Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Épp ideje volt letörölni a port a stratégiai nyugalomról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát rá kellett aludni egyet, de szerencsére megszületett a megfejtés. Miután a világ vezetői (a háborús agresszort leszámítva) meglehetősen széles körben egyetértettek abban, hogy előbb gondolkodnak, aztán cselekednek, vagyis mielőtt elkezdenék indokolatlanul hergelni a népeket, előbb kivizsgálják, pontosan mi történt tegnap Lengyelországban (nem mintha ez változtatna azon, hogy egy uniós tagállam két állampolgára meghalt), a brüsszeli szankciók ellen hónapok óta ágáló, Moszkvába hazajáró külügyminiszter is magához tért, és megmondta a tutit a Kelet-Lengyelországban becsapódott rakéta ügyében.

Egyrészt a lengyelek a testvéreink, aggódunk értük, és ha segítségünkre szükségük van, máris ugrunk és segítünk (biztos van még elfekvőben néhány brüsszeli szankciós bombás plakát), másrészt nyugi, mimagyarok energiaellátása nincs veszélyben (szerencsére a medencefűtés is megoldott), harmadrészt ha valakinek még nem jutott volna eszébe, illetve ha valaki elfelejtette volna a felejthetetlenül mélységekbe süllyedt választási kampány óta:

Stratégiai nyugalomra van szükség ebben a helyzetben. 

Pontosabban:

A legfontosabb, hogy stratégiai nyugalom uralja a döntéshozókat annak érdekében, hogy „a tragikus és kontrollálhatatlan következményeket meg tudjuk előzni”.

Mondanám, hogy kicsit hitelesebb lett volna ezzel a stratégiai nyugalomba rándulással mondjuk tegnap este 8 után azonnal előállni, amikor minden NATO-tagállam nyugalomra intett, olyannyira, hogy ezt még az friss nyomdatulajdonos magyar honvédelmi miniszter is elismerte. Csakhogy nem mondhatom ezt, mert érzek némi ellentmondást a 12 éve tartó permanens kormányzati uszító hergelés, illetve a stratégiai nyugalom között. Kicsit hitelesebb lenne ez a leporolt stratégiai nyugalom, ha a magyar kormány nem minden idők legundorítóbb plakátkampányával (és nemzeti konzultációjával) nyomulna éppen az európai szövetségesei ellen, amelyen a háborús agresszor ellen hozott szankciókat ábrázolják bombaként, ami tönkretesz, elpusztít minket. Ha a magyar kormány propagandamédiája nem a megtámadott ország ellen uszítana hónapok óta reggeltől estig, amelynek tragikus következményeként a magyarok egyre növekvő része az áldozat helyett az agresszor oldalán áll, akkor most jól hangzana a stratégiai nyugalom.

Így viszont amellett, hogy van éppen elég bajuk a lengyeleknek Szijjártó segítő szándéka nélkül is (miseborra aligha van most szükségük), az üres, hiteltelen lamentálás helyett megfontolásra javaslom a G20 friss nyilatkozatát, amelyben arra az ENSZ-nyilatkozatra hivatkoznak, ami a leghatározottabban elítéli Oroszország Ukrajna elleni agresszióját és az orosz csapatok teljes és feltétel nélküli kivonását követeli.

A rogánista kotta szerinti stratégiai nyugalom meg a béke az egyetlen megoldás arra, hogy holnap felére csökkenjen az infláció típusú rogánista szólamok pufogtatása helyett ezt kellene ismételgetni előbb otthon a tükör előtt, majd a külügyminiszteri influenszerstáb kamerája elé állva. A béke az egyetlen megoldás, ja. Béke pedig akkor lesz, amikor Putyin elvtárs teljesen és feltétel nélkül kivonja az orosz csapatokat Ukrajnából.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.