NEHAZUGGY

És a többiekkel mi legyen?

Jó reggelt! Örömmel jelentem, hogy a kitartó központi locsolórendszernek hála, egészen elfogadhatóan néz már ki a kicsi, de kedves kert. Gondolom, ahová nem jég és vihar jutott, csak eső, szintén hálás érte. Azt most még nem tudom megmondani, kinek kell megköszönni. Talán majd a következő kormányinfón ki fog derülni.

Az írja a HVG, hogy amennyiben a 30 éves kor alattiakon múlna, Orbán orcával beleállna a földbe. A kérdés már csak az, miért nem múlik rajtuk? Vagyis miért nem múlik rajtuk is, és minden felnőtt, szavazóképes emberen is? Azt mindannyian tudjuk, hogy a felnőtt lakosság nem több, mint egyharmada támogatja a Fideszt. Ebből barkácsoltak maguknak kétharmadot, és erre a kétharmadra hivatkozva hazudják, hogy mögöttük áll a többség. Közben pedig szó sincs erről, egyszerűen csak el kellene mennie mindenkinek szavazni, aztán már vége is lenne ennek a szarnak. Hoppá, mégsem. Előtte nagyon pontosan tudni kellene, kire lehet szavazni, és akire lehet, az mit vállal a támogatásért cserébe.

A kormány és a főváros között zajló háború meglehetősen nyíltan zajlik. Azt gondolom, ez egyáltalán nem baj. Sem a háború, sem az, hogy nem a színfalak mögött történnek a dolgok, ugyanis mélységesen ránk tartozik. A kormány most ott tart, ahol általában tartani szokott minden olyan ügyben, amikor ellenállásba ütköznek. Megpróbálnak szeletelni, egymás ellen fordítani a társadalmat. Ebből többnyire győztesen szoktak kijönni, most is ez a terv. Jelenleg azt találták ki, és azt hajtogatják, hogy Budapestnek szolidárisnak kell lennie a szegényebb településekkel, mert a kormány már eddig is gennyesre tömte pénzzel a fővárost, és az milyen csúnya dolog a többiekkel szemben. De aztán jött a járvány, úgyhogy itt az ideje annak, hogy Budapest nagyobb részt vállaljon a közös költségekből, mert eddig kedvezményt kapott, kevesebbet kellett befizetnie a szolidaritási alapba, mint a többieknek. Karácsony Gergely most azért sír szerintük, mert a kormány csökkentette a kedvezmény mértékét. Holott a kormány már eddig 600 milliárd forintot költött a védekezésre, most itt az ideje, hogy a leggazdagabb város is kivegye a részét a közös bajból.

Akkor most gondoljuk át ezt egy kicsit. Nem a kormány védelmében és nem is a főváros védelmében, hanem csak úgy, józan paraszti ésszel. Először is hasonlítsuk össze a főváros és egy random város költségeit. Melyik településen kell fenntartani akkora úthálózatot, olyan közösségi közlekedést – metrót, buszokat, villamosokat, trolikat -, annyi hidat, múzeumot, parkot, színházat, miegyebet, mint Budapesten? Erős gondolkodás után rá kellett jönnöm, hogy sehol nincs, nem is lehet annyi kiadás, mint a fővárosban. És azt sem szükséges elfelejteni, hogy ameddig a települések legtöbbje az ott élőket szolgálja ki, a fővárossal ez nem így van.

Jelzem, nem vagyok Budapest rajongó. Soha nem kedveltem – nem arról beszélek, hogy ne lenne szép, mert de, sok területe valóban szép -, nem tudnék, nem is akarnék ott élni. A lábam is csak akkor teszem be oda, ha feltétlenül szükséges, tehát meglehetősen ritkán. Született vidékiként mondom azt, amit mondok. Tehát.

Első lépésként rögzítsük, immár ezredszer. A kormánynak nincs pénze. Amit költ, ad, elvesz, átcsoportosít a kormány, az a mi pénzünk. Miután a mi pénzünk, jó lenne elszámolni vele. Hol vannak a számlák, szerződések, dokumentumok arról, hogy egészen pontosan mire költött 600 milliárd forintot a kormány a mi pénzünkből, amiről azt állítja, hogy a járvány elleni védekezéshez volt rá szükség? Mit vásároltak, amit vásároltak, azt kitől, mennyiért. És – nem mellékesen – hol van a vásárfia?

Második lépés: hány város fizet be a szolidaritási alapba, mennyit fizetnek be, ebből melyik településre mennyi jut? Szintén tételesen, fillérre. Aztán: mennyi volt az állam hozzájárulása Budapest fenntartásához az elmúlt tíz év előtti elmúlt nyolc évben, és most mennyi? Van még valami, amit tudni szeretnék. De nagyon. Ha ennyire bőkezűen osztja a pénzt a településeknek az állam, plusz érkeznek az uniós támogatások, miért nem látszik semmiféle fejlődés sok településen? A köztéri szobrok és díszkutak nem számítanak, azoktól senki élete nem lesz jobb.

Soha nem voltam híve annak a túltömött vízfejnek, ami a főváros. Mert az, legalábbis vidékről nézve az. Az sem tetszik, hogy másodrendű állampolgárnak érezhetem magam csupán azért, mert nem vagyok budapesti. Éppen a napokban láttam a televízióban a debreceni polgármester örvendezését, amiért annyi fejlesztési forrást kapnak, amennyit eddig soha. Én ennek örülök. Annak azonban egyáltalán nem örülök, hogy a nógrádi, szabolcsi településeknek – és még nagyon sok településnek – semmi nem jut a forrásokból. Lehetne – és kellene – mindjárt azzal kezdeni, ami mindennek az alapja. Egyenlő, a lehető legmagasabb szintű oktatást kell vinni a legkisebb faluba, a tanyára, a vidéki városokba. Hogy mindegy legyen, hová született valaki, éppen olyan esélye legyen bármire a legapróbb zsákfaluból származó gyereknek, amilyen esélye egy elit iskolába járó gazdag gyereknek van. Minden innen indul, mindennek itt kell kezdődnie. De ameddig az aktuális kormány kénye, kedve és főként érdekei szerint emel fel vagy tapos el egy közösséget, addig valami nagyon rosszul működik ebben az országban.

A végére még néhány szó a kibontakozóban lévő háborúról. Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere. Az ő feladata az, hogy kiálljon a fővárosért. Ez teljesen rendben van így. Az azonban egyáltalán nincs rendben, hogy az ország miniszterelnöke, a komplett kormány és a teljes pártmédia azzal van elfoglalva, hogy megbuktassa a főpolgármestert. Nekik történetesen nem ez a feladatuk. És az sincs rendben, hogy a többi település polgármestere csendben lapít, miközben bőven itt lenne az ideje annak, hogy kinyissák a szájukat. Ez a háború – a látszat ellenére – ugyanis nem Orbán és Karácsony harcáról szól, hanem az ország összes településéről, a települések helyzetéről, az ott élők lehetőségeiről. Vagy a lehetőségek hiányáról. Ez ugyanis nem egy olyan ország, amely egy fővárosból és egy kormányból áll. Azt értem, hogy Orbánnak és az udvartartásának egyáltalán nem fontos Hejőpapi, Szécsény, Miskolc. De nekünk, többieknek fontos. Ideje lenne életjelet adni magukról.

Jó reggelt, kellemes ébredést!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább