December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez lett mára a normalitás. Tíz év alatt összehozták, de legalább sokba is került

Hellohello! Jó reggelt kívánok, itt az új hét és vele együtt a váltáska is. Tegnap óta december is van, meg egy mínusz 10 fokon is túl vagyunk, ami ma csak rosszabb lesz, amennyiben támad a havazás és az ónos eső. Mondjuk december 2-án én jobban örülök ennek, mint amennyira a 28 foknak tudnék örülni. Árnyékban. De ez mind semmi ahhoz a háborús hétvégéhez képest, amelyben részünk lehetett, ha jól figyeltünk. Amelyből nekem még mindig nem sikerült teljes mértékben magamhoz térnem. Erről valószínűleg kizárólag én tehetek, és egyáltalán nem a Fidelitas nevű keltető tisztújító ideológiai dühöngője, ahol – lássuk be -, az elvtársak és az az egy elvtársnő, akit felengedtek a színpadra verset mondani, igen nagyot mentek.

A háborúval kapcsolatban kívánkozik ide többszörösen is az egyik legfelkapottabb kortárs szerző (izraeli történész), Yuval Noah Harari ama tézise, amely szerint egy autokráciában a népnek nincs politikai hatalma, így könnyebben küldik őket háborúba. Magukat nem öletik meg szívesen az emberek, másokat viszont már igen. Egy diktátor könnyebben elküldi az embereit háborúba, mint egy választott parlament.

Valami hasonlót fogalmazott meg, ennél még kiválóbban a nemrég elhunyt Vekerdy TamásHa majd meghalljuk egy nagy „államférfi” szájából, hogy utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk a hazánkért, a kultúránkért, a fehér faj felsőbbrendűségéért, a proletariátusért, tök mindegy, miért, jusson eszünkbe, hogy mindig, de mindig a te utolsó csepp véredre gondol a szónok, sose a sajátjára.

Ezúttal a hatalmas államférfi (aki nem diktátor, de igénye az volna rá, és sokan másoknak is) gondosan távol tartotta  magát a szónoklástól, de remélhetőleg senkinek nem jut eszébe ezért őgyávaságát felmenteni az alól, ami cserébe az összes többi katonája, kiemelten a Kósa nevű száját elhagyta. Fogalmam sincs, mi következik az után, hogy a magát az antiszemitizmussal összefüggésben a zéró tolerancia pártjának és kormányának hazudó Fideszben az utánpótlásnak tartott ünnepi eligazításon az egyik kivénhedt áldemokrata belezsidózik a rivaldafénybe (a „zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy jól is esett nekik – a nyilast megszavazni”). Pedig itt van a kertek alatt, és mindenféle kockázat nélkül kijelenthetem, hogy valami még ordasabb következik. Ehhez csak az az undorítóság fogható, hogy az egész banda szombat délután óta kussol, hogy Kósa lemondásának és jobbfenéken eltűnésének híre nem nem futott körbe a médián, hogy a Fidesz nem kért bocsánatot ezért az öblös antiszemita bűzt árasztó kiszólásért. Ó, pardon, majdnem elsiklottam fölötte, Kósa ma reggelre virradóra megszólalt:

Ha szavaimmal, megfogalmazásommal akár egyetlen magyar zsidó polgártársamat is megsértettem, úgy azért tőlük bocsánatot kérek.

Mielőtt könnybe lábadnék és meghatódnék. Ha valaki ezt a szombati ámokfutást sima freudi elszólásnak, ártatlan, végig nem gondolt kiszólásnak tekinti, szerintem téved. Elég egy szép nagy fehér lapon összerakni a puskaporszagú szeánsz valamennyi felszólalójának beszédét és az általuk pufogtatott kulcsszavakat – veszély, ellenség, idegenség, összeesküvés, kommunisták, támadás, harc, hazaárulás, rárontani -, és könnyen megállapítható, hogy a tévesen udvari bolondként számon tartott legokosabb Lajos egyáltalán nem véletlenül fogalmazott így. Érezzük megtisztelve magunkat, hogy másfél nap kellett, ameddig a propagandagépezet kitalálta, mit kellene erre lépni. Ilyet véletlenül nem mond az ember. Az, hogy nyíltan a zsidókat teszik felelőssé egy választás kimeneteléért úgy, hogy ráadásul nem a Fidesz politikai ellenségeire utalt a költő, hanem a választókra, amennyiben a választásokat állítólag nem a pártok döntik el, hanem a szavazók, pontosan azt jelenti, aminek a zsidók is látják. Beleértve kivételesen a Fidesz-barát Köves Slomót is, aki például kikérte magának, hogy a magyar politikai közélet erkölcstelenségének terhét bárki is a zsidóságra terhelje át, hogy az újfasiszta mihazánk pártvezetőjének kottájából, antiszemita klisékre játszanak rá.

