Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ennek a züllött hatalomnak a legnagyobb rákfenéje továbbra sem az, hogy mindent visznek

Hát nem megint jóreggelt van? De. Akkor vidámszépjóreggelt kívánok mindenkinek ezen a pirosbetű ünnepnapon, február 6-án, a G-nap negyedik évfordulóján! Propagandiában, az Európai Unió unortodox értelemben legdemokratikusabb országában zajlik az élet, ahogy szokott. Bevallom, én rendkívül jól szórakozom (még ha mélyen tragikus is az egész) ezen a könnyesbús szappanoperán, ami két napja a tehetségtelen, igénytelen, szakmaiatlan és szervilis kormányzati médiabugyor körül hömpölyög.

Azóta, hogy a Varga István nevű pártkatona egy gyönge pillanatában azt gondolta magáról, hogy lehetnek önálló gondolatai egy 30 milliárdos, permanens kormányhozsannázásban utazó erkölcsi trágyadomb tetején üldögélve. Pláne önkritikus gondolatai a saját nemzetikeresztény táborának betanított szalagmunkásaival kapcsolatban. A sztori tökéletesen rávilágít az állampárt lényegére. Arra, hogy milyen sors vár mindenkire, aki tolja a szekeret évekig, hűségesen, nyálat csorgatva, és midőn egy futó pillanatra kiesik a szerepéből, azonnal megy a levesbe.

Ez nem érvényes természetesen a korruptságukról elhíresült tányérnyalókra (gondolok itt például a Farkas Flóriánokra), miattuk nem kér bocsánatot nyálkás ömlengések formájában a Fidesz frakcióvezetője. Végül is az ország kifosztása nem ügy ahhoz képest, hogy a közpénzfizetéséért bármit gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül végrehajtó csinovnyikok hadának vérig sértődik a mimózalelke, amiért valaki véletlenül néven nevezi őket. És ez itt nem a kegyvesztetté vált, majd a Rogán-művek által eltanácsolt/lemondatott Varga védőbeszéde, avagy érdemeinek elismerése, hiszen csak annyi történt, hogy megfogalmazta és – a szánalmasan kiszámítható következményekkel nem számolva – hangosan elkotyogta a mindenki számára nyilvánvalót. Hogy a közmédia a propagandánál is rosszabb, hogy a Magyar Idők nem újság, hogy az Origót megnyitni sem érdemes, hogy a jobboldali újságírás pedig úgy általában nem létezik, a jó tollú, igényes munkát végző újságírók odaát vannak.

Mint ismert, az egykor MDF-es, majd fideszes ügyvéd Varga a konzervatív újságírókat gyalázó, a Népszavát, az ÉS-t, az Indexet és a Magyar Narancsot ajnározó média-ámokfutása után tegnap este lemondott posztjáról. (PS)

Ezt írta az egyik propagandabugyor tegnap, midőn csaholva közzétették Kocsis Máté MIÉP-es jogászból lett fideszes frakcióvezető röhögséges bocsánatkérését, amiért Varga csúnyákat mondott rájuk. Néhány ordas félrertést azért tegyünk már helyre, jó? Jó.

A Fidesz körül sertepertélő fusskiöblítsd ki színvonalon betűt vető alakok nem újságírók, következésképpen konzervatív újságírók sem lehetnek. Az újságírás nem jobboldali és baloldali, nem konzervatív és balliberális, nem jó és rossz, hanem vagy a mindenkori államhatalom őrkutyája (watchdog), vagy közönséges propagandaszócső. A kormány szócsöveként működő úgynevezett újságírás márpedig összeegyeztethetetlen az erkölcsileg-szakmailag komolyan vehető újságírással. Amit újabban némely bértollnok már nem is szégyell, le is ír:

nem elsősorban szakmai szabványok szerint (…) vagyunk újságírók.

Valóban nem, éppen ezért szánalmas és nevetséges megsértődni. Kocsis Nemvagyokbuzeráns Máté rosszul tudja: az újságíró nem az, akire a mindennapokban és a leghangosabb politikai csatákban mindig számíthatnak hatalmasék. Az újságíró az, aki mindig, minden körülmények között kritikusan szemléli a valóságot, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon. Aki nem dicsőít semmiféle hatalmat, bármilyen színezete is legyen annak. Az újságíró az, aki munkájával, a hatalom ellenőrzésével az egész társadalmat szolgálja, nem a hatalomban pöffeszkedő bűnbandát ajnározza. Az újságíró továbbá az, aki semmilyen körülmények között nem manipulálja a társadalmat és nem támogat emberi jogokat lábbal tipró rezsimeket.

Tehát például Gajdics Ottó tegnapig sem volt újságíró a lopott pénzből működő (mától, a G-nap évfordulójára való tekintettel ünnepileg Magyar Nemzet névre keresztelt) Magyar Idők élén, és az MSZP-s Puch Lászlótól átvett Szabad Föld élén sem lesz újságíró. Bayer Zsolt, az Echo TV-s külön bejáratú műsoraiban a cimborái narancsuniverzumán kívül elhelyezkedő magyar embereket hétről hétre kétpofára gyalázó párttag sem lesz újságíró attól, hogy ezután mellékállásban a mától újra polgárinak címkézett Magyar Nemzetben hányja ugyanazt az epét, amit tegnapig a Magyar Időkben hányt. Sorolhatnám a neveket, de minek?

Ennek a züllött, vállalhatatlan hatalomnak a legnagyobb rákfenéje nem az, hogy mindent ellopnak, hanem hogy a szellemiségét tiporják el olyan intézményeknek (az Alkotmánybíróságtól az mindent elsikáló üzemmé silányult Legfőbb Ügyészségig), amelyeknek a demokrácia védelme lenne a feladatuk. Akkor is, ha azt nem lehet kenyérre kenni és megzabálni, ellenben a szabad, minőségi emberi létezés elengedhetetlen keretrendszerét jelenti, aminél jobbat még mindig nem találtak ki. Ennek a férges, züllött, vállalhatatlan rezsimnek a legnagyobb rákfenéje az, hogy szalonképessé tette a hatalommal való visszaélés és a bűzös korrupció minden formáját, és egy egész médiának csúfolt konglomerátumot kapart össze, amelyik büszke is arra, hogy nem a hatalmat ellenőrzi, hanem a korrupciót és a korrupt geciket védelmezi, és elmaszatolja, elhallgatja, bagatellizálja világbajnok disznóságaikat.

Így nem hír a propaganda morális szennygödreiben – miközben Simicska O1G Lajos előtt perverz módon tisztelegve mértéktartó, józan, elegáns és emelkedett Magyar Nemzetet ígérnek az olvasni tudó híveiknek -, hogy Polt Péter ügyészsége gazdasági bűncselekményekben politikai alapon szelektál, és dönti el, miből lesz büntetőeljárás, miből nem. És nyilván a Tiborcz kartárs (miniszterelnöki pereputty) fejétől bűzlő disznóságokból (Elios) soha a büdös életben nem lesz ügy, ameddig a legfőbb ügyész ez a gerincferdült, erkölcstelen, bűnpártoló alak.

Ezzel szemben ódák és dicshimnuszok jelennek meg stratégiai pillanatokban arról, hogy a regnáló rezsim népszerűsége magabiztosan szárnyal, a Fidesz-KDNP támogatottságát semmi nem befolyásolja, pláne nem Soros híveinek utcai megmozdulásai. A Nézőpont szerint most éppen a biztos választók 54 százalékának támogatását élvezik, miközben a teljes magyar népesség 39 százaléka szimpatizál velük. Hála legyen, nem értem, hogy miért nem rögtön 90%.

Aztán így nem hír a vérig sértődöttek napos oldalán, hogy a regnáló gazdasági érdekcsoport utalványos piacot átalakító, az utalványos bizniszben utazó haverokat helyzetbe hozó machinációinak árát a hülye magyarok fizetik vissza súlyos milliárdok formájában, de például Sargentiniről heteken keresztül reggeltől-estig hazudozni viszont futja a vergődésből. Ez a helyzet, és sejtéseim szerint ez csak romlani fog, és ezen a 8-10 százalékos béremelés ígéretek se sokat segít, midőn Nyugaton 700-800 ezerért keresik a henteseket. Szállás biztosítva.

Hát akkor veszem én a búcsúmat, ne adják fel, és vigyázzanak a józan eszükre! Puszipacsi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS