Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És nem, nem érzi undorítónak sem saját magát, sem a mondanivalóját

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jóreggelt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik okádni járnak ide és egy-két szavas diagnózisokban köpködik… általában azt sem tudják, hogy pontosan mit. Semmi baj, én olyan toleráns jó arc vagyok, mióta Schmidt Máriát megláttam a HírTv-ben, hogy az nem igaz.

Igen, ez az a Schmidt Mária, aki ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, amiatt, hogy az 1956-os emlékév nagyobb dicsőségére meghamisította a történelmet, aki ahelyett, hogy eleget tett volna annak a jogerős bírósági ítéletnek, miszerint valamennyi közterületen elhelyezett reklámhordozóról, továbbá a Terror Háza Múzeum épületében található képmásokról 15 napon belül távolítsa el a Dózsa Lászlóra utaló adatokat, és ezeken Pruck Pál nevét tüntesse fel, inkább mindent eltüntetett és egyúttal ordas kegyeletsértést is elkövetett, aki világossá tette, hogy a bírósági ítéleteket simán telibeszarhatja, mert úgysincs következménye semminek… nos, ez a derék NER-matróna a HírTv-ben szavalta el egyik legutóbbi dolgozatát, ami a francia Le Monde honlapján jelent meg múlt héten. Megint ráfért az arcára:

Semmi másra nem vágytunk, mint arra, hogy legyen szólásszabadság, hogy legyen gyülekezési szabadság, hogy utazhassunk, hogy úgy élhessünk, ahogy mi akarjuk, hogy ne egy pártnak az ideológusai mondják meg nekünk, hogy mit szabad olvasni, és mit nem, mit szabad csinálni és mit nem, most nálunk ezek a szabadságjogok mindenki számára biztosítva vannak. Nálunk nincs politikailag korrekt kánon, ami azért nincs, mert volt nálunk politikai korrekt kánon, akkor a magyar szocialista munkáspárt propaganda felelősei írták ezt a kánont, és meg volt mondva, hogy mit nem szabad használni, és miről nem szabad beszélni, most meg ezeket magukat liberálisnak nevező megmondó emberek állítják össze ezt a kánont.

És nem érezte kínosnak, szánalmasnak, undorítónak sem saját magát, sem a mondanivalóját. Annak a megint kanálissá züllő tévének a stúdiójában ülve, ahol a minap adták utasításba, hogy a meleg/melegfelvonulás szót nem szabad használni, helyette kizárólag a homoszexuális az elfogadott. Ez csak egy jelentéktelen példa, a fideszes pártállam mindent letaroló kétharmados pöffeszkedésének undorító jelenéből, de így is lesújtó, hogy milliárdos NER-ideológusnénak nem hasad ketté a tudata, nem érzi magát szarul, hogy az egyenböffentésre berendezkedett, ellenvéleményt nem tűrő nemzeti kormány fizetett pártfogójaként, oppardon, történészként ilyen mélyre süllyedt. Nem csak a múlt, hanem a jelen folyamatos letagadásában is. Nem baj, majd nekem leég a bőr a pofámról helyette is.

Haladjunk a korral és a Fidesz által szavatolt végtelen szabadsággal. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt arra vetemedett, hogy betömött egy kátyút Felcsúton. A NER ébersége azonnal lecsapott: 5 rendőrautó és mintegy 20 rendőr jelent meg azonnali hatállyal a helyszínen, hogy úgynevezett általános igazoltatást hajtson végre. Ez azért is igen visszataszítóan gáz, mert mint tudjuk, pillanatnyilag nincs a rendőröknek felhatalmazása arra, hogy az igazoltatás törvényben meghatározott okain túl „általános igazoltatás” alá vonja az állampolgárokat. Mondjuk, ez mindegy is, hiszen a történet nem arról szól, hogy mire van, vagy mire nincs felhatalmazása a hatóságoknak. Hanem arról, hogy jelen esetben ki a Jani Felcsúton, ahol közönséges halandónak nem igazán terem babér, a betolakodó újságírókat és ellenzékieket éberen követik ráérő autósok, a rend őrei is rajtuk tartják a szemüket. Mert szabadság van, nem igaz, Mariskám?

Jut is eszembe a rend őreiről, hogy bár az ORFK tagad, tagad és tagad, de állítólag nem egy leányálom a határra kivezényelt rendőrök élete. Nem először halljuk, de legalább nem is utoljára. Nem szeretnék senkit hibáztatni, pláne az áldozatokat nem, de szerintem itt már senki nem áldozat. A rendőrök sem. ITT van egy érdekes cikk ebben a témában: arról szól, hogy bár az ORFK szerint a rendőrök megfelelő körülmények között teljesítik szolgálati feladataikat, amihez képest például van olyan rendőr, akit egy hétre rendeltek a határhoz, aztán a harmadik héten már a szülei vittek neki ételt és váltóruhát.

Nem baj, legalább Nyíradonyban már van ivóvíz, és van némi remény arra, hogy a tartozással rendelkező (bár én ezt nem értem, a NER-ben nem lehet olyan, hogy emberek hatalmas tartozásokat halmoznak fel) lakosok megállapodjanak a vízművel a részletfizetés lehetőségéről. Az is jó hír, hogy miután sem a diákönkormányzat, sem a szülői választmány, sem a tantestület nem támogatta a pályázatát, Türk László fideszes pártkatona mégis boldogan lesz a debreceni Ady Endre Gimnázium igazgatója. Hol zavarja bármely NER-szekértolót a valóság? Türk, aki soha nem tanított az Adyban, de még középiskolában sem, ellenben lelkes fideszes önkormányzati képviselő, ezt állítja:

A pedagóguspálya az életem. Minden erőmmel azért tanultam, arra készültem, hogy akár egy olyan jeles gimnázium, mint az Ady élén is megálljam a helyemet. A pályázati időszakban elhangzott vélemények annyiban befolyásolnak, amennyiben világos célt jelölnek ki számomra, hogy mely területeken kell igazolnom a rátermettségemet. Meglátják, kellemes meglepetést okozok azoknak, akik óvatosan fogadták a pályázatomat.

Óvatosan, mi? Fideszbeszélül így hívják azt, amikor nem kérnek az emberből. Értem. A kellemes meglepetésekhez egy milliméternyi kétségem nem fűzödik. Akkor ez ennyi, kedves diákok, szülők, tanárok, lehet oszlásnak indulni! Pláne, hogy a Klik is megmondta: sok volt a probléma a debreceni iskolában, ezért nem maradhatott az eddigi igazgató. Mit nem lehet ezen érteni?

A lényeg, hogy az olyan kiművelt emberfőknek, mint a felcsúti gáz- és mangalicaszerelő, fut a szekér, mintha nem lenne holnap. Tegnap éppen az volt a hír őbárgyústrómanságával összefüggésben, hogy 18 Spar után 3 Aldi is az ő cégétől bérel ingatlant. Jól is teszi, ebben az országban mindenki mindenhez hülye és tehetségtelen, egyedül ennek az áldott jóembernek a zsenialitása borítja virágba e lángoktól ölelt izét. Jó, nem igaz, mert Vajna András parókakészítő sem panaszkodhat, fő vagyonkezelő holdingja hasít, mint a kurvaélet. Olvasom, hogy Vajna András 2 millió dollárból megtartott húszezret, a többit Andrew G. Vajna Las Vegasba vitte. Olvassák el önök is, csupa öröm és boldogság az élet a NER-ben. És ugy nem baj, hogy A.G. Vajna külföldre lapátolja a pénzét? Mer’ a magyar érdek, meg a haza minden előtt.

Még szerettem volna az Európai Unió Orbánnal kapcsolatos legújabb bohóckodásáról írni, de majd hátha valamelyik kollégát megihleti a legfrissebb fejlemény, addig is ITT egy újabb olvasnivaló. Interjút adott a 24.hu-nak Raskó György, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa, volt MDF-es politikus, egykori agrárállamtitkár. Egyebek között azt mondta, félfeudális autokrácia van kialakulóban, a versenyt nem ismerő vállalkozók tarolnak az irányított közbeszerzéseken, és az állami vagyon pofátlan lenyúlása folyik. Szerinte Orbánnak elemi érdeke Putyinnal szövetkeznie, mert a Paks 2-re érkező orosz pénzből egy-kétezer milliárd forint lenyúlása társasága számára csupán ujjgyakorlat. Vigasztaljon mindenkit (engem nem tud), hogy Orbán bukása után a Mészáros Lőrincek vagyona sem marad fenn.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.