Jó reggelt, bort, búzát, békességet! Ez utóbbiból van a legnagyobb hiány. Ma nem fogok összefoglalni semmit, inkább mesélek valamit. Jó? Jó.
Sikerült elkapnom egy beszélgetést, annak egy töredékét a tévében. Egy említésre sem érdemes csatorna stúdiójában csacsogott két ember. A férfi csacsogó azért kapja a fizetését, hogy jól szolgálja a hatalmat. A női csacsogó – a riportalany – szintén, csak éppen másik polcon ücsörög. A téma az olimpiai életjáradék módosítása, ennek okát mindannyian ismerjük. A módosítás lényege: az elhunyt olimpikon özvegye ne csak a járadék felét, hanem teljes összegét kaphassa mindaddig, ameddig kiskorú gyereket nevel. Hogy miért éppen most került elő ez a gondolat, azt talán nem szükséges magyarázni, hiszen Benedek Tibor halála politikai nézettől, bármitől függetlenül nagyon sok embert megrázott.
Ott ült tehát a stúdióban ez a két ember, beszélgettek, mire a műsorvezető úgy gondolta, ideje megszolgálni a fizetését. Bizonyos körökben nem aratott sikert a törvénymódosítás – mondta -, hogyan kezeli a beterjesztő a kritikákat? A riportalany nem vette a lapot, mert azonnal rávágta: ő nem találkozott kritikákkal.
Én aztán minden szart elolvasok munkakörileg, de én sem találkoztam olyan cikkel, poszttal, véleménnyel, kommenttel, melyben bárki tiltakozott volna a módosítás ellen. A főállású propagandistát vitte a lendület, a megfelelési kényszer, a gazda seggéhez közelebb férkőzés vágya. Őt aztán egyáltalán nem érdekli, hogy egy olyan ember koporsójára próbál felmászni az előbbre jutás reményében, akit valóban pártoktól és politikától függetlenül szerettek és tiszteltek az ország lakói, akinek a halála egyformán szíven ütött mindenkit.
Nem, az alattvalót ez nem érdekli. Elképzeli, mit vár el tőle a gazdája és azt ő már parancs nélkül, saját elhatározásból teljesíteni akarja. Önjáró lett, ahogy nagyon sok aprócska szolga önjáró lett. A tankerületi felügyelő, aki túl akar teljesíteni, mindenféle beosztású kishivatalnok, a gépezet jelentéktelen, bármikor lecserélhető, egyébként nem sokra becsült fogaskerekei már maguktól, parancs nélkül is tudják, mit vár el tőlük a kenyéradójuk. Önként uszítanak, hazudnak, gyűlölködnek, mocskolódnak, önként taposnak lefelé és nyalnak fölfelé, önként állnak bosszút, ha valami valós vagy vélt sérelem éri a gazdát. Ez nem is feltétlenül tudatos, mint inkább reflex. Egyfajta életösztön, hiszen tudja jól az ilyen, hogy nem az esze, nem a tudása és nem a szilárd erkölcsi tartása miatt van kereslet a személyére, kizárólag azért kap helyet az asztal alatt, mert a hozzá hasonlókra mindig szükség van. Kell valaki, aki kisikálja a bilit, aki feltakarítja a mocskot, aki beleharap az ellenségbe.
A legszörnyűbb ebben az egészben, hogy nem ez az egy önkéntes geci van, hanem sok. Ott vannak mindenhol, csaholnak, marnak. Pitiáner kis faszok, de mégis iszonyatos kárt tudnak tenni. Nem azért, mert hatalmuk van, hanem éppen azért, mert szaporák. Ha egy ország politikai elitjének nincs szüksége az ilyenekre, ha nem engedik nagyon elburjánzani ezeket, akkor visszahúzódnak, legfeljebb otthon, magukban gyűlölködnek. Abban a pillanatban azonban, amikor fizetőképes kereslet van a szolgáltatásaikra, előrajzanak és összemocskolnak mindent, beférkőznek minden résbe, szétrágnak, összeszarnak mindent.
Most pontosan ezt láthatjuk. Ezért lesz iszonyatosan nehéz munka kitakarítani akkor, amikor vége lesz ennek az egész rémálomnak.
Kellemes ébredezést!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.