Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Éles hangok. Vagy ez a realitás?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tamás Gáspár Miklós éles szavai sajnos igazak. (Magyar Hang, 2021. április 30.) A magyar kormány lélektani aspektusból egy tipikus elhanyagoló anya, aki hozzászokott ahhoz, hogy csak a saját (gazdasági) érdekeit nézi. Így minden államférfiúi és államnői kötelezettségét elfeledte, sőt: az empátia-deficit jelző is vastagon igaz rájuk. Különösen az éhenhalásnak indult, de legalábbis elsorvadó nyugdíjasokat és rokkantnyugdíjasokat illetően. A nyugdíjak vásárlóértéke elpárolgott.

Társadalmi viták itt tíz éve nem voltak, a törvényeket éjjel, a sötétben sündörögve nyújtják be, és lenyúlnak mindent, amit csak lehet.

Igen, de kik hagyják ezt? Egy író egyszer azt merte mondani, hogy a magyar nép szolganép. Erre mindenki felhördült. Ugyanakkor azon nem hördülünk fel, ami azóta is itt folyik. Mert a magyarnak még most sincs fogalma arról, potenciálisan mennyit kereshetne egy tanár, egy orvos, egy mérnök, egy nővér, egy szociális munkás.

A magyar tűr, pedig a kormány már az elején elengedte a pandémiát: bizony felelős sok, elkerülhető halálért, miközben a „kisgömböc” szinte minden egyetemet bekebelez. Vagyonostul.

Az EU egységét megbontani akaró orosz és kínai érdekeknek lefeküdtek.

Nem javult a dolgozói szegénység, az utca embere el sem hiszi, hogy Dániában 800 000 forintot keres egy takarítónő.

Jobbára megszűnt a teljesítmény alapú karrierépítés, Orbán teljes mértékben visszatért a káder(Kádár?)politikához.

Az alapítványokba kényszerített egyetemeket nem olyan alapítványok működtetik majd, mint külföldön, ezek az alapítvány amolyan Nagy Nyelőként funkcionálnak. Ahol ellenőrizhetetlenek lesznek a pénzmozgások, ahol nem lesznek képviselve a hallgatói jogok, ahol maga a társadalom nem reprezentált. Se rálátni, se beleszólni, se számonkérni nem tud. Nyilvánvaló, hiszen nem volt semmiféle szakmai, oktatáspolitikai, hallgatói vita. Akkor meg ne is panaszkodjunk. Azt kapunk, amit hagyunk, hogy kapjunk.

Nincs társadalmi mobilitás. Semmiféle mobilitás nincs. Sem a társadalomban (diplomások éhbére, elvándorlás), sem az iskolákban, sem az egyetemeken.

Az egészségügy romokban. Oltási kampány van, de a szerver belehal a regisztrációba.

Mindezt egy másik filozófus mondja, aki aggódik azért, hogy Magyarország Európa szégyene lett. Szegénye. Háztáji diktatúrája. És hagyjuk. Hagyjuk? Tamás Gáspár Miklós szavai élesek, de hát a tompa fülűek országában az ébresztő nem lehet halk és erőtlen. Az Európai Unió után az Egyesült Államoknak is feltűnt, hogy már látszata sincs a magyar sajtószabadságnak, így az „újságírás ellenszélben” nem önkényes, túlzó jelzős szerkezet.

A kérdés az, hogy hol élünk mi valójában?

Dunkel Norbert 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.