, elfideszesített, liberális hüllőkeltető helyett nemzeti árvalányhajas színház- és filmművészetről álmodozó, az egyetem polgárságának torkán megkérdezés nélkül lenyomott orbánista vezetés, hogy majd oktatóként hozzájáruljon a világszínvonalú, megfelelő mértékben nemzeti és hazafias magyar színészképzéshez. Bár láttam a listát, és mondanivalóm is lett volna róla, inkább szóba se hoztam.

Lehet, hogy szégyenszemre, a NER tizenegyedik évében még mindig abban reménykedtem, hogy na ezt már nem. Ez biztos csak valami ordas félreértés lehet. Jó, megértettem. Lecserélik a zárakat, levágják az internetet, bezárnak, kizárnak, megtiltanak, a sakálmédiájukban hetekig, hónapokig módszeresen köpködik és rágalmazzák a benzinkutas-gépesített lövész profilú kuratóriummal szemben a művészet, az oktatás szabadságáért, a szájbatekert egyetemi autonómiáért, mint egyetemes értékért kiálló polgárságot, aztán nulla kredittel akarják lezárni a hallgatók félévét, az egyház kezére játsszák az Ódry Színpadot, vagyis eddig ismert formájában kirántják az intézményt a közösség alól, átneveznek, szétszórnak épületeket, bizniszelnek az ingatlanokkal az ezeréves autonómia romjain.

Jó, rendben. Nem, egyáltalán nincs rendben. Semmi nem volt rendben az első perctől kezdve. Azóta, hogy Semjén egy május végi éjszakán nem tudott aludni, és a sötétben gyáván lopakodva benyújtotta a fideszes parlamentnek azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében 2020. szeptember 1-től fideszes pártkatonákkal telzsúfolt alapítványi tulajdonba kerül át a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Semmi nem volt rendben a törvénytelenség és az embertelenség találkozásának eme bűzös határmezsgyéjén. Hiába küzdöttek egyenesen, tisztességesen és átláthatóan tanárok, diákok, a 70 napos blokád alatt egyetlen egyszer sem méltatta annyira őket az innovációs miniszteri székéről lemondani állítólag dehogy akaró Palkovics, hogy leüljön velük tárgyalni. Ahogy Fullajtár Andrea, a szétbarmolt SZFE szerdán felmondott osztályvezető tanára fogalmazott egy igen megrázó interjúban:

(…) nem tudom, mennyire világos: hiába mondta ki a Fővárosi Törvényszék, hogy nem lehet érvényteleníteni a félévet, hiába derült ki, hogy törvényes a sztrájkunk, hiába küzdöttünk, érdemi előrelépést semmi sem hozott; az például egészen elképesztő, hogy egyetlen egyszer sem ültek le tárgyalni a sztrájkbizottsággal.  Csak apró, pici pontokon sikerült megakasztani az úthengert.

Annak ellenére, hogy mindez világos volt, annak ellenére, hogy számos lelkesítő és példamutató mozzanata volt ennek a hatalmi gőggel és arroganciával szembeni kiállásnak, pontosan látszott, hogy az állampárti úthenger Vidnyánszky frusztrált, sértődött, bosszúszomjas természeténél fogva nem fog leállni, és a vérük árán is le fogják dózerolni ezt a független gondolkodásra, a jogaiért való kiállásra képes közösséget. Mert Vindnyánszky Attila eldöntötte, hogy ő nagy ember lesz, és ha már a szakma torkán nem tudta másképp lenyomni magát, akkor majd így lesz nagyon nagy ember. Hogy megszerzi az SZFE-t, amivel egyúttal részt vesz a felsőoktatás állami fenntartás alóli kiszervezésében és a fideszes mélyállam kiépítésében.

Úgyhogy addig mocskolódott, vádaskodott, addig keringett egyik párttévétől a másik pártkanálisig, addig ordibálta, hogy az oktatói munka alacsony színvonalú, hogy nem elég nemzeti, hogy kirekesztő, hogy szart se ér, ameddig elérte, hogy a színház- és filmművészeti szakma utánpótlás-képzésének csúcsintézményében a Zsámbéki Gáborok, Enyedi Ildikók, Szász Jánosok helyett jönnek a dúlt keblű párttévés propagandisták, az okleveles mikrofonállványok, a hűséges szolgák. Jön Velkovics Vilmos. Aki – mint tudjuk – a hatalmas nézettséggel futó Hír Tv-ben főműsoridőben szokott ordítva, röhögve, gúnyolódni a munkáltatói és gazdái politikai ellenfelein. Jön a magas színvonal, a minőség, a hazafias szemlélet. Jön a lojális fideszes pártkatonák sora, amely garanciát jelent arra, hogy a színházi és filmes felsőfokú képzés visszanyerje régi rangját. Ahogy Vidnyánszky Attila megálmodta.

Ha lehetett még egy lapáttal rátenni az SZFE közösségével szembeni megalázásra, akkor ezzel sikerült. Kétségeim már nincsenek, illúzióim még annyira se. Aki péntek este még képes a Hír Tv-ben megkérdezni a vele szemben ülő gépesített lövész-kancellártól, hogy az intézmény vezetésének van-e már ötlete a felmondott oktatók pótlására, miközben ő már pontosan tudja, hogy az egyik utánpótlás oktató ő lesz, az nem egyszerűen hülyére veszi a nézőit, az bármire, úgy értem bármire képes. És a NER-ben ez pontosan az, amire szükséges és elégséges ahhoz, hogy a hatalmat szolgáló és kiszolgáló, a meghívottai egy részét élő adásban megalázó úgynevezett műsorvezetőből érdemei elismeréseképpen az SZFE oktatója lehessen.

Ezért tényleg érdemes volt a felismerhetetlenségig faragni, azaz szétverni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Egyetértek Nyáry Krisztiánnal: ezek után sóra és ekevasra nincs is szükség.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább