Szeptember 19,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Exkluzív nagy arc

Szívélyes üdvözletem mindenkinek innen, a történelem sötét oldaláról! Mielőtt máris, rögtön, azonnal kontextusba helyezném az meglehetősen rosszul festő miniszterelnök úr tegnap esti váratlan exkluzív migránscsatornás haditerves performanszát (nem mintha ne lehetne végtelenítve újranézni minden második órában ma is), először a sötét oldalról van némi mondanivalóm. Végül is a kettő nagyjából egy és ugyanaz.

Arra való tekintettel, hogy az ország legcivilebb összefogása, amelyik pont annyira civil, mint amennyire a Békemenet a békéért menetel, a színművészetis hallgatókat volt szíves két nappal ezelőtt a történelem sötét oldalára pozicionálni, és mindennek a tetejébe még a kommunizmus szellemiségét is összefüggésbe hozni velük. Velük, akiket a pártállam zsebszínészei hecceltek fel azért, hogy rendet bontsanak. Bár semmi kedvem a CÖF nevű közpénzégető műhely önjelölt szellemi honvédőivel foglalkozni (kétségtelen tény, hogy a június elején az állami lottóvállalat által hozzájuk vágott 100 millió forintért megdolgoznak ezek a drága fideszes szekértolók, hát hiszen az MVM félmilliárdja sem tart míg a világ, de legalább ne férne rá a pofájukra civilnek nevezni magukat), ajánlanék nekik valami értelmes programot mára. A hatalom hátsójából vicsorgás meg olyan emberek sárba lerántása helyett, akiknek Csizmadia László csaholó szakörre a cipőjük orráig nem ér fel, inkább erőltessék el magukat a Vas utcáig, vegyenek részt az SZFE által szervezett nyílt napon, nézzenek szembe azokkal, akiket pártutasításra köpködnek és rendbontással rágalmaznak, mert hátha járulékos haszonként ragad rájuk némi kultúra is.

Hasonlóképpen. Bár semmi kedvem kétnaponta belefutni egy-egy mártírkodó Vidnyánszky-interjúba, vagy valamilyen könnyesbús nyilatkozatba, ami keresztény ajkait elhagyja, de mivel a direktor úr még mindig nem haknizta körbe az összes létező (elsősorban, de nem kizárólag fideszes) sajtóorgánumot és kanálist, van még hol siránkoznia, vádaskodnia és értetlenkednie, ha akarom, ha nem, belefutok a picsogásaiba. Az Origo nevű izén péntek délután megjelent halmozottan ijesztő eszmefuttatásában alapvetően nem sok újat tudott mondani ahhoz képest, amit már eddig is összehordott, de azt Edgar jól látja, hogy elsősorban saját maga megnyugtatására hozakodik elő mindenféle nyomorúságos magyarázatokkal. Úgy értem, meglehetősen homályos (úgy tudjuk, olyan híreket kaptunk, egyre többen jelzik, egyre erősebb jelzések jutnak el hozzánk) és a habonyista ökölbeszorulás bűzét hordozó világmagyarázatokkal.

Lehet, hogy az önjelölt színházi pápa úrnak nem tűnt fel, hogy miközben ő győzködi magát arról, hogy ez itt az Amnesty műve, a manipulálható, felhasználható, kihasználható, megvezethető, átverhető diákok műve, a politika, az ellenzék műve, amelyik – idézem – nem tud fogást találni a kormányon, nem tud esélyessé válni a 2022-es választásokon, ezért mindent bevet – akár a diákok jövőjét is feláldozva, egyre sokasodik azoknak a száma, akik névvel vállalnak szolidaritást az SZFE polgárságával. A minap éppen a romániai színházi és zenei előadó-művészeti szervezetek igazgatói (köztük néhány magyar, egyenesen székelyföldi társulat/színház vezetőivel) álltak ki nyílt levélben az egyetem hallgatói és tanárai mellet, nagyon kétlem, hogy a nem kevés világklasszis színész, rendező mellett ők is csak azért teszik ezt, mert gyűlölik a mestert, aki keseregve imígyen áltatja magát:

Az egészen groteszk, hogy a gyűlöletem milyen szinten hozza össze az embereket. Összeálltak, hogy közösen, együtt gyűlölhessenek engem. (…) Rengetegen támadnak és gyaláznak. Gigantikus erővel mocskolnak engem és a Nemzeti Színházat is, amit vezetek. Természetesen mindez fájó, de bizonyos értelemben véve talán jobb így, mert most a maga teljességében megmutatkozik az az erő, amelyik Magyarországon – és a világ több országában – ezt a fajta ideológiát képviselve mindenre hajlandó. Hazugságra, fenyegetésre és gyalázkodásra. Ez a magyarázat arra is, hogy miért félnek még mindig megszólalni az emberek, akik az SZFE változása mellett állnak. Naponta hallom a Színművészeti múltjából az elkeserítő történeteket. Ha ezek nyilvánosan elhangozhatnának, nagyon más megvilágításba helyezné a mai eseményeket. De nem áll ki egyelőre senki, hogy elmondja, mert ugyanezt a géppuskatüzet kapná, mint amit én.

Drága művész úr! Itt egyvalaki csinált politikát az ügyből: az állampárt és a szakmai becsületét politikai aprópénzre váltó, a hatalommal seftelő, annak minden arroganciáját magára öltő Vidnyánszky Attila. Csak szerényen jelezném, hogy az elmúlt napokban Gulyás Gergely legalább kétszer hátrált ki a politikailag kinevezett kuratórium mögül, és attól tartok, hogy ha netán kiderül, hogy a hallgatók tényleg a végsőkig kitartanak a jogaik, a függetlenségük és az intézmény autonómiája mellett, azaz amint a hatalom számára esetleg világossá válik, hogy veszíthetnek az ügyön, úgy fogják megtagadni Vidnyánszky urat, mintha nem is lett volna. Akkor fog kiderülni az önjelölt színháza pápa úr számára, ki az valójában, aki mindenre hajlandó, ha a saját mocskos politikai érdekei és túlélése a tét. A főnökének és csápolóinak is egyetlen érve van minden kritikára: gyűlölik az Orbánt, ezek Orbán-fóbiások. Lehet ezzel önvigasztalódni, de nagyon mellévisz. Én szóltam.

Térjünk rá a doktorminiszterelnök úr hirtelen-exluzív-váratlan felbukkanására a Migráns1-en. Először is szerintem Nagy Katalin, a Kossuth rádió mikrofonállványa nyugodtan összetépheti az összes diplomáját. Ahhoz képest, amit Volf-Nagy Tünde művelt alákérdezésileg, a kanyarban nincs. A szekunder szégyen nem kifejezés arra, ami a néni fellépése nyomán elöntött. Hogy még a kislányát is belekeverte az egyik előre egyeztetett alákérdezésbe, annál nem sok gyomorforgatóbb dolgot tudok elképzelni. Külön tanulmányt lehetne írni arról is, hogy a mindenki pénzéből fenntartott közmédiát hogyan rendeli házhoz a tekintetes úr, miközben kikéri magának, hogy nehogy már őt azzal fárasszák, hogy a német sajtó szabadabb és sokszínűbb legyen, mint a magyar. Igaz, hogy a világsajtó most éppen a Klubrádió miatt van tele az orbánizmus által gyilkolt magyar média helyzetével, de a Karmelita magasságainak alternatív valóságában ez nem okoz üzemzavart.

Az persze jó hír, hogy Novák Katalinból végre miniszter lesz. Családügyekért felelős, családokkal foglalkozó miniszter. Annak ellenére, hogy tárcája nem lesz neki, és főleg annak ellenére, hogy Varga Judit nem csak hegedülni, dekázni és Brüsszelnek beszólogatni tud, hanem a kurvadrága magyar almával is kiválóan zsonglőrködik, ő meg nem. Azt viszont nem tudom, csak sejtem, hogy minek kellett hirtelen összerántani ezt a produkciót, amiben egy kis rég nem hallott, üdítő migránsozáson kívül semmi olyasmi nem hangzott el, amit már ne hallottunk volna az elmúlt napokban. Azon kívül, hogy a közpénzmédiának sosem árt egy kis nézettség, szerintem arról lehet szó, hogy Rogán szondái nem azt mutatják, amit kellene. Úgyhogy ezt sikerült kitalálni: a cáratyuska megnyugtatólag feltűnik a köztől elzabrált tévében szombat este, és előadja, hogy mindent a kezében tart, minden rendben van, dübörögtünk, dübörgünk és dübörögni fogunk. Ha jól értettem, akkor most az 1,8 millió, aki állítólag visszaküldte a nemzeti konzultációt (vagy ahányszor akarta, kitöltötte az interneten) az új kétharmad éppen. Nekik köszönhető, hogy az utcai harcosnak va egyáltalán haditerve a járvány ellen. Hát ez nem lehet túl acélos haditerv, pláne, hogy egy másik gondolatsorban kifejtette, hogy senki ne akarjon gyorstalpalt virológus lenni, mert még ő sem az. Akkor viszont elég félelmetes, hogy a járványügyi haditervet 1,8 millió ember véleménye alapján rángatták össze úgy, hogy ne is zúgolodjon a plebsz, és a doktor úr és pártja népszerűsége se zuhanjon.

Szóval igen, az az érzésem, hogy Orbán exkluzív, semmitmondó, a saját ócska kliséihez züllött nagy arca mögött az áll, hogy nem egészen úgy vannak a számok, a gazdasági földbeállásnak pedig nem most van vége, inkább csak most kezdődik. És bár Karácsony alkalmatlanozásáért bármit érdemes megtenni – ha kell, szombat délután is lábhoz rendelve a közpénzmédiát -, ez a földbeállás nem pusztán a budapesti turizmust fogja érinteni, bármennyire jól hangzik a rajongótábornak, hogy Budapestet leszámítva virágzik az ország. Úgyhogy mindent összevetve ezt a szürke, félórás okoskodást annak tudom be, hogy az állampárt igen nagyon bízik abban, hogy a nagy kipcsak törzsfőnök varázsa átsegíti a Fideszt a szakadékon, amit a járvány farvizén ástak maguknak, és ha kitolják a függöny elé időnként elhörögni, hogy a magyaremberek neki higgyenek, ne a saját szemüknek, az működni fog, mert hiszen eddig is működött.

A nagy arc, amivel másokat vádol, megvan hozzá, mindig is megvolt hozzá, de tíz év kényelmes kirakat- és látszatkormányzás után még az is lehet, hogy ez most nem lesz elég.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!