Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Életszerű? Életszerű!

Üdvözlöm a kedves és kedvetlen olvasókat! Jó reggelt kívánok! Kérem, ne zavartassák magukat, nyugodtan dőljenek vissza, mégiscsak vasárnap van, pihen az Úr is, meg remélhetőleg a keresztény gyökerek is jól vannak, és az ágyban szürcsölgetik a megérdemelt vasárnap reggeli forró feketéjüket, a villásreggelivel az ölükben. Nem, a csülkös pacal, az ebédre lesz.

Azon elmélkedtem, hogy hát nem sikerült a kereszténységet is kilúgozni, leamortizálni, rongyosra szaggatni, pejoratív kategóriává silányítani? Jó, én soha nem tudtam erre az egészre mint valami nemes, magasztos eszmerendszerre gondolni, de nem is rólam van szó. Hanem.

Azt se én mondtam (de, én is mondtam), hogy Magyarország nem keresztény ország, csak hát én nem vagyok Róna Péter, úgyhogy nem volt olyan fontos. A jogász-közgazdász szerint az van, hogy alapjában ez nem egy keresztény ország. Szent István tűzzel-vassal térítette meg a pogány magyarságot, s ez az erőszak nyomot hagyott a magyarok lelkében. Fasz tudja. Arról egészen halvány emlékeim vannak, hogy milyen volt, amikor engem tűzzel-vassal térítettek meg, de az biztos, hogy az egyébként is meglévő történelmi komplexusokra és hiányos ismeretekre, de az annál nagyobb pofákra nem volt nehéz felhúzni ezt a hazug maszlagokból, mítoszokból, soha nem volt dicsőségekből táplálkozó vadfeudalista, illiberális kleptokráciát, amelyik folyton a keresztény gyökereire hivatkozik. EZT a vicces olvasmányt feltétlenül ajánlom elolvasásra, ilyen az, amikor az alulművelt kormánypropagandista – aki valószínűleg akkor volt utoljára templomban, amikor Bayer Zsolt illemtankönyvet fogott a kezébe – szénné égeti magát keresztény vallás védelmében a saját tudatlansága és túlteljesítési kényszere okán. Még sok ilyet, elvtársak!

Az viszont egyáltalán nem vicces, és el sem tudom képzelni, hogy a valóban hívő keresztények hogy érzik magukat mostanában, különösképpen azóta, mióta egyesek az ő hitüket és meggyőződésüket árulják úgy, mint tisztességes parasztember a piacon a krumplit. Azt viszont sejtem, hogy ha én őszinte hívő ember lennék, akkor ez idő tájt már igen nagyon szarul érezném magam a bőrömben. Így sem érzem túl jól magam, nem magáneleti lírailag és nem is azért, mert politikai bűnözők az én vallási-erkölcsi elveimmel tisztogatják a szaros seggüket és az enyves kezüket egyik kétharmadtól a másikig, hanem például azért, amit Spiró György mondott egy interjúban. Az a Spiró, aki valószínűleg nem a Schmidt Mária által a nyereg alatt hamisított történelemkönyveken pallérozta az elméjét:

A magyarság a huszadik század elejéig befogadó volt, akárcsak Lengyelország a XVIII. század végéig. A lelkileg erős országok mindig befogadók, épp a gyöngék jellemzője, hogy nem azok. Nehéz lelkileg követni azt a tébolyt, ami mára szinte az egész világon kialakult. Kétszáz éve minden nép nemzetállamot akar, ma is vannak, akik ezért küzdenek, hullatják érte a vérüket bőségesen, de ha végre megvalósul az álmuk, rögtön elkezdik kiválasztani magukból a belső ellenséget. Kérdés, hogy a XIX. század végén kezdődött szélsőséges elzárkózás, amely világháborúkat okozott, meddig tarthat még. A XX. század rémes dolgokat hozott ki az emberből. A második világháború után egy ideig azt lehetett hinni, hogy ezen túlléptünk. De hát ugyanott tartunk, ahol az első világháború előtt. A politikusok nem emlékeznek a háborúra, bárhol éljenek is, és fogalmuk sincs, hogy mi lesz a tetteik következménye.

Ez van. És ezen nem fog segíteni az sem, ha Mariska néni úgy írja át a történelmet, hogy az összes világháborút megnyertük. Akinek magára kéne ismernie ebből az egészen sötét, vészjósló, ám teljesen realista helyzetelemzésből, az pontosan az, aki elköveti a merényletet. És leszarja, hogy mi lesz a következménye a viszkető tenyerű, taknyonvéren csúszást vizionáló fehérkeresztény elmebajának, a szélsőséges elzárkózásának és a homogén nemzetállami ámokfutásának.

Amúgy azt tudta vajon a gatyából kilógó puritán seggel, vagyontalanul magánrepülőzés és a megélhetési migránsfóbia európai világítótornya, hogy az orosz maffia luxusjachtokon szállítja a menekülteket az olasz kikötőkbe? Mondom: orosz. Mondom: maffia. Ja. Nem Soros György, nem Soros György migránssimogató álcivil szervezetei, nem Sargentini és a baloldali európai bevándorláspárti politikusok, hanem a kibaszott orosz maffia. Nekem mindegy, csak gondoltam szólok, hogy kéne valamit fércelni a kommunikáción, mert a sarokban rettegő hívek össze találnak zavarodni. Jó, dehogy zavarodnak össze.

Az sem zavarja össze őket, hogy a bálványuk azt hazudja nekik minden egyes évben, hogy ő egy csóringer, plebejus földönfutó, sohase volt neki semmije, sőt: a templom egerével szokta reggelente olvasgatni a Nemzeti Sportot. Ámde azonban hogy és hogy nem, a magánluxusra fussa a széle a hosszát. Hogy azt mondja a brüsszeli kifutófiú, a világ leghaszontalanabb ingyenélője, a Deutsch: szerinte életszerű, amit Csányi beszélt a szájával. Életszerű, hogy Orbán a saját zsebéből fizeti a magánrepülőzést. Szerintem is. Havi bruttó 2 millió forintos hivatalos keresetből, és kevesebb, mint másfél millió forint megtakarításból feltétlenül. Körülbelül annyira életszerű, mintha én tenném ugyanezt. Az is kurvára életszerű lenne. Semennyire. Igaz, én nem abból élek 30 éve, hogy lopom a közöst. Törvényesen, vagy hogy is szokás arrafelé.

Következésképpen én nem vagyok annyira elszállva az európai szocialisták frakcióvezetőjének ama kijelentésétől, hogy Európának nincs pénze oligarchákra, azaz Orbán és haverjai gazdagodására. De. Európának van pénze, sőt Magyarországnak is nagyon sok pénze van erre a célra. Az elmúlt tíz év pontosan megmutatta, hogy mennyire. Persze félreértés ne essék: én nem Udo Bullmanntól és az európai szocialistáktól várom el, hogy megvédjék a drága magyar embereket saját tehetetlenségüktől.

Jut eszembe, hogy Belgrádban, ahol decemberben kezdődtek a tüntetések az Orbánhoz kísértetiesen hasonlító, ám még mindig csak kispályásnak tekinthető Aleksandar Vucic államelnök politikája ellen, tegnap, április 13-án újra tízezren voltak az utcán. Olyan apróságok miatt, mint a szabad média vagy a tisztességes választások. Azt mát nem mondom, hogy jobb- és baloldali pártok közösen vonultak a tömegben, és még mindig nem unták meg. Majdnem annyira hihetetlen ez, mint hogy Finnországban, ahol ma parlamenti választást tartanak, a legnépszerűbb párt jelöltje azzal kampányol, hogy miként lehet fenntartani a gyorsan öregedő ország bőkezű népjóléti intézményeit. Antti Rinne, a Szociáldemokrata Párt jelöltje konkrétan az adóemeléssel kampányol, vagyis azzal, hogy a jóléti társadalom erősítéséhez pénzre van szükég, ami egyúttal csökkenti majd a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket is. Pedig vadul sorosmigránsozhatna is, vagy egyszerűen átvehetné a világszerte irigyelt családvédelmi akciótervet is. Néhány zsák krumpli meg végképp nem a világ.

Visszatérve. Abban nincs vitám senkivel, Bullmann úrral sem, hogy erős OLAF-ra és erős európai intézményekre van szükség, amelyek utánajárnak ezeknek az ordító korrupciós ügyeknek, de ez nem változtat azon, hogy ebben a pillanatban Európának még mindig rengeteg pénze van Orbán vérkorrupt rezsimjére, sőt. Indirekt módon ugyan, de Európa pénze tartja hatalomban a Fideszt. Ugyanis az, hogy lassan egy évtizede semmilyen következménye nincs az ipari lopásnak, attól egyre inkább vérszemet kaptak a kivénhedt sosem volt demokraták (nem véletlenül óbégatta Kövér a minap, hogy Magyarországnak az EU tagjának kell maradnia, naná, hogy a fejőstehenünkről nem mondunk le), és már nincs megállás. Az egész lopást megideologizálták a nemzeti szuverenitás büdöstalpú ideológiájával és Európa csak pislog. A Hadházy Ákos által az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért gyűjtött mindössze félmillió aláírás pontosan megmutatja, mennyire beleszarnak a magyarok abba, hogy meglopják őket. Sőt, imádják a fogvatartóikat, a kizsigerelőiket.

Végtelenül egyszerű a képlet. Itt azon megy a versenyfutás, hogy aki imádja a felcsútit, az magyar, aki nem, az pedig hazaáruló és simogatja a migránsokat és genderliberálfasiszta söpredék. Kíváncsi vagyok, Bródy Jánosba mikor állnak bele megint szöges bakanccsal, amiért azt találta mondani, hogy a hazaszeretet nem egyenlő a regnáló kormány szeretetével. Remélem, a dúlt keblű Pilhálok, Apátik, Bayerek és egyéb válogatott keresztény propagandisták már öntik a vitriolt és hányják az epét a billentyűzetükre, mert itt egy Bródy János, egy bukott liberálisszadeszeskommunista ne ugráljon. Előre is elnézést kérek a művész úrtól.

Egyelőre felfüggesztem magam, mint a Fidesz az Európai Néppártban, további jó hétvégét kívánok, használják ki azt, ami még megmaradt belőle. Puszipacsi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS