NEHAZUGGY

Erőlködés, esetlenség, szellemi nyomor

Boldogszépvidámjóreggelt kívánok! Kihasználva a soros koránkelés adta nagyszerű lehetőséget, máris összefoglalom, amit a tegnapi és mai nap, tágabb értelemben pedig a NER-kontinuum aktuális történéseinek sorából tudni érdemes. Úgy gondoltam, hogy beszéljünk ma reggel a kultúráról. Tudom, Gergő kolléga tegnap este már elmesélte a fideszes kultúrharc jelen állását, én kicsit más oldalról közelíteném meg a kérdést. Egyúttal mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom az évszázad leghosszabb teljes holdfogyatkozását, ami ma este 21 óra 30 perckor veszi kezdetét, a maximális elsötétedés 22 óra 22 perckor lesz. Csak arra az esetre mondom, ha esetleg valamilyen oknál fogva lemaradnánk a következő évszázad azonos természeti jelenségéről. 🙂

Tehát úgy döntöttem, hogy nekem a kultúráról Kósa Lajos fog eszembe jutni. Jó, tudom, ez meglehetős perverziónak tűnik, pedig szerintem nem annyira az. Ugyanis az a fajta kultúra, amit még mindig nem sikerült ráerőltetni a magyar társadalomra a politikai kétharmad ellenére sem, amiért a zsínórban és sorban harmadik kétharmad után is picsogni szükséges a nemzeti oldal kulturális elnyomottságáról, az akár Kósa Lajosból is levezethető. Pont olyan, mint Kósa Lajos. Akárhány kétharmaddal a mellényzsebében, Kósáról elég sok mindenkinek (a debreceni polgárok mintegy felét leszámítva) a tuszihutukupak világszemlélet, a nem lehetne olyat kérdezni, amire pozitívan lehet válaszolni? ontológiai bizonytalanság, a sajtó előli hosszú, néma perceken át tartó menekülés, vagy a magánélet azért magánélet, mert magánélet földhözragadtan filozófiai evidencia fog eszébe jutni. Az erőlködés, az esetlenség, a szellemi nyomor.

Ez azért jutott eszembe, mert Kósa Lajos tegnap 2sványoson (úgy értettem, hogy ez a helyes írásmód) az összes korábbi funkciója (polgármester, frakcióvezető, miniszter) béklyójától megszabadulva hintette az igét, az Ami ami, az az! mélyenszántó csatakiáltásra épülő retorikai ámokfutás keretében. Kósa Lajos úgy döntött, nem kertel, nem finomkodik, hanem megmagyarázza a nyilvánvalót: a jövő évi EP-választások tétje Európa jövője.

Hadd mondjam ki, hogy az EU-t egy rossz részeges alkoholista pasi vezeti. Nem isiász van itt, alkoholista. 

Lajos, a szókimondás nagymestere, minden sertéstelepek védőszentje nyilván Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének fura dülöngélését ábrázoló videóra utalt, majd világossá tette, ez a kiindulópont, amikor az európai jobboldal jövőjéről beszélünk. A jövő évi EP-választás tétje pedig – gyengébbek kedvéért -, hogy ha nem az európai jobboldal nyer jövőre, akkor Európa elveszett, lefőtt a kávé, mindenki hazamehet. Ha el is tekintünk attól az öblös baromságtól, hogy a baloldalnak azért van szüksége a migránsokra, mert a migránsok mind baloldaliak, következésképpen a baloldalra szavaznak, én azért a harsány félműveltség atyaúristenének felhívtam volna a figyelmét arra, hogy Juncker egyáltalán nem a baloldal, hanem az európai jobboldal egyik prominense, akit legutóbb az az Európai Néppárt jelölt a posztjára, amelynek oszlopos és megkerülhetetlen tagja a Fidesz. Szóval attól, hogy valaki tapló módon üvölt, egyáltalán nem biztos, hogy igazat beszél.

Semmilyen értelemben nem vagyok az alkoholista politikai vezetők önjelölt pártfogója (nem mellesleg ajánlom Junckerrel kapcsolatban ezt a cikket), de azért annak van egy eléggé penetráns bűze, amikor Kósa azt állítja: ha rendben működne az EU, kettő hónap alatt zavarnák el a felháborodott polgárok Junckert a posztjáról. Ez lehet, hogy így van, de azért egészen nyugodtan behelyettesíthetnénk ebben az egyenletben az EU-t Magyarországgal, Junckert meg számos fideszes politikussal, akit kismillió ok lenne elzavarni a büdös francba. Sőt, sok olyat is tudnék mondani, akivel kapcsolatban a minimuma lett volna a gerincnek és az emberi tartásnak, ha önszántából takarodik. Szóval óvatosan, Lajos, óvatosan a nagyotmondással!

Szerencsére Schmidt Máriából sem kellett senkinek hiányt szenvednie a nemzetpolitizálás bölcsőjében, a Figyelő tulajdonosa, főállásban NER-ideológus Kósához mindenben méltó színvonalú előadást tartott az aktuális rögeszméjéről: Németországban totális szellemi diktatúra van. Az egész produkció azért nem hanyatlott a nettó legalja szintjére, mert az oligarcha asszonyság mellett ellensúlyként Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója foglalt helyet, akit mostanában egy igazi fideszes kultúrharcosnak illik sárba döngölni.

Schmidt szerint Németország szakított a Helmut Kohl-i hagyományokkal, és egyértelműen vezető szerepre tör. Minden áldott nap hasznot akarnak húzni mindenből. Prőhle megpróbálta a józan ész talajára terelni a beszélgetést, midőn azt állította: ha a német autóipar kivonulna a magyar gazdaságból, Magyarországnak komoly kihívással kéne szembenéznie. Kifejtette azt is, hogy Németország segíti az uniós tagállamokat. Schmidt Máriát viszont ilyen badarságokkal nem lehet eltántorítani az Orbán iránti megfelelési kényszerétől, úgyhogy leszögezte: ez egyáltalán nem így van, sőt pont az ellentéte igaz.

Mikor volt az, hogy bármely német vagy külföldi cég jeleskedett volna bármiféle segítségnyújtásban?

Sajnos Lánczi Tamás alattvaló, a beszélgetés moderátora ekkor nem tette fel a kötelező keresztkérdést, hogy ha ez így van, akkor az Orbán-kormány miért jeleskedik a német összeszerelőipar közpénzzel kitömésében, de tényleg felesleges ilyen apróságokon fennakadni, Schmidt vakhite összeegyeztethetetlen nem csak a valósággal, de mindenféle értelmes párbeszéddel is. Egyébként onnan lehet tudni, hogy Németországban totális szellemi diktatúra van, amire csak az elitváltás hozhat megoldást (a jelenlegi politikai vezetés lecserélése szélsőséges, populista keresztényekre), hogy a kölni szörnyűségeket a német média négy napig teljesen elhallgatta. Nem megyek bele abba, hogy mekkora önkritikátlan pofátlanság kell ahhoz, hogy a magyar média- és egyéb feudális viszonyok közepette, a közmédia hazugsággyárként való működtetése közepette bárki szellemi diktatúrázza Németországot. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy nincs egyetlen olyan európai ország sem (Olaszországot is beleértve), ahol a migrációs válságot politikai hergelésre használná az aktuális kormány, ahol a lakosság biztonságérzetének megőrzése helyett az állam a pánikkeltésben lenne érdekelt. Ezt nyilván nem Schmidttel érdemes megbeszélni, csak úgy mondom.

Ezzel némiképp összefügg, hogy Schmidt Mária jól értesült Figyelő című lapja szellőztette meg két napja, hogy Lázár János Szeged polgármestere lenne. Mária információi szerint Lázár bejelentkezett a Tisza-parti város polgármesteri címéért. Lázár egyik legnagyobb belső ellensége, Schmidt asszonyság lyukra futott a szellemi nemdiktatúrával, nem szorul kommentárra, szerintem is lefőtt a kávé:

Ebben a kontextusban már-már szórakoztató volt a jobboldali média elnyomottságáról és a baloldali médiatúlsúlyról szóló köldöknézési vita, a legnagyobbak részvételével: Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője, Demeter Szilárd, a milliárdokkal kitömött Erdélyi Médiatér Egyesület nem hivatalos nagykövete és a Figyelő főszerkesztője, Lánczi Tamás. Nos, nincs is annál szebb, mint amikor a kilencedik éve regnáló Fidesz végbelében tenyésző, felfoghatatlan közpénzzel megvásárolt és évről-évre fenntartott szolgák elmennek Erdélybe azon sírni, hogy még mindig el vannak nyomva. Nincs is erről több mondanivalóm, ez az áldozati szerepben tetszelgés egyszerűen gyomorforgató.

Röviden még néhány apró történésről:

Nem tudják ellátni, ezért egy hónapig máshova viszik a betegeket a kecskeméti kórház intenzív osztályáról. Az állami fenntartó szerint felújítás, a szakszervezet, és egy kiszivárgott határozat szerint inkább munkaerőhiány áll a dolog hátterében.

Megjelent a Magyar Közlönyben a Lex Patyiként elhíresült kormányrendelet, ami alapján egy bírót pályázat nélkül is ki lehet nevezni, ha rektori kinevezés miatt hagyta el az igazságszolgáltatási pályát. Nagyonsajnálomminiszterelnökúr András tehát érdemei elismeréseképpen immár mindenféle akadály és felesleges macera nélkül kinevezhető a közigazgatási felsőbíróság élére.

Miután Mészáros Lőrinc tegnap bekebelezte a Balatonvilágos területén elhelyezkedő, 47 hektáros területen fekvő , 167 férőhelyes kikötővel rendelkező üdülőkomplexumot, az egykori MSZMP pártüdülőt, a kétfarkúak méltó módon állítottak emléket az újabb fényes sikernek:

Szerintem legyen ez a végszó. Szép napot mindenkinek, később jövünk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább