Hát végigcsináltunk mindent,
amit két szerető egymással megtehet.
A lebegő jóság láthatatlan maradt körülöttem,
hát hogy megláss mégis,
nagy ívben leköptelek.
S most pompás, hogy én is szégyellhetem magam.
Egyenlők vagyunk megint,
s csak nézek magam elé,
a szerelemnek milyen szörnyű ára van.
Ilyen banális mondatok
mondatják magukat,
s hiába nézi le az értelem,
a fájdalom okosabb:
tudja, hogy nem bűnös,
aki vétkezni kénytelen.
Ez minden. A ládában lomok hevernek,
kacat- szimbólumok,
a teknőből kibuggyan a szennyes ruha,
az átveszekedett napokra rábuggyan
nedvesen az éjszaka.
Kérdeném, ki tette? Ki tette ezt velem?
S védenélek, hogy más, a körülmények, te nem,
te nem tehetted, – csak nézem kegyetlen arcodat,
s olyan lassan, ahogy összetorlódik
s kisimul tisztán a gondolat
homlokodon, olyan csendesen
szólok. Nem igaz, te nem ez vagy.
Ugye érted? Már nem szeretlek,
csak nézlek,
s a kezem látod – reszket.
Hervay Gizella
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.