NEHAZUGGY

Ehhez már itt sem kell lenned, hogy elhidd

Jó reggelt, drága barátaim, ellenségeim és mindenki, aki miért nem alszik ilyenkor!? Nahát, úgy látom, hogy megint összeomlott – ha még egyáltalán volt ennek hova omlani – a bátor utcai harcos mítosza. Pontosabban nem omlott össze, mert ehhez érdemes volna látniuk az összefüggéseket azoknak, akik szerint például (csepeli fideszesek, szevasz, Szilus, jó munkát végeztetek ti is) a klímaváltozással ráérünk még foglalkozni, ámazonban a migrációt illetően most kell cselekedni. Parádés érvelés, lássuk be: a klímaváltozás ellen azért könnyebb tenni, mint a migráció ellen, mert ha meleg van, nem kell kabátot venni, és kész. Meg van oldva. Aki nem hiszi, azzal szeretném közölni, hogy nem én bolondultam meg, tekintsék meg a fenti hivatkozást.

Ámde a bátorságról akartam volna pár szót ejteni, Havasi Bertalan miniszterelnöki mindenes tolmácsolásában:

Nem volna helyes, ha Magyarország miniszterelnöke beleavatkozna Timmermans és Weber csúcsjelölt urak választási kampányába

– ez a válasz arra, hogy Orbán Viktor nem vállalja a vitát Frans Timmermansszal, az európai szociáldemokraták csúcsjelöltjével, aki viszont korábban elfogadta a Euronews felkérését egy, a felcsúti tenyérjóssal közös vitára. Ebben szerintem már megint nem az a hír, hogy a magyarok istene – aki 2006-os megszégyenülése óta nem vállalt nyilvános televíziós vitát, sem semmilyen vitát – megfutamodik akkor, amikor lehetősége lenne bebizonyítani mekkora nagy ember ő, ha nem csak arról van szó, hogy messziről kell ugatni a holdat. Ez a nyálas, idétlen, béna indok az igazán hírértékű szerintem. Hogy arra bezzeg futotta a legendás magyar gógyijából, hogy Európa szélsőjobbos erkölcsi csőcselékéhez dörgölőzve minősítse Weber és Timmermans kampányát, megforgassa a szemeit és lesajnálja őket, ám amikor lehetőség lenne szemtől szemben is beledöngölni a politikai ellenfelet a földbe, akkor ebből ennyi marad. A politikai korrektségnek álcázott izzadságszagú gyávaság. Az más kérdés, hogy mi a francért is kellene egy csúcsjelöltnek egy félázsiaivá züllesztett kelet-európai kisország miniszterelnökével vitáznia, vagy miért gondolja bárki azt, hogy ők egy súlycsoportban és azonos versenyszámban versenyeznek. Nem.

Ez az ember csak akkor bátor, amikor olyan helyre megy, ahol senki nem mer visszapofázni neki, és – mint a lenti ábra is mutatja – amikor a politikai pedofília eszközeivel kell a könnyes szemű rajongó nénik és bácsik csodálatát újra meg újra kivívni. Lehetőleg valami istentelenül undorító, ragacsos nemzeti mázzal leöntve. Gyerekek közé menni nagyon bátor, ahhoz rendkívül nagy bátorság kell. Az alábbi képsorokat látva majdnem meg akartam sajnálni, de annyira nem bolondultam meg (még ha ezt ma már másodszor is írom le, harmadszor iszunk):

Valamiért eszembe jutott megint, hogy máskor golyóálló mellényben közlekedik, a testőrei gyűrűjéből ki nem látszik, ellenséges újságíró láttán Havasi mögé bújva iszkol, rángatja a nem létező nyakkendőjét, most viszont nem fél. A válláig sem érő gyerekek között bátor. Székelyföldön bátor. Bárkivel vitára kiállni, nem annyira. Ott jól érzi magát, felszabadult, nem rángatózik. Érdekes ez. Vagyis nem annyira. Semennyire nem érdekes. Kiszámítható, mint minden, amit csinál. Csak úgy mellékesen mondom: háromnapos erdélyi körútja keretében tegnap  felavatta Románia legnagyobb takarmánykeverő üzemét Kerelőszentpálon (tök vicces lenne, ha mondjuk a románok avatnának bármit is Magyarországon, mekkora vernyogás lenne), és amint fent is látható, ellátogatott a Székelyföldi Jégkorong Akadémiára. Leforgatni a sokadik politikailag pedofil videóját és megtolni a Fidesz erdélyi fiókvállalatának kampányát. Az a helyzet, barátaim, hogy ez tök menő, lehet vazallusi sorba dönteni a határon túli magyarokat, Budapestről utasítani őket, kiszolgáltatottságukat kihasználva a Fidesz-hatalom betonjába önteni a szavazataikat, de akkor is az van, hogy apad a Fidesz határon túli bázisa. Bármiben fogadni mernék, hogy nem értik, miért. Majd egyszer elmagyarázzuk, miért produkál perverz effektust ez a rengeteg számolatlan milliárd és keresztapai támogatás.

Ezt is csak mellékesen jegyzem meg: a disznószerelő haverja, aki az ő nevében lett Forbes-listás milliárdos közben 23 céget vett még a saját nevére. Csak a jegyzőkönyv kedvéért, ha esetleg még bárki követni tudja a számokat. Nem mellékesen viszont szerintem a Washington Post elég fura cikket rittyentett arról, hogy Orbánnak nincs keresnivalója a Fehér Házban. Nem mintha nem értenék egyet a szerzők – Rob Berschinski, a Human Rights First alelnöke, illetve Hal Brands, a Johns Hopkins Egyetem alelnöke – közös kommentárjával, mert de. Ha jól emlékszem, erről már Benedikty Béla is elmélkedett nálunk, hogy aki orosz és észak-koreai diktátorokkal közösen hetyeg, az valójában legitimálja ezeknek a közveszélyes barmoknak a személyét, politikáját. Szóval igen, ebben az esetben is arról van szó, hogy a látogatás valójában a jóváhagyása egy olyan vezetőnek, aki sikeresen rombolta (szerintem ez még jelen idő, nincs ez befejezve, de majd hamarosan) le a demokráciát, és  megerősíti a programot, ami alapvetően fenyegeti a transzatlanti biztonságot. Szerintük Orbán kiemelkedik a demokráciaellenes politikusok – mint amilyen Putyin vagy Erdogan – sorából, mert olyan lépéseket hajtott végre, amelyekről Trump maximum csak tweetelhet. Példaként említik, hogy Orbán közel került Oroszországhoz, a sajtó és a civilek elleni támadása a Kreml politikáját idézi, továbbá Moszkva falovának szerepét tölti be a NATO-ban. Nincs ezzel semmi bajom, sőt. Viszont én úgy vélem, a Trump által lakott Fehér Házban elsősorban az Orbán-féléknek van keresnivalójuk mostanság. Még akkor is, ha ténykérdés, hogy az Egyesült Államokban azért működik a fékek és ellensúlyok rendszere annyira, hogy ott egy Trump nevű alak, akit bármilyen demokratikusan is választottak meg, nem tehet azt, amit akar, csak azért, mert ő a legmagasabb világi hely ura. Vagyis a telefonján kívül valóban nem sok mindent nyomogathat, mert közlekednek körülötte normális emberek is. Másfelől sírva röhögnék – ha lenne bármi okom a röhögésre – azon, hogy a felcsúti hogyan hálálkodott 18 évvel ezelőtt a Fehér Házban Orbán az amerikai elnöknek (Bill Clinton), amiért megmentette Magyarországot Oroszország karmaiból.

Ehhez képest hol tartunk ma? Ajjjajjj. Moszkvának segget nyalunk, a svédeket meg szopatjuk, akkora nagy ország lettünk. Vagyis nem mi lettünk nagy ország, haneme ezek lettek nagy emberek. Igaz, olyan soha nem fog előfordulni, hogy Putyin vagy valamelyik kutyája azért bírálja Orbánt, mert lábbal tapossa a szólásszabadságot. A szólásszabadság akkor fontos, amikor a Fideszről van szó. Nade arra én sem számítottam, hogy már egy névtelen külügyi államtitkár is olyan helyzetben van, hogy csak úgy bekérethet egy nagykövetet, mert az országa miniszterelnöke bírálni merészelte a Fidesz maffiakormányát. Jó, arra se igazán számítottam, hogy miután a Fidesz megforgatta a szemét azon, hogy Botka 10 ezer forintot ígért a nyugdíjasoknak, és júdáspénzről óbégattak, amiből ők nem kérnek, már ott tartanak, hogy keveslik a 10 ezret és a támogatás emelését követelik. Lehet, hogy már említettem, de soha nem volt aktuálisabb: ehhez már itt sem kell lenned, hogy elhidd.

És végül. Akit érint, aki szerette, akinek fontos volt, és akinek következésképpen ez az információ is fontos (a többiek ugorják át): Dr. Galambos Éva (Luca) végakarata szerinti búcsúztatására, hamvainak szórására 2019. május 13-án (hétfőn) 10 óra 30 perckor kerül sor a Fiumei úti sírkert 36. parcellájánál. 

Jobb napokat mindenkinek, még nekem is! Puszipacsi

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább