Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Erdő Péter: az oktatási intézmények működtetésével a katolikus hit eljut a lelkekig

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Erdő Péter szerint a vallási iskolák számának megszaporodása óta jobban alakult az oktatás helyzete, mint azt sokan remélték a 90-es években. Tudniillik mióta a katolikus hit eljut a lelkekig – jelentsen ez bármit is -, azóta egy jobb hely lett Magyarország. Erről mondjuk érdemes lenne megkérdezni a diákokat is, akik egyre elégedetlenebbek a hazai oktatás helyzetével és hagyják el egyre nagyobb számban az országot, hogy valamely külföldi intézmény diákjai legyenek. Megértem persze, hogy az egyházi iskolafenntartók örülnek, hiszen soha ekkora állami támogatásban nem volt még részük, azonban azt nem kéne elfelejteni, hogy ez a világi iskolák kárára történik.

A 2017/18-as tanévben az egyházi iskolákba járó gyerekek után egy főre 200 ezer forintos állami normatíva jár, az állami iskolákban pedig 54 ezer. (168 óra)

Már csak a fentiek miatt is érdemes elgondolkozni azon, hogy az egyház mennyire érzi kiegyensúlyozottnak azt, ha a kormány őket jóval nagyobb mértékben támogatja, mint teszi azt az állami fenntartású, világi iskolákban. Nézzük Erdő Péter vonatkozó beszédének részleteit:

A világban megfigyelhető a katolikus hívők ébredése, rádöbbennek hitükből fakadó felelősségükre. A katolikus nevelés immár a hívő világiak felelőssége is – mondta Erdő Péter bíboros pénteken Esztergomban.

A bíboros az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye köznevelési intézményeiben dolgozók konferenciáján felidézte az 1965-ban zárult II. vatikáni zsinat útmutatását, amely szerint a világi hívőknek fontos kötelességük, hogy az evangélium szellemében alakítsák az e világi dolgok rendjét, tehát a gazdaság, a politika, a kultúra, a művészet, a tudományok világát.

Akkoriban a mi térségünkben annak, aki hűséges akart maradni a hitéhez, a valóság alakítása helyett inkább személyes tanúságtétellel kellett helytállnia – emlékezett az esztergom-budapesti érsek. „Aztán változtak a körülmények. Talán gyorsabban is, mint a szerves fejlődésben el tudtuk volna képzelni. Akkor ránk szakadt egy feladat, ami pozitív kihívást jelentett és úgy látjuk, az oktatási intézmények működtetésével a katolikus hit eljut a lelkekig” – fogalmazott Erdő Péter.

A bíboros, prímás úgy vélte, a katolikus iskolák elterjedésével, valamint a pedagógusokat katolikus szellemben felkészítő főiskolai és egyetemi képzés kialakulásával az oktatás helyzete „jobban alakult”, mint azt a ’90-es évek végén az átlagember remélhette.

A 850 szakember részvételével megrendezett konferencián Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek delegáltjaként Dariusz Zuk-Olszewski, a szlovák püspöki konferencia katekézis- és oktatásügyi titkára a szlovák katolikus oktatás helyzetéről tartott előadást. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága (EKIF) jelenleg 17 közoktatási intézményt tart fenn, 32 telephelyen. Pedagógusaik tevékenysége 8300 gyermeket és diákot érint: 500 óvodás, 4200 általános iskolás, 2000 középiskolás, 1400 zeneiskolás nevelése és oktatása folyik az intézményekben, 200-an pedig gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részesülnek. A hitoktatást több mint 80 oktató végzi. (MTI)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.