Azt már meg sem kérdezem, hogy ezek szerint akkor a Fideszben számon tartják a zsidókat, és azt is, hogy kire szavaznak a zsidók, mert így is nagyon messzire mentek az elvtársak. Ennek az ócska zsidózásnak a fényében nyer csak igazán szürreális értelmet, hogy Gulyás Gergely ugyanitt azt bírta mondani, hogy ma „konzervatívnak” és „kereszténydemokratának” (értsd: fideszesnek) lenni annyi, mint „normálisnak” lenni. Az a helyzet, hogy én is pontosan ettől félek. Hogy ez lett a normalitás. Tíz év alatt összehozták. Sajnos nem volt ingyen, rengeteg közpénzmilliárdba, de pláne százmilliárdba került elérni, hogy sokan ma már valóban jobban utálják őket (mondá ugyanaz a Lajos, én nem utálom őket, csak mélyen megvetem), mint a zsidók a nácikat.

Úgyhogy teljesen érthető, hogy semmi más nem érdekli őket, mint a háború, ahol – ők ne tudnák? – akárcsak a moziban, hátul vannak a legjobb helyek. Ők fognak hátul ülni, amikor háborúba küldik a híveiket, a saját keltetőjüket, és természetesen a politikai hatalommal nem rendelkező népet. Mert ha nincs háború, akkor a Fidesz nincs. Ezért azt hiszem, aki azon gondolkodik, hogy vajon ezzel az ordas zsidózással vajon milyen nagyobb gazemberségről próbálják elterelni a figyelmet, szerintem ne fáradjon. A holokauszt után 75 évvel, Horthy felmelegített kultuszával a mellényzsebben, újfasiszta-neonáci lendülettel zsidózni… nos, ennél nagyobb gazemberség nem nagyon kell. Nem mellesleg a többit is ugyanilyen szégyentelenül csinálják, aztán mindent letagadnak és megsértődnek, hogy annak nevezik őket, amik. A legelvetelmültebbek viszont még büszkék is rá.

Most érdekes módon a sakálmédia nem ordít torka szakadtából, nem kéri ki magának Kósa nevében az antiszemita vádakat, helyette Kálmán Olga bruttó egymillió forintos fizetésén forgatják a szemüket, és arra kíváncsiak, napi hány percet melózik azért a pénzért. Helyette a pedagógusokba és Karácsony Gergelybe törölgetik a lábukat (értsd: mintegy ötven fős tömeg előtt szónokolt az álmairól Karácsony Gergely közoktatás fedősztorival). Mert a hatalom szekértoló munkásainak minden fedősztori, áltéma, oktatásegésszégügyi bullshit, ami a kormány számára nem fontos.

Márpedig ahol csuklóból Soros-bérencezik a tanárokat, amiért megbecsülésért tüntetnek, ott az egészségügy is megrohadhat felőlük. Az Orvosi Kamara elnökváltásáról (mármint orvosok döntöttek demokratikus szavazás útján arról, hogy 16 év elég volt, nem kérnek Éger Istvánból) is az jutott eszükbe, hogy Gyurcsány már a MOK-ba is betette a lábát. Arról közben nem szól a fáma, hogy még a visegrádi országok átlagától is elmaradnak a magyar egészségügy eredményei. A legtöbb uniós országról nem is beszélve. Központosított rendszer, korlátozott ellátár, krónikus alulfinanszírozás, jól van az úgy, ha gyógyulni akar a magyar, nyúljon a zsebébe. Vagy morzsolgasson rózsafüzért miközben a tízparancsolatot mormolja. És vegye tudomásul, hogy ez itt pontosan az, aminek látszik: haveri államkapitalizmus, ahol az adófizetők pénze magánvagyonná lényegül. Ahol Rogán tíz éve elad 400 millióért egy telket, amit aztán tíz évvel később 815 millióért visszavásárol az önkormányzat, és közpénzen el van sikálva az ügy.

Mit is mondhatnék? Még csak hétfő reggel van, de már benne állunk szügyig az orbánista keresztény szabadságban. Vigasztalásul itt egy kiáltvány, amit valóban keresztény emberek írtak és írtak alá. Nem biztos, hogy elég lesz bármire is, de pont ezért nem lehet elégszer leírni: az emberi történelemből – és annak legsötétebb fejezetéből – ismert veszedelmek alattomos visszatérése zajlik. Minden jót!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.