November 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Erdogan úr alázatos szolgája

Békés,  szabad, demokratikus, útlezárásoktól, korlátozásoktól és véreskezű gyilkosok bűzétől mentes jó reggelt kívánok mindenkinek! Hogy is fogalmaztam tegnap? Hogy önmagából kifordult, perverz világ? Micsoda költői naivitás és megbocsáthatatlanul elnéző szelídség volt ez részemről. A kollégák szerint ennél nagyságrendekkel súlyosabb a helyzet: te jó isten, mibe rángatja ez bele az országot. Erdogan elkotródott, a szégyen maradt, a történések feldolgozásához pedig nem biztos, hogy elég volt ráaáludni egyet a tegnapi napra.

Egy dolgot gondolok erről az egészről azon kívül, hogy el vagyok borzadva, és egyáltalán nem költői túlzásnak szánom. Erdogan török szultán eljött az ő felcsúti alászolgájához, aki színpadot, rivaldafényt és vörös szőnyeget biztosított neki ahhoz, hogy jól beszóljon és megüzenje az Európai Uniónak, hogy kell a pénz, különben kinyitja a kapukat a menekültek előtt. Erdogan szultán véreskezű tömeggyilkos és terrorista eljött Budapestre terroristázni, hadat üzenni és megzsarolni Európát, a viselkedészavaros, eszelős magyar tudatrepedés pedig végre megint kiállhatott a teraszára megmutatni a birtokot, ezúttal egy gyerekgyilkos autokratának, és a szétszívatott, szarrá alázott fővárosi alattvalók fejére köpve megint Nagy és Fontos Embernek érezte magát néhány óra erejéig.

Illiberális erkély jelenet (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

Az külön unortodox módon bájos, hogy Európa legbiztonságosabbnak hazudott országában csak úgy lehetett megvédeni a világ egyik legparanoiásabb, legsötétebb autokratáját, hogy ahhoz totális káoszba kell taszítani a fővárost, ahhoz emberek ezreit kellett órákon át szopatni (villamosról leszállítani, az otthonuktól távol tartani, gyaloglásra és programjaik lemondására kényszeríteni, aluljárókba zárni, stb.). Az még bájosabb, hogy a TEK nevű izé még meg is köszönte a budapesti közlekedők türelmét, akiknek egy része a gyerekeiért sem jutott el az óvodába-iskolába. Azért meg én kérek elnézést, hogy az ügyeletes cseléd, a pártsajtó alkalmazottja a tüntető magyarokat hülyézi.

Ezen túlmenően: a közös sajtótájékoztatón az alattvalói fejére szotyolát köpködő magyar miniszterelnök simán belehazudta a pofánkba, hogy mekkora nagy áldozat Magyarország részéről a bővítési portfólió bevállalása (mintha nem csúszta-mászta volna végig az Európai Uniót, hogy Várhelyi brüsszeli bürokrata megkapja azt), hogy orvosmissziót küld Kenyába, egészségügyi segítséget Ghánába, miközben a magyar egészségügy helyzete olyan, amilyen. Hagyjuk, hogy milyen súlyos üzenete van annak, hogy egy sötét gyilkos – terrorszervezetekkel összefüggésbe hozható! – budapesti iskolája megnyitásáért és a kurd népirtás támogatásáért hálálkodik egy európai uniós ország vezetőjének, miközben még egyszer: nincs az a diplomáciai cél és nincs az a magyar érdek (az Orbán-család török üzletei nem azonosak az ország érdekével!), ami a tegnapi undorító gazsulálást, udvarlást és egy háborús bűnöshöz való dörgölőzést indokolná. Ráadásul megint mimagyarokra, a mi sajátos magyarságunkra hivtakozva.

Az igazán tanulságos és súlyos az, hogy mit válaszolt az egyik török tévé kérdésére (nyilván most is csak a török és a magyar propaganda kérdezhetett) Erdogan felcsúti haverja:

Ahaber Tv: Sok ország negatívan ítélte meg a Béke Forrása hadműveletet, és ön mint egy európai ország miniszterelnöke támogatott bennünket, nem ítélt el emiatt. Mit üzen az európai vezetőknek?

Orbán: A magyar magatartás Törökország irányában valóban más, mint a legtöbb európai országé. De ez nem csak azért van mert egy-egy konkrét kérdést másképp ítélünk meg, hanem azért is, mert mi sajátos magyar módon gondolkodunk a többi nemzetről. És úgy gondoljuk, hogy Törökország nem csak egy nagy ország, és nem csak egy nagy nép, hanem egy nagy nemzet is. Magunkat is egybként egy régi, hősi, történeti nemzetnek tartjuk. Azt gondolom, hogy a nemzeteknek tisztelniük kell egymást (valahol a hallgatóság soraiban felsírt Európa felmosórongya – szerk.). Ezért ennek megfelelően kell viselkedni. Tehát meg kell adni a tiszteletet. Ezért mi Törökországnak mindig meg fogjuk adni a tiszteletet. És ha Magyarországon valaki nem adja meg a tiszteletet Törökországnak, akkor nekem az a dolgom, hogy miniszterelnökként elnézést kérjek Törökországtól, vagy kompenzáljam valahogy hogy ez megtörtént. Mi nem törődünk abba bele, hogy gúnyolódni lehessen egy másik ország vezetőjén, hogy gúnyolódni lehessen egy másik országon, egy másik nemzeten (ehhez képest a doktorminiszterelnökúr milyen jól elgúnyolódott idén is a finneken a tusványosi köldöknézés keretében – szerk.). Magyarországon ez elfogadhatatlan. Tehát a mi hozzáállásunk Törökországhoz az egy történelmi nemzet hozzáállása egy másik, nála jóval nagyobb történelmi nemzethez. Innen indulunk. Tehát ez a filozófiai alapja az együttműködésünknek.

Erre rárakódik egy geopolitikai szempont. Hogy Magyarország ott van, ahol van. És nekem az a meggyőződésem, hogy egyetlen ország sem változtathatja meg a házszámát (újrahasznosított kipcsak poén, Putyin kedvéért is lelőtte már – szerk.). Tehát ha tőlünk jobbra Berlin, balra meg Moszkva van, lent délre meg Isztambul és Ankara, akkor mi itt élünk. És nekünk Törökországgal nem csak hogy jó viszonyra kell törekednünk, hanem nekünk magyaroknak az az érdekünk, hogy Erdogan elnök úr és Törökország Magyarország sikerében legyen érdekelt; befektessen itt, fogadja a mi befektetéseinket, kereskedjen velünk, legyenek stratégiai együttműködéseink biztonságban vagy éppen migrációban. Ez a geopolitikai érdekünk.

És van egy konkrétum: ez a migráció kérdése. Magyarország nem akarja, hogy Magyarország déli határainál kelljen föltartóztatni több százezer embert. Ez senkinek sem volna jó. A szerbeknek sem, nekünk sem, és az oda érkező százezreknek sem. Tehát mindenképpen el kell kerülni, hogy tömegével érkezzenek migránsok Magyarország déli határához. Ezt Törökország segítségével tudjuk elkerülni. Ha Törökország nem segít, akkor ezt nem tudjuk elkerülni. Ez egy olyan belátás, amiből következik, hogy nekünk támogatni kell Törökországnak azokat a törekvéseit, hogy biztonsági zónákat hozzon létre a szomszédságában és oda visszatelepítse azokat a migránsokat, akik ma nála vannak. És ha oda visszatelepíti őket, akkor nem indulnak meg Európa felé.

Tehát én úgy látom, hogy a török-magyar kapcsolatoknak van egy történelemszemléleti-filozófiai alapja, van egy geopolitikai érdeke és vannak konkrét ügyek, ahol meg keressük az együttműködés lehetőségét. Ez a magyar érdek és ez a magyar gondolkodásmód. És én ezt képviselem. Attól, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, én nem veszek át rossz szokásokat. Magyarország így tekint a szomszédaira, így tekint Törökországra, és eszerint fog eljárni a jövőben is. Akkor is, ha Nyugat-Európában más a divat. Másképp viselkednek, másképp beszélnek és másképp gondolkodnak. Nekünk magyarul kell beszélni, magyarul kell gondolkodni és magyarul kell viselkedni, és ennek szerzett érvényt a török-magyar kapcsolatokban is. 

A Törökország segítségéért Erdogannak csontig benyaló Orbán Viktor tehát világossá tette, hogy mi nem vagyunk európaiak, mi magyarok vagyunk, és Erdogan úr segítségéért, jóindulatáért és kegyeiért cserébe lemegyünk lábtörlőbe is, ha kell, megsértődünk helyette, ha kell, gyilkosok oldalára állunk, ha kell, a taknyunkon csúszunk, ha kell. Ehhez képest:

Erdogan elnök régóta személyes barátaim közé számít. Viszonyunk Törökországgal szoros és bizalomteljes. Ettől függetlenül a véleményem az, hogy az Európai Unió a törökök felé most koldusként lép fel. Alázatosan biztonságot koldulunk Erdogan úrtól – pénzért és ígéretekért cserébe –, hogy védje a határainkat, mivel mi nem tudjuk magunkat megvédeni. Ez azonban nem jó politika. Ez ugyanis Európa jövőjét, biztonságát Törökország jóindulatától teszi függővé. (Orbán Viktor, 2016. február 25.)

Nem hiszem, hogy kell még valamit mondanom. Az elvtelen pávatáncos rongyos köpönyege forog. 30 éve mást sem csinált. Igen, a szuverén szabadságharcos biztonságot koldult az ő hatalmas, földig lehajló tiszteletéért cserébe egy háborús gyilkostól. Mimagyarok bőrére. Pedig mi, magyarok nem ilyenek vagyunk, mint ő. Mimagyarok egy része talán olyan, mint ő, de a többiek nem olyanok. Nem úgy gondolkodnak, nem úgy viselkednek, nem úgy beszélnek. Attól, hogy magyarok, európaiak is. Nekik nem dicsőség, ami tegnap történt, hanem mélységes szégyen. Erdogan elkotródott, a szégyen maradt. Belegondolni is szörnyű, mibe rángatja bele az országot és egész Európát Erdogan úr alázatos szolgája és európai lábtörlője.

Minden másról máskor, egyelőre ez is bőven több, mint ami elegendő volna. Jobb napokat kívánok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.