Május 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Érinthetetlenek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 518,579 forint, még hiányzik 2,481,421 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, senki ne mozduljon, ha nem muszáj. Az Úr megpihenésének napja van, és hirtelenváratlanul beköszöntött a március is. Továbbá 139 éve kezdte meg tevékenységét a lánykori nevén Magyar Távirati Irodaként ismert, mára fideszes álhírkombináttá züllött intézményt, pontosan 100 évvel ezelőtt pedig a Nemzetgyűlés elsöprő többséggel választotta meg Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst. Gondoltam, szólok, nehogy elfelejtődjenek megíródni a könnyesbús kultuszában dagonyázó, vonatkozó propaganda fércművek.

Mivel a légylárvából kivont zsírral készült sütikről ma sem lesz szó, közben elmerengtem. Így a nemzeti puskaporral teli hordón ülve, a szanaszét tépázott, nemzetnek alig nevezhető nép jelen ideg-, elme-, lelki és szellemi állapotát elnézve azon, hogy a 18 éve dúló afganisztáni háború lezárásában – a remények szerint – meghatározó lépésnek tekinthető amerikai-tálib békemegállapodáshoz képest mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ország egyik fele békét kössön a másik felével. Az említett 18 év nyomorúságosan kevésnek tűnik, ha a mai tapasztalataink alapján belegondolunk abba, hogy az vajon milyen lesz majd, amikor nem arra ébredünk, hogy ki mindenkinek a kurva anyját, aki nem elég magyar, nem elég keresztény, nem elég valamilyen ahhoz, hogy ne kelljen keresztre feszíteni.

Natehát. Ritkán örülök ennyire annak, hogy vége egy hétnek. Nem mintha valójában vége lenne, de ennyi öröme csak legyen már az embernek. Még mindig jobb illúziókat és Süsü gyanánt pillangókat kergetni, mint köszereplők, nem közszereplők, tökmindegy kik szájába adni olyan szavakat, amelyeket azok nem mondtak. Már sokszor kifejeztem értetlenségemet azzal kapcsolatban, hogy az ilyen Origo-féle kanálisoknál alászolgáló, jellemzően névtelen figurák egyáltalán honnan veszik a bátorságot. Hogyan tudnak minden nap végén tükörbe nézni és boldogan nyugovóra térni, miután például olyan emberektől idéznek (közölte, megerősítette), akik kurvára nem közöltek velük semmit és nem is erősítettek meg semmit? Hogy működik ez? Megérkezik az ukáz a pártközpontból, hogy most bele kell rúgni az egyházi iskolákba, amiért több mint ezer egyházi iskolában tanító pedagógus tiltakozni mert a Nemzeti alaptanterv és az egész rothadó oktatási rendszer ellen, erre fogom magam, és gyártok egy okádék mocskot, miszerint a magyar piaristák tartományfőnöke azt nyilatkozta, hogy elítéli a tiltakozást? Ráadásul úgy, hogy baszok rá akár egyetlen szót pazarolni arra, hogy mit állítanak a tiltakozók, miközben lényegében egy magánlevélben (!) leírtakat hozok nyilvánosságra? Szaros nyelvűék szerint rendben van emberek magánelevelezéseit a megkérdezésük, beleegyezésük nélkül lehozni?

Tudom, a NER 10. évében elég késő és talán kicsit álszent dolog is értetlenkedni – hiszen ennél csak erkölcstelenebb és vállalhatatlanabb dolgokat műveltek -, de nem az. Mert ugyan minden szörnyűség természetessé válik, ha eltűrjük (via Zárójelentés), én még mindig nem tudom természetesnek venni, hogy minden belefér, hogy bárkin kockázat és következmény nélkül át lehet gázolni. Az egyházak is elgondolkodhatnának ezen két szolgai hajbókolás között, még akkor is, ha nyilván nem fognak. Semmi különös, csak mindenkire sor kerül, és azok fognak a legjobban pofára esni, akik abban a tudatban szolgáltak hosszú évekig, hogy ők érinthetetlenek.

Mondjuk az tény, hogy Schmidt Mária sokan másokkal szemben valóban érinthetetlen. Ha valaki, akkor ő biztosan az. A NER ideológusa, aki némiképp jogosan őrjöngött Szabó István életműdíja ellen, de aki bizonyítottan történelmet hamisított, és azóta sem kért bocsánatot, amiért Dózsa Lászlóval az oldalán nem csak Pruck Pál emlékét, de a gondjaira bízott 1956-os emlékévet is meggyalázta, miután érdemei elismeréseképpen 12 milliárdból moshatta össze a rendszerváltást Orbán Viktorral, most 2,9 milliárd forint közpénzből emelheti a trianoni emlékév színvonalát. Az e célra elégetendő rendelkezésre álló összeg közel egyharmadát, vagyis a legtöbbet kapta a nagyságos asszony közalapítványa. Ehhez képest a Bayert a kuratóriumában tudó Trianoni Múzeum Alapítványának megítélt 220 millió forint aprópénznek tűnik (hát még a tehetséges disznószerelő emberéhez köthető informatikai cég egy év alatt huszonnyolcszorosára nőtt bevételéhez képest), viszont valahányszor ezek a derék asszonyok és emberek véres szájjal fröcsögve gyaláznak mindenkit, aki a gazdájukkal szembejön az autópályán, akkor a magyarázatot kizárólag ezek körül a felfogható és felfoghatatlan közpénzszázmilliók és milliárdok körül érdemes keresgélni. Ha holnaptól a gazdájuknak megéri majd újfent liberálisnak lenni, akkor abbéli törekvéseit fogják támogatni szemrebbenés nélkül. Mindig, minden körülmények között a közpénz útját követve.

Nem Schmidt Máriához kapcsolódik ugyan, de a Fidesz nőügyeihez igen. Arról jutott eszembe, hogy Kásler doktor a magyar közoktatás és egészségügy romjain, mint ki jól végezte dolgát, akciótervvel erősítené a nők szerepét a családban és a társadalomban. Ha valaki alkalmas erre a feladatra IS, akkor az kétségtelenül az tízparancsolattal gyógyító emberi erőforrás. Teháthogy a Fidesz nőügyei rendben vannak szerintem. Itt van például Pelczné Gáll Ildikó, aki fideszes nőként, a Fidesz korábbi országgyűlési és EP-képviselőjeként karrierje újabb csúcsát mászta meg: Áder János, az egyik leghasznosabb közjogi méltatlanság egyetemi tanárrá nevezte ki. Ebben csak annyi a hírérték, hogy ezt annak ellenére tette, hogy pályázatát a magyar felsőoktatás legfőbb minőségbiztosítási szerve, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) nem támogatta. Olyannyira nem, hogy míg a frissen kivezett professzorok pályázatáról szóló döntés elérhető a MAB  weboldalán, addig a fideszes Pelczné pályázata nem nyilvános, sőt a neve egyáltalán nem is szerepel a MAB adatbázisában. Újabb szép magyar női siker. Újabb bizonyíték arra, hogy a NER-be fulladt Magyarországon mindenki érdemei szerint érvényesül, mindenki tehetsége alapján boldogul és mindenki azonos esélyekkel léphet egyet előre.

A végére egy kis rombulvárt hagytam az aktuális, koronavírusos pánik témakörében. Ezt olvastam tegnap este az Indexen: Hiába figyelmeztett a kormány, hogy a rémhírterjesztés bűncselekmény, és hiába volt nemrég ilyen ügyben letartóztatás, a Political Capital szakértőinek elemzése szerint a koronavírusos dezinformációk és összeesküvés-elméletek több százezer emberhez jutnak el, elsősorban a Facebookon keresztül. Többségük halálesetekkel riogató, de pánikkeltésre alkalmas, hamis narratívákat is terjesztenek a közösségi médiában. Szóvalhogy a kormány figyelmeztet arra, hogy a rémhírterjesztés bűncselekmény. Ez nagyon vicces, bár röhögni nem nagyon van kedvem. Tényleg? Melyik kormány? Az, amelyik 2015 óta rémhírek terjesztésével és a migránsapokalipszis bekövetkezésével kormányoz? Az a kormánypárt, amelynek Kövér László nevű alufóliasisakja minden második megszólalása kimeríti a közveszéllyel fenyegetés büntetőjogi tényállását? Ímhol a kedvencem, hogy a helyzet tragikomikumát szemléltessem, aztán itt sem vagyok:

A liberálisok ki akarják szakítani Magyarország közjogi testéből Budapestet és egy önálló városállamot létrehozni. […] A baloldal immáron megint nem tudván kibújni a saját bőréből felfordulást, polgárháborút, ribilliót akar, ezt kínálja, ezt ígéri. […] Azt ígéri, hogy kis gerillabázisokat, erdő mélyi bunkereket kéne létrehozni mint annak idején a vietkong az amerikaiak által folytatott háború idején és akkor onnan törnek majd elő, ott gyűjtik össze az erőiket és 2022-re előbukkannak a lyukakból és megrohamozzák a főhatalmat és elfoglalják.

Tehát vad, elvetemült, mindmeghalunkba torkolló szándékot tulajdonítanak a politikai ellenfeleknek, amilyenről ők sosem beszéltek, az rendben van. Aztán fél évvel később közlik, hogy a rémhírterjesztés bűncselekmény. Naná, hiszen nem ők terjesztik  a pánikot. Jól van akkor.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!