Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Én is csak egy proli vagyok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mai állás az Brexit-ügyben, hogy a vadiúj brit miniszterelnök – Boris Johnson a neve, de nem biztos, hogy érdemes megjegyezni arra az időre, ameddig még a helyén lesz – ki és bejelentette, hogy márpedig újra kellene tárgyalni a kilépés feltételeit, de ha az EU erre nem hajlandó – már beszélt is telefonon Johnson és Juncker, az utóbbi egyértelművé tette, hogy nincs miről tárgyalni -, október végén jön a rendezetlen Brexit. Ez így jól is hangzik, de tudtommal Johnson a parlament jóváhagyása nélkül nem tehet semmit, úgyhogy kicsit elhamarkodott kijelentésnek tartom. Az az érzésem, előbb fog ő megbukni, mint Nagy-Britannia kilépni. De majd meglátjuk.

Az Országos Onkológiai Intézet reagált a sajtóhírekre, miszerint elég embertelen körülmények uralkodnak a kemoterápiás kezelésre, pontosabban az ehhez szükséges orvosi vizsgálatra érkezők fogadásánál. Már meg sem lepődöm, hogy az Intézet kissé sértett hangú közleményben kéri ki magának a dolgot. Mert szerintük felesleges hajnalban odamenni, mindenki tudja, mikor nyitnak. És ők az ország minden tájáról érkező beteget ellátják.

Most lenne jó, ha valaki elmagyarázná az illetékeseknek, hogy senki nem bántotta őket. Véleményem szerint az ő érdekük is az lenne, hogy a kormány biztosítsa a szükséges eszközöket és forrásokat ahhoz, hogy megfelelően el tudják látni a betegeket. Nem az Intézet ellen irányult a felháborodás, az ott dolgozók mindent megtesznek, ami emberileg megtehető. Valószínűleg többet is. Ez borzasztóan rossz taktika. Értem én, hogy manapság egyetlen intézmény sem lehet sem ellenzéki, sem apolitikus, de az ilyen közleményekkel annyit lehet elérni, hogy a közvélemény elfordul az intézettől, a kormány pedig rálegyint, hiszen nincsen közfelháborodás.

Ez másik történet, csak úgy eszembe jutott. Talán többen emlékeznek a Dóri-házra. Az a gyermek-hospice intézmény, mely többször került komoly anyagi gondba. A minisztérium segítséget ígért, a sajtó elég sokszor foglalkozott a dologgal. Mígnem valaki – talán az intézmény vezetője, de már nem merném biztosan állítani és most nem is fogom visszakotorni – kiadott egy nyilatkozatot, hogy tudja ő, mindenki segíteni akar, de le kéne szállni róluk (nem így szólt persze, szó szerint a közlemény), mert majd a minisztérum és a drágaminiszterúr. Azóta lett egy mégdrágább doktorprofesszorminiszterúr. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet az intézménnyel. Közösségi oldalukat nem leltem. A Dóri-házat működtető Szemem Fénye Alapítvány a bírósági iratok szerint végrehajtás alatt áll. A honlapjukon februárban volt az utolsó frissítés. Remélem, átmeneti problémáról van csak szó. De azt gondolom és akkor is azt gondoltam, hogy el kellett volna fogadni a közvélemény segítségét.

Azt persze nem gondolom, hogy az Országos Onkológiai Intézet attól megy csődbe, hogy kikérik maguknak. De hogy használni nem használ nekik, abban biztos vagyok.

Attól meg az ország biztosan nem megy csődbe, hogy Semjén és Harragh feleségének szentpétervári utazgatását valószínűleg mi fizethettük. Ha mégsem – repesve várom a befizetési bizonylatokat -, a férjeik kiruccanását feltétlenül. Nem ügy ez a NER-ben. Egyszerűen csak pofátlanság. Gerinctelenség. Ilyesmi. Simán belefér a fideszes-kádéenpés mentalitásba és ilyenkor az a szokás, hogy ők háborodnak fel. És ők, vagy a mamelukjaik prolizzák le azokat, akik kikérik maguknak a dolgot. Mert micsoda kicsinyes dolog ilyesmiért szólni. Hiszen néhány millióról van csak szó. Valóban. Mi, prolik ilyen szarrágók vagyunk. Ennyi pénzből mások egy évig élnek. Vagy tovább. Egy egész család. Egy egész proli család. Olyanok, akik dolgoznak, napi 10-12 órát. És soha a büdös életben nem jutnak el Szentpétervárra. Legfeljebb a Balatonra, már ha egyáltalán. Erzsébet-programmal, a disznószerelő, vagy a vő szállodájába. A franc tudja, kinek a nevén van már és még. Azt is mi fizetjük egyébként. Az Erzsébet-programot. A disznószerelőnek, vagy a vőnek. A proli család is fizeti az adójával és valamennyi önrészt is fizet. De a sok pénz a közösből megy. A disznószerelőnek, vagy a vőnek. És ami igazán szörnyű: a proli és családja még szarul is fogja érezni magát a lepusztult szállodában, a pocsék kajával. És akkor hazajön és géfodorné, vagy egy másik nyomorult leprolizza. És hát a proli dolga az, hogy Semjénné és Harrachné, és persze a férjeik jól érezzék magukat. Nekik meg jó a moslék és a retkes szoba is. Hát így.

Hamarosan jövünk, most megyek. Dolgoznom kell, én is csak egy proli vagyok.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.