Jóreggelt mindenkinek, aki felébredt! Persze ha alvás közben is lehet olvasni, akkor nem bánom, ha sokan még alszanak. Mivel ez a hét szerencsére szerdán kezdődött (jó, nem nekem, de az mindegy), ma már péntek van. Ez meg azért jó, mert holnap szombat lesz és az jobb, mintha hétfő. Najó, a hülyeséget hagyjuk, foglalkozzunk a fontos dolgokkal.
Kezdjük rögtön a szakállat eresztett, napszemüvegben vagánykodó Lázár Jánossal, akivel az agrarszektor.hu oldal foglalkozik. Az Orbán kegyeiből kizuhant (saját állítása szerint természetesen saját, önálló, szuverén döntésről van szó, és nem arról, hogy lefokozták volna), jelenleg ügyvevezető kancelliáriaminiszterként üzemelő Lázár segge alá egy agrár-csúcstárca létrehozását szorgalmazták egyes fideszes politikusok. A bécsi migránsok és a közmunkások védőszentje azonban a választás után – megerősítve korábbi kijelentéseit – egyértelműsítette, hogy nem lesz tagja az új kormánynak. Egyrészt tök jó, hogy az önálló oktatási, egészségügy csúcstárca létrehozása például nem foglalkoztatja ennyire hevesen a fideszes kollégákat, másrészt tök vicces, hogy Lázár tényleg azt hiszi, hogy bevesszük azt a dumát, hogy a Fideszben bárkinek saját akarata lehet.
A tegnapi nap legmenőbb híre szerintem egyértelműen a nemzeti tudatrepedéssel hozható összefüggésbe, meg azzal, hogy újfent szárnyaira kapta őt a hírnév, és pontosan abba az illusztris társaságba helyezte el, ahová való. Felcsúti büszkeségünk ezúttal a Time címlapjáig kapaszkodott, ahol Putyin, Erdogan és Duterte mellett őt is példának hozzák az erőskezű, autoriter, nem ritkán kegyetlen politikai vezetők jelenkori tündöklésére. A cikk állítása: Orbán elsősorban az általa újra divatba hozott „illberális demokráciának”, a civilek megfélemlítésének és a bevándorlók elleni hergelésnek köszönheti stabil helyét az újkori despoták között, ahova a cikk szerzője szerint Donald Trump is vágyik, de még messze nem ért oda. Ez ám a dicsőség! Hamarabb odaérni valahova, ahova a legmagasabb világi hely ura is vágyik. Nahát.
És az mekkora már, hogy Kósa Lajos, akit egy közönséges háziasszony, egy szélhámosként futó csaló, vagy csalóként futó szélhámos egy nem létező, 1300 milliárd forintos örökséggel és az abból lenyúlható nettó haszonnal át tud verni és meg tud vezetni, a tegnap megalakult kétharmados Fidesz-frakció döntése nyomán a honvédelmi és rendészeti bizottság élére kerül? Hova jutottunk, édesjóistenem? A fogalmatlan, a politikai stand-up műfaját szinte tökélyre fejlesztő Kósa Kupak Lajos, a családi mangalicatelepek neves szakértője a honvédelmi bizottság élén. Hát ezt még sokáig kell ízlelgetnem, ameddig eljut az agyamig. Persze a probléma nem ez, hanem az, hogy Kósa Lajost Debrecenben a lakosság 50%-a alkalmasnak tartja arra, hogy egyáltalán beüljön a parlamentbe. Ez az ország saját elcseszett paródiájává vált, és ez akkor is így van, ha természetesen tudományos magyarázatok léteznek arra, hogy miért van ez így. Azt már ezek után nem is mondom, hogy Kocsis Nembuzeráns Máté vadonatúj frakcióvezető egyik helyetteseként Selmeczi Gabriellát hasznosítják újra. Miért? Csak. Az egyéb tisztégek és pozíciók tekintetében például ITT lehet szájat nyalogatni. Ja, nem, az miniszterelnöki hatáskör. A Stop Soros törvénycsomag áterőltetéséről, meg az alaptörvény küszöbön álló hetedik férceléséről most inkább nem emlékeznék meg, van elég bajunk így is.
Szintén tegnap hangzott el a fényességes telihold szájából, az európai ügyészséghez való nemcsatlakozásra vonatkozó újságírói kérdés kapcsán, hogy az ügyészség (is, mint annyi minden más) szuverenitási kérdés. Meg az, hogy ettől függetlenül Orbán kész tárgyalni az európai pénzek sorsáról. Igaz, szerintem nem a pénzekről kell tárgyalni, hanem a jogállami feltételek teljesüléséről, amelyek alapját képezhetik az uniós támogatások lehívásának, de mindegy is, itt az újabb kurvajó hír: az Orbán-kormány titkolja az ország korrupciós állapotáról szóló jelentést. Mások mellett, de pláne Fehéroroszország mellett csak Magyarország nem engedélyezte, hogy a strasbourgi székhelyű Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye országértékelését. Az történt, hogy a Korrupció Ellenes Államok Csoportja (GRECO) azt vizsgálta, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A korrupcióellenes testület főtitkára, Gianluca Esposito a Népszavának nagyon sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar szervek nem járultak hozzá a publikáláshoz. A tavaly lezárult vizsgálat során a szakértők megállapították, hogy Magyarország – másik nyolc európai állammal egyetemben – nem hajtotta végre az érintett csoport esetében a visszaélések, megvesztegetések megelőzésére vonatkozó GRECO ajánlásokat. Hogy az illetékes magyar szervek pontosan mit és hogyan nem teljesítettek, az egyelőre rejtve marad a nyilvánosság elől, bár a lap úgy tudja, bármikor meggondolhatják magukat, és közzétehetik a jelentést. Még a választoporzékolás nyomait sehol nem láttam, de gyanítom, hogy Soros állhat ennek a senki által meg nem választott testületnek a hátterében is. Amúgy meg kit érdekel, amikor az ország egy jelentős része nem is érti, mi azzal a probléma, hogy az európai polgárok pénzén stadionok épülnek és az Orbán-dinasztia zsírosodik. Irigykednek a büdöslibsik, osztjónapot!
A tökéletesen jelentéktelen Ónodi-Szűcs Zoltán nevű államtitkár közben Kovács Zoltánná avanzsált, és olvasói levelet küldött a világ egyik legnevesebb orvosi lapjának (The Lancet), amelyben jól megvédte a Fidesz által világszínvonalúra fejlesztett egészségügyi rendszert. Erre nagy szükség is volt, hiszen (a gyaníthatóan Soroshoz köthető lap, höhö) azt a kérdést feszegette, mi történik, ha egy kormánynak a populizmus fontosabb, mint az egészségügy. Hát például az történik, hogy a magyarok várható élettartama öt évvel kevesebb, mint az uniós átlag, az iskolázatlanok átlagosan kilenc évvel kevesebbet élnek, mint a legjobban képzettek, az egészségügy kiadások pedig visszaesnek. Ónodi-Szűcs ellentmondást nem tűrő érvelése: a rossz adatokról az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év tehet, a kevesebb pénz valójában több pénzt jelent, különben is napi tesi és trafikrendszer. Egyszerűen TÖ-KÉ-LE-TES.
És végül, a pofátlanság világbajnokait, akiknek azért sírt a szájuk, hogy valójában őket érte a legnagyobb jogsérelem a választás során (a Nemzeti Választási Bizottság döntése szerint több mint négyezer levélszavazatot nem vettek figyelembe és érvénytelennek nyilvánítottak a voksok összesítésekor arra hivatkozva, hogy azokat hagyományos borítékban küldték vissza, nem pedig az NVI által küldött borítékban) az Alkotmánybíróság rakta helyre, miután óbégatva hozzájuk fordultak. (Ugye, hogy működik a jogállam? Naugye!) A tesület szerint a Fidesz nem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetett fel a határon túli magyarok szavazatainak borítékjával kapcsolatban, hanem azon a tényen vitatkozik a Nemzeti Választási Bizottsággal és a Kúriával, hogy miből lehet megállapítani a küldemény sértetlenségét. Ez pedig nem az Alkotmánybíróságra tartozik, ezért a kormánypárt panaszát érdemi vizsgálat nélkül visszautasította a Schanda Balázs vezette öt tagú tanács.
Hát így bizony! Legyen elég belőlem mostmár, pakolok egy kis finom muzsikát, és induljon a nap!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.