Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezen már se sírni, se röhögni nem lehet

Jó reggelt kívánok! Visszatért a nyár, érik a kánikula, éljünk mi! Az amerikai függetlenség napja van ma, ez pedig azt jelenti, hogy Szijjártó Péter külügyminiszterként jegyzett ember már tegnap jó érzékkel mozdult rá arra a hálás feladatra, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok újjászületéséről szónokoljon az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének függetlenség napi fogadásán, amelyen David B. Cornstein új amerikai nagykövettel együtt mondott beszédet. Az MTI tudósításán fetrengve röhöghetnénk, ha nem volna végtelenül szomorú az a csúszómászó, csontig benyaló szánalmasság, amivel Petike hangján keresztül az egész Orbán-rezsim Trump lábai elé vetette magát. Anélkül, hogy bármit olyat mondott volna, amit esetleg még nem hallottunk. Nézzük:

Az amerikai néphez hasonlóan – a magyarok is igazi szabadságharcosok, és nagyra értékelik a szabadságot és a függetlenséget, amelyekért a történelem során sokszor meg kellett küzdeniük.

Az Egyesült Államokban és Magyarországban közös például az, ahogyan a nemzetközi sajtó kezeli az amerikai és a magyar kormányt. Magyarország nem fog beállni azoknak az európaiaknak a kórusába, akik “most már lassan hobbiszerűen” bírálják az Egyesült Államokat. Magyarország továbbra is “kiegyensúlyozottan, mindenfajta kritikát és kommentálást mellőzve fog hozzáállni” az amerikai kül- és belpolitikai döntésekhez.  

Szijjártó azt is megjegyezte, tökéletesen megérti Donald Trump elnök álláspontját a határvédelem kérdésében, és egyetért azzal az elvvel, hogy csakis egy adott ország döntheti el, kit enged belépni a területére és kit nem.

Ez az önámító, nettó hazug hablaty – és mi lenne Szijjártóval, ha nem gyalázhatná Európát egy állítólagos ünnepi beszédben – akkor válik igazán nevetségessé, ha mellépakoljuk David B. Cornstein amerikai nagykövet beszédének foszlányait. Akiről nem mellesleg azt kell tudni, hogy első hivatalos magyarországi látogatása nem a toporzékolásügyre, hanem a CEU-ra vezetett. Nos, Cornstein nem ragadtatta el magát, mint egy kretén óvodás, ő ilyeneket mondott:

Július 4-e fontos ünnep minden amerikainak, vagyoni helyzettől és bőrszíntől függetlenül, az elsőéves és a negyedik generációs bevándorlónak egyaránt. Ezen a napon az Egyesült Államokban a szabadságot, a jogállamot, a sajtószabadságot, a vallásszabadságot és a szólásszabadságot ünneplik. David B. Cornstein hangsúlyozta, hogy ezek nem pusztán szavak, a fontosságukat az Egyesült Államok tettei is bizonyítják.

David B. Cornstein megköszönte és méltatta David Kostelancik munkáját, aki ideiglenes ügyvivőként irányította a budapesti nagykövetség munkáját 2017 januárja óta.

Csak szólok a péniszerdőben tátott szájjal rohangáló, mindenkinek beszólógató, de erről nagyvonalúan megfeledkező hazug teremfocistának, hogy Kostelancik az az ember, aki korábban ügyvivőként vezette az amerikai követséget, és aki mindenféle csöpögő, bárgyú diplomáciai udvariaskodást kerülve egyenesen kimondta, hogy a magyar kormány felelős a sajtószabadság rohadásáért: a független médiatermékek számának csökkenéséért, a szolgamédia kézi vezérléséért és hirdetéseknek álcázott közpénz formájában történő felvásárlásáért. És hogy a helyzet szar, de legalább egyre romlik. Mivel Petitől tudjuk, hogy Szijjártó&Co. sosem ugat be Ámerikának, nem kritizál és nem is kommentál, jegyezzük meg: a Szijjártó-féle külügy olyan köpedelem módon hisztizve osztotta ki annak idején az ügyvivőt, hogy a fal adta a másikat. De hát francnak kell következetességet, gerincet, agyat keresni ott, ahol csak a szervilizmus és a torz nemzeti öntudat rikácsolása hallatszik a szellemi sötétség sűrű erdejében? Nem bírom megállni, szorosan kapcsolódó tartalom: ITT olvasható minden idők szolgacikke arról, hogy Orbán Viktorral nyerheti meg Trump a novemberi időközi választást. Ezen már se röhögni, se sírni nem lehet.

A párhuzamos univerzum tehát úgy néz ki, hogy Magyarországon tombol a szabadság, pláne a sajtószabadság, a magyar pedig egy szabadságszerető nép. Ja. Szereti, ha beleszarnak a szájába. Mindenféle közjogi méltóságok. Mert nekik mindent szabad. A tegnap nap másik hőse, ímhol. Kommentárt igényel? Nem igényel.

Ezzel a lendülettel el is érkeztünk a mindenkori legnagyobb kedvencemhez, Schmidt Máriához. Aki hazudik, történelmet hamisít, lebukik, majd ahelyett, hogy vállalná tettei következményeit, megsértődve toporzékol, mindenkit bemószerol, aki tényszerűen bizonyítja, hogy micsoda egy ócska némber ő, aztán elsunnyog és megússza. Bármilyen hihetetlen, még mindig a Dózsa László-Pruck Pál halszagú botránynál tartunk. Miután hosszú, szürreális és méltatlan pereskedés után kiderült az első ránézésre is nyilvánvaló: Schmidt oligarcha és NER-ideológus megsértette a néhai Pruck Pál kegyelethez való jogait, amikor az őt ábrázoló 56-os fényképre felvésette Dózsa nevét. A bíróság bocsánatkérésre kötelezte, illetve arra, hogy mindenhonnan tüntesse el a Dózsára utaló feliratokat és helyettük Pruck Pál nevét írja ki. Beleértve a Nagy Lajos király úti hatalmas, épület falára festett képet is. Schmidt azonban nem tudott beletörődni abba, hogy Dózsa hazudott, hogy ő maga is hazudott, ezért a bírósági ítélet végrehajtása helyett, vagyis ahelyett, hogy Pruck nevét ráírták volna a képre, inkább az egész átkozott falat lefestették. Ha nem lehet Dózsa, akkor Pruck se legyen. Ilyen kicsinyes, undorító, gátlástalan bandát nem látott a világ.

Újra megemlítem, nehogy elfelejtsük: holnap jelenése van a kézcsókdosás nagymesterének Angela Merkelnél, aki nem tudom, megbukott-e már ma, vagy csak ezután következik. Olvastam egy tanulságos írást arról, hogy bár Havasi Bertalanka sietett gyorsan kacsának nevezni azt a hírt, hogy a német kancellár összesen tizennégy országgal (köztük Magyarországgal) megállapodott a Németországban menedékjogért folyamodó bevándorlók befogadásáról, természetesen az igazság minden részletét ezúttal sem sikerült kibontania. Valójában egy politikai egyezségről van szó, ami eléggé távol esik a kacsától. Pont annyira, mint Havasi és Orbán az igazmondástól. A helyzet ocsmány, és semmi másról nem szól, mint Orbán zsarolási és szarkavarási vergődéseiről a migráció bonyolult és megoldásra szoruló kérdésére felkapaszkodva, arról minden lehetséges réteg bőrt lehúzva. Szerintem minden látszat ellenére szar lehet úgy élni, ahogy ez a lelkileg-erkölcsileg nyomorult ember. Mindegy, legyen az ő és a famíliája és mindazoknak a problémája, akik kezüket-lábukat törve lihegnek körülötte.

Vidám perceink keretében Varga Mihály közepes képességű pénzügyminisztert vagyok kénytelen idecitálni, maradtál volna Karcagon könyvelőnek jeligére:

A nemzeti valuta gyengülése nem fenyegeti a lakosságot és a költségvetés egyenlegét, az infláció továbbra is 3 százalék alatti és az olaj ára sem kritikus, így nem várható kormányzati beavatkozás. A jegybank figyeli a folyamatokat és indokolt esetben számíthat a kormány segítségére.

Az elmúlt években jellemzően az egészségügyi infrastruktúra fejlődött, mostantól viszont a humánoldal kap nagyobb hangsúlyt, ezért az egészségügy látványos javulás előtt áll. 

Az államadósság csökkentésére a kormány nem a megszorító intézkedéseket választotta, hanem Dél-Korea vagy Tajvan példáját követve abban bízik, hogy a magyar gazdaság kinőheti azt.

Elutasította az uniós agrár- és kohéziós alapok csökkentését és hátrányosnak nevezte Közép-Európa számára a tervezett elosztási arányokat. Európának azokat kell segítenie, akik saját magukat is képesek segíteni, a felzárkóztatási pénzekből nem a migrációt kell támogatni. Magyarország képes megállni a lábán EU-s források nélkül is, bár azok érkezése szerinte jelentős mértékben segíti a fejlesztéseket.

Ahol egy összeesküvés-elméletekben és fura alufóliasisakot igénylő transzcendens hiedelemvilágban élő tenyérjós a humántárca vezetője, ott a pénzügyek miniszterével szemben sem érdemes elvárásokat támasztani. Ezen tényleg már se sírni, se röhögni nem lehet. Nem baj, a jó öreg Billyvel kívánok mindenkinek szebb napokat, és ne feledjük: a józan eszünket óvjuk, amennyire lehetséges.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